Murk. Chapter: 7

Hello, guys! Mostanában gyakran lesznek részek. Egy nap olyan 5-6 körül is. Köszönöm a feliratkozókat! Have a nice day, jó olvasást!Xx

Gondolataimat a fékezés zavarta meg. A kocsi kereke belenyikorgott, én meg ügyesen lefejeltem az ablakot. Kezemet reflexből a homlokomhoz helyeztem, s vizsgálgatni kezdtem.

- A rohadt életbe! - Szállt ki idegesen Harry, majd az én oldalamra futott.

Az ablak enyhén megrepedt, s vér foltok díszítették azt. Harry szinte ki ráncigálta az ajtót, majd benyúlt az egyik kezével a térdkalácsom alá, a másikkal a vállamat karolta át, úgy emelt ki a nagy járműből.

A vér végig folyt a homlokomtól, le az arcomra, a nyakamra, onnan meg a pólóm szegélyére. Fájt ráadásul.

- Hol a kulcs?! - Morogta idegesen, miközben a zsebembe kezdett kutatni.

Elővettem a farzsebemből, majd átnyújtottam neki. Harry kinyitotta, majd sietősen leültetett a kanapéra. Hamar kiigazodott, hogy mi hol van. Megtalálta a fertőtlenítőt, a sebtapaszt, s a kis hozzájuk való vattát.

- Nos... Ez valószínű, hogy csípni fog. - Fújta rá hirtelen a zöld tubusú gyógyszert.

Felsikítottam. Igaz, nagyon csípett. Valami kenőcsöt elkent rajta, áttörölgette a puha vattával, majd leragasztotta a kis, de mély sebet.

* Másnap este*

- Akkor most... Megint randira hívott? - Nézett rám Ellie.

- Mondjuk inkább úgy, hogy randira parancsolt.

- És ha megint megszöknél?

Felsóhajtottam. Nem találtam jó ötletnek a tegnapi incidensek miatt. Ki tudja az az ember hol, vagy legalábbis hogy van. Ha nem állítom meg Harryt, tuti, hogy megöli.

- Ezt figyeljétek... - Lépett be Anne egy régebbi újsággal a kezében.

" Londoni fenyegetés

Egy 19 éves Harold Edward Styles nevű fiatal ember rettegésben tartja az egész várost  Nem rég történt, hogy a fiú összebalhézott egy barátjával, s halálra verte. Harry tagadja, de minden bizonyíték azt mutatja, hogy ő volt a tettes. Harrynek nem ez az első esete, hogy letartóztatják  hiszen két hónapja egy férfi eladót akart volna megverni. Harold nem került végül börtönbe, de még mindig vizsgálják  hogy ki lehetett a cselekmény elkövetője."

- Muszáj volt ezt megmutatni nekem?! - Vettem ki Anne kezéből a már egy éves papírt.

***

Egy fekete csőgatyát, s egy fehér féloldalas pólót vettem fel. Ellie és Anne kérésére feldobtam egy kis alapsminket. Szempilláimat meghosszabbítottam, szemceruza, s fekete szemfesték. Talán még jól is állt. A szokásos fekete telt talpú tűsarkúmat, s a bőrdzsekimet kaptam magamra, úgy vártam az ágyamon ülve Harryre. Egér leült az ölembe, úgy várta hogy simogassam, amit most nem tettem. Túlságosan is izgultam, hogy Harry hova fog vinni.

Kintről autódudálást hallottam. Kinéztem az ablakon. Harry dőlt neki karba tett kézzel a nagy kocsijának. A lábai keresztbe voltak téve, úgy figyelte, hogy mikor jövök már ki az ajtón.De meglátott az ablakban, s szélesen elmosolyodott, amitől látszódtak a kis gödröcskéi. Ez olyan cuki benne. Intett nekem, majd elindult a ház bejárata felé.

Én siettem le a lépcsőn, ahol már Harry jött fel. Akaratom ellenére is elpirultam, mikor többször is végigmért.

- Szia, szépségem! - Tartott egy szál rózsát mosolyogva elém.

- Őm... Köszi! - Mosolyogtam, majd lassan elvettem tőle.

Beleraktam a másik virág mellé, majd Harryre pillantottam. A farmerja tökéletesen állt rajta,ahogyan a fehér pólója, s a Converse cipője is. Nagyon jól nézett ki. Egymást méregettük, mìg kezdett kínossá válni a csend.

- Mehetünk?! - Vigyorgott.

Kicsit bólintottam, s kitárta felém a karját, hogy karoljak bele. Megforgattam a szemeimet, s úgy tettem.

*** 

- Hova megyünk? - Érdeklődtem már vagy huszadjára.

Ő csak most is mosolygott. Nem értettem mit nem lehet elmondani egy randiról. Talán magához visz?! Nem... Vagy de?!

Már kisétáltunk Londonból. Távolról kutyák vonyítását lehetett hallani, amitől hozzábújtam Harryhez. Apró mocorgást hallottam, mire hirtelen megálltam. Ijedve néztem körül. Remegni kezdtem, s az ájulás szintjén voltam. De elpirultam, mikor egy béka ugrándozott el előttünk. Harry felnevetett.

- Gyere ide! - Nyújtotta ki a karját felém.

Lassan odacsoszogtam, s hagytam, hogy átöleljen. Közben rendesen nevetett.Egy kis idő után megkérte, hogy csukjam be a szememet. Nem szívesen, de becsuktam, Harry közben vezetett.

- Kinyithatod a szemed! - Hallottam meg mély, rekedtes hangját.

Így tettem. Egy vízpartnál voltunk. Egy kis sátor volt a parton vagy 8-9 fa mellett. A sátor világított, szóval egy lámpa éghetett benne. Az egész partot csak a hold, egy csomó gyertya, a sátor, s a csillagok világították be. A víz csillogó tükrén ez mind látszódott. Nagyon szép volt.

- Na? Milyen? - Mosolygott, miközben átkarolta a derekamat, úgy nézte velem a tájat.

Csak bólogatni tudtam, miközben a karjaiban felé fordultam. Azok a tipikus gödröcskék jelentek meg az arcán  amit szeretek benne. Harry gyönyörű volt. Ahogy a hold megvilágította... Nincs rá szó. Sosem gondoltam volna, hogy egy fiú lehet gyönyörű. De jött ez az angyal, s bebizonyította nekem.

- Te csak egy angyal lehetsz... - Suttogtam.

Elmosolyodott. Tudom, hogy volt "pár" kifogása, hogy miért nem lehetne az. De nem érdekelt. Harry angyal lehet.

- Nem vagyok angyal, bébi. - Mondta.

Szívesen tiltakoztam volna, de Harry makacs. Ha valami nem úgy van, ahogyan ő akarja, addig küzd, míg nem úgy lesz.

- Gyere! - Mosolygott.

Összekulcsolta az ujjait az enyémmel  s a part felé kezdett közeledni, ahol egy nagy pléd volt leterítve, s gyertyák szegélyezték. A gyertyákon belül még pár virág helyezkedett el.

Lefeküdtünk a nagy plédre, majd a csillagokat kezdtük vizsgálni. Sokszor megpróbáltunk formákat keresni, de a legérdekesebb egy eldeformálódott nyuszi volt, akit egy oroszlán kergetett. Ezeken csak nevettünk.

Egy idő után Harry a mellette lévő virágok egyikét leszakította, majd a fülem mögé helyezte. Egy másikkal is így tett. Leszakította, majd felült. Félig felhúzta a pólómat, de a melltartómnál nem ment tovább  Letépte a kis virág szárát, majd gyengéden a köldökömbe helyezte. Utána letépett sokat, s annak is a szirmaival körülrajzolt. Én csak halkan kuncogtam, míg befejezte.

- Gyönyörű vagy. - Kerítette körbe a köldökömben lévő kis virágot apró puszikkal. - Egy istennő.

Elpirultam, majd gyengéden segített felállni. A kis virág a köldökömből a rajzom közepén landolt, ahol eredetileg is a köldököm volt. Ezen elmosolyodtunk. Várt a megfelelő pillanatra, de elmentem felmérni a terepet. A sátor melletti fák hol vastagabbak, hol vékonyabbak voltak. Én amíg nem engem figyelt elbújtam az egyik mögé, s halkan felkuncogtam.

- Ő... Hope?! - Nézett szét.

Az ujjaimmal befogtam az ajkaimat, hogy ne nevessem el magam. Közeledni kezdett felém, mire egy másik fa mögé suhantam. Hirtelen megállt, s a kuncogásomat hallgatta.

- Megvagy! - Lépett hirtelen egy fa mögé, de nem találta el. - Hope! Ez nem vicces!

Felnevetett. Ekkorra már nem bírtam tovább  Mivel nekem háttal volt, észrevehetetlenül a háta mögé osontam, s ráugrottam, így mind a ketten előre estünk. Felnevettünk, s ő hangosan felhümmögött.

- Látom szeretsz felül lenni! - Vigyorgott kanosan.

Megforgattam a szemeimet, majd leszálltam róla.

- Mondanom kellett volna, hogy hozz alvós cuccot, de reménykedtem benne, hogy pucéron fogsz aludni. - Állt fel.

- Tévedtél. Alszok egy bugyiban és egy toppban.

- A bugyi szónál már megfogtál. - Kacsintott. - Milyen színű van rajtad?

Elpirultam, s megforgattam a szemeimet. Fekete csipkés .. De jó! Pont ma kellett ilyet is felvennem. Gondolataimat Harry zavarta meg. Átkarolta a derekamat, s a tekintetemet kereste. Egy kis idő után meg is találta. Kezeimet remegve vezettem fel a mellkasától a nyakáig, s átöleltem.  Remegve kifújtam a levegőt, amint ajkai egyre közelebb, s közelebb került hozzám  Remegtem, amit ő is észrevett. Nyugtatásképpen csak szorosabban ölelt magához  Orrával megbökte az enyémet, majd ajkaimra tapadt. Én sem tudom miért, de viszonoztam. Elhúzódott tőlem, hogy letesztelje elmegyek-e, de nem tettem. Ezt egy elégedett mosollyal fogadta, majd kezdtük az egészet előröl...Tényleg háromszor írtam azt, hogy remegve?

***

-'Szóval, fekete csipkés?! - Nevetett, amint kibújtam a takaró alól.

Elpirultam. Egy rózsaszín topp volt rajtam, s egy fekete csipkés bugyi. Harry biztos félreérti a közeledésemet.

- Nem adnál egy pólót? - Néztem rá.

Vigyorogva megrázta a fejét, mire a táska felé kúsztam, amit ő hozott. Kivettem belőle egy pólót, s felkaptam magamra. Visszanéztem Harryre, akinek a tekintete a fenekemről gyorsan a szememre szegeződött, majd mosolyából nevetés lett. Én csak megforgattam a szemeimet.

- Talán ha ezt levennénk... - Nyúlt lassan a bugyimért, de rácsaptam a kezére.

Felnevetett.

- Nézd csak milyen szép vagy! - Nyomott a kezembe egy fényképezőt.

Az a kép volt rajta, ahogy fekszek a pléden, a köldökömbe és a hajamba egy virág. Körül voltam rajzolva virágszirmokkal  s a pléd oldalain gyertyák, néha-néha egy virág ad szegélyt.

- Ez lesz a háttérképem. - Mosolygott.

Elpirultam. Még nem hiszem hogy lettem volna fiúnak háttérképe  Ellievel, s Annevel csináltunk már rengeteg közös képet, s egyik volt a sok közül a háttérképünk, de ők barátnők.

- Hát akkor... - Vettem el tőle a fényképezőt. - Vedd le a pólódat! - Utasítottam.

Hangosan felhümmögött. Óriási kezével megfogta a pólója sarkát  s levette magáról az anyagot. Elmosolyodtam látva kidolgozott izmos testét. Bicepszei feszesek voltak, pedig rá se feszített.

- Gyere! - Kulcsoltam össze a kezét az enyémmel.

Kimentünk a sátorból, majd a plédhez vezettem.

- Feküdj le! - Mutattam rá.

Felnevetett, s lefeküdt. Gyönyörű volt. Sötét tekintet, csillogó zöld szemek, hosszú szempillák  telt, rózsaszín ajkak, izmos test. Elképesztő volt. Ilyen gyönyört még sosem láttam.

- Ezt vedd a szádba! - Szakítottam le egy virágot, majd átnyújtottam neki.

Mély hangjàval felnevetett, majd a szàràt a szàjàba vette.

- Bàvigyooooooor! - Nevettem, majd lefényképezte
m.

Dóri.Styles