2013. 08. 20.

Murk. Chapter: 38 - Last.


Nem is tudom, mit írjak. Vagy is azt sem tudom, hogy kellene-e valamit írnom, mert bevallom, borzalmas vagyok a bemutatkozó szövegekbe, ahogy a búcsúzásba is. Szóval. Kezdjük az elejéről. Sokan tudják, hogy egy oldalon kezdtem az egészet, de át tettem blogba, és telefonról írtam a részek 65%-át, szóval azért van benne sok helyes írási hiba(: Na jó, de nem ez a lényeg, de őszintén, fogalmam sincs, hogy mit is írhatnék. Minden esetre nagyon szépen köszönök mindenkinek mindent. Az utálkozóknak azt, hogy őszintén leírták a véleményüket (amikre 99%-ban szartam egy nagyot, de mind egy), az olvasóknak meg hát...Azt, hogy együtt voltak velem, és olvastak minden egyes betűt, amit csak leírtam. A kommentelőknek minden egyes betűt köszönök, amiket ők írtak le, és támogattak, hogy folytassam. Bevallom, kicsit hosszabbra gondoltam a blogot, de rájöttem, hogy ez úgy jó, ha most fejezem be, és én sem tudom, hogy miért. Szóval nem fogok eltűnni, hisz ott az Unforgettable és a Starry Sky blogom, és biztos vagyok benne, hogy még lesz sok, és annál is több, hisz sosem fogok feladni az írással, bárki mond bármit(:

Have a nice day!Xxx

(U.I.:Bocsánat, elég gagyi lett...Haha)

Zene.

Párizs. Sosem voltam még ott, bár Harryvel volt tervbe véve, amikor mentünk L.A.-ba. Azt hiszem, azt mondta, a kereszt szülei laknak ott. Szívesen kimennék, de nem gondoltam még arra, hogy ki is költöznék. Anyáék biztos szívbajt kapnának, és száz százalék, hogy nem engednének.

- Hope.

Összerezzentem, mikor hirtelen zökkentett ki a gondolataimból.

- Nem is tudom, Harry - Feleltem a lehető legegyszerűbben.

Halkan felnevetett, tudtuk jól, hogy a végén így is úgy is Párizsban kötünk ki, hisz rá fog venni. Csak anyáék a bökkenő, hisz nem fognak engedni. Max elszökök mint a filmekben, hisz már tizennyolc éves vagyok. Gyakorlatilag felnőtt. Vannak tinik, akik már tizenhét-hat évesen elköltöznek, akár bele egyeznek a szülei, akár nem.

- Hope, azt akarom, hogy megszülessen. És Mr. Jepsen örökké el fog tőlem venni, ha kiderül, hogy szexeltünk, nem hogy terhes vagy. És eltitkolni nem lehet. Nem sokára nőni fog a pocakod, és szerintem gyanús volt anyudnak, hogy beteg vagy nyáron.

- Oké, Harry. Elmegyünk.

***
Kis kezeket éreztem meg az arcomon, aminek köszönhetően felkeltem, s halkan káromkodtam, hogy már tíz óra van. De nem hallottam Darcyt sírni, ezért is csodálkoztam, hogy még mindig alszik, és belerezzentem, amikor baba nevetést hallottam meg magam mögött. Hirtelen jól ismert melegség öntött el, s szélesen elmosolyodtam, mikor megfordultam. Harry mosolyogva nézte a négykézláb szerencsétlenkedő babát, néha-néha segített neki, mert hasra esett, de csak nevettünk rajta. Halkan kuncogtam fel, mikor ajkaimra helyezte apró tenyerét, amibe bele pusziltam.

- Jó reggelt, Hope. Éhes lesz lassan. - Hazz egy puszit nyomott a homlokomra, majd visszatért az eredeti pózba; a kezére támaszkodva az oldalán feküdt, s minket nézett.

- Oké, majd megetetem - Tájékoztattam.

Miután Darcy evett, Harry elment dolgozni, én meg úgy döntöttem, hogy elmegyünk sétálni. Felöltöztettem a babánkat, betettem a babakocsiba, és indultunk is a hűvös Párizsi utcákra. Mosolyogva intettem a szomszédnak, aki épp a kerti bútorokat vitte be a garázsba, és össze tört egy cserepes virágot, amin halkan nevettem.

Út közbe rengeteget gondolkoztam az utóbbi több, mint két éven, amit Harryvel töltöttem. Emlékszem még, mennyire féltem, undorodtam tőle, és hogy nagyon meg akartam szabadulni tőle. No meg persze mennyire erőszakos volt, és mennyit verekedett, vagy hogy mennyire sokszor megvédett az Ed féléktől. Aztán filmbe illően összejöttünk. Az első csókunkra amikor elvitt sátorozni, és vissza adta a macimat -ami még mindig meg van, és meg is lesz-. Aztán a strandra, és a jelölésre, ami csak úgy, mint a maci, örökre megmarad. Reflex szerűen a nyakamhoz kaptam, s elmosolyodtam az öt-hat gödröcske nyomán, amiktől enyhén göröngyös volt a bőröm. Hol is jártam?! Ja, igen. Aztán a strandra, ahol megismertem Darcy kereszt anyját, és apját, Mollyt és Bent, és egy nagyon-nagyon jó barátomat -akit eleinte rühelltem-, Nicket. Majd jött az orális kiegészítés, amit...khm...na mindegy. És azt hiszem, azon az estén is vallotta be nekem, hogy szeret. Igen, kicsit hamarabb, mint ahogy egy normális kapcsolatba szokás, de ez így lett eredeti, s tökéletes. Aztán emlékszem, hogy bemutatott a nővérének, a húgának, és az anyukájának, Gemmának, Luxnak, és Annenek. És azt hiszem, azon az estén is barátkoztam össze Mollyval, hogy túl sok perverz gondolat férkőzött be az agyamba Harryről, és beszélni akartam vele. Ja, és persze akkor is törte el Harry a kezemet. Másnap pedig Molly elküldte, és elmentem vele vásárolni, de akkor volt anyának az a hülye családi estéje, amikor Harry nekem adta a nyakláncát, ami még mindig a nyakamba lóg. Biztos vagyok benne, hogy Darcy fogja örökölni. És akkor volt, hogy elmentem Mollyhoz, mert Harry szakított velem, és kénytelen voltam vele beszélni. Na igen, haza felé menet pedig pár srác volt olyan kedves, hogy szépen majd nem megerőszakolnak, de akkor belépett Harry akár csak egy filmbeli hős. Akkor ott megint össze jöttünk, és más nap Greg, vagy George -már nem emlékszem- bulijába mentünk, ahol a gipszem titokzatos módon eltűnt. Majd ha megyünk haza látogatóba mondom Harrynek, hogy majd nézzünk szét a házba, hát ha ott van. Nos, aztán...ismét egy erotikus történet...ennyit erről. Hú, hogy is volt tovább? Azt hiszem, másnap jött haza apa, és utána mentünk karácsonyra L.A.-ba, ahol kaptam Hazztól egy telefont, ő pedig egy órát kapott tőlem. Igen, aztán Harryvel úgy döntöttünk, hogy haza megyünk, hisz az apa-Haza kapcsolat kezdett megromlani, és én meg a barátnőimmel találkoztam. Azután pár nap homályos, és csak arra emlékszem, hogy buliba mentünk, ahol megismertem Harry munka társait. Őőő, aztán majd nem lefeküdtünk, de mégsem. Hű, utána kiderült, hogy Molly régebben bevallotta neki, hogy szereti, és akkor is kapott Hazz kulcsot a házunkhoz. Utána korcsolyázás, és nem is emlékszem már sokra, csak annyira, hogy elmentem L.A.-ba egy fél évre, ott barátom lett, majd haza jöttem, Harry pedig szétverte. Nos, igen. Aztán Austin megvert, és Harry őt is szétrugdosta. Ó, az meg a kedvenc részem volt, amikor Molly Bennel, én meg azzal a szamárral vesztünk össze, és végül elmentünk egy buliba, ahol megverték azokat, akikkel táncoltunk. De persze megint össze jöttünk, és... Aznap este lefeküdtünk, és akkor is hallottam meg tőle a Don't let me go-t, amit akkor kezdett el írni, amikor elsőnek elhagytuk egymást, majd folytatta, amikor elmentem apához, és befejezte, amikor összevesztünk, és Molly is Bennel. És akárhányszor is feküdtünk le, mindig is érzékien, nem pedig durván. ja, és persze azt a részt is nagyon szeretem, amikor bejött a képbe Darcy, azaz amikor Hazznál nem volt óvszer, és úgy szexeltünk... A többi meg már inkább a terhességemről szólt. Minden más, ami nem fontos, az emlékezetemben egy nagy Homály, csak úgy, mint Harrynek...

Vége.

2013. 08. 07.

Murk. Chapter: 37

A fejét fogva hunyta le szemeit, ezzel eltüntetve gyönyörű, smaragdzöld íriszét. Lassan, szinte órákba telt, míg mosolyra húzódtak telt ajkai, majd vigyorogva pillantott rám, s letámadta ajkaimat. Kitágult szemekkel pillantottam lecsukott szempárára, csókunkba többször is belemosolygott, pont, mikor kinyílt az ajtó, és anya lépett be az előszobába három táskával, amik valószínűleg tele van gyógyszerekkel. Egy halvány, bizonytalan mosollyal ajándékoztam meg a barátomat, majd anyára néztem, aki a konyhába sietett.

Harrry szemszöge:

Mrs Harry Styles. Mrs Styles. Hope és Harry Styles. Csak ezek a gondolatok jártak a fejembe, amikor már biztos voltam benne három nap után, hogy igen, apa vagyok. Hopeval elmentem arra a terhességi teszt micsodára, és pozitív lett, szóval már biztos. És bár sokkal jobban van, még is feltűnt Mrs Jepsennek, hogy olyan más. Ezért nem is engednek a közelébe, mert ki tudja, hogy mennyire fertőző. Hát, nem hiszem, hogy terhes lehetek, de ki tudja. Mindegy.

Hopeék háza előtt kettőt dudáltam, és egy perc múlva egy oldal táskával a vállán sietett ki, előtte egy puszit dobott az anyukájának. Ő persze magyarázott a tipikus "Hívj, ha van valami" anya módra. Természetesen nem mondtuk el neki a nagy hírt, és egy jó ideig nem is készülünk. Még az kéne, hogy Mr Jepsen szó szerint repülne L.A.-ból egy puskával a kezében, és csak engem keresne.

- Szia, bébi - Kiszálltam, és szinte egyszerre tapasztottuk egymásra ajkainkat.

Csak akkor tűnt fel, hogy mennyire hiányzott. Ez a három nap így visszanézve, kész szenvedés volt.

- Szia - Bújt a mellkasomhoz, és elvigyorodtam, mikor megláttam a táskájában egy kis rést, amibe a vajszínű maci bujkált, alias Darcy.

Kinyitottam neki az ajtót, amit egy "Köszi"-vel fogadott és egy arcra puszival. A motor háztető előtt rákacsintottam a kocsiban ülő barátnőmre, a pírt az arcán még a sötétített üveg sem tudta fedni. Halkan felnevettem, és amikor bekapcsoltam az övet, megjegyeztem, hogy elég könnyen zavarba lehet hozni. Integetett Miss Jepsennek, elforgattam a kulcsot, ezzel megszólaltatva a BMW-m gyönyörű hangját, és indultunk hozzánk, ahol egy  elég hosszú beszélgetés vár ránk.

***

- De ez így nem jó, Harry - Lecsukott szemekkel a fejét rázta. - Nem tudom, hogy anyuék először engem, majd téged fognak kinyírni, vagy fordítva. De nincs szívem, hogy elvessem. És mi lesz ha... - Itt elhallgatott, tekintete mindenhova szaladt a szobába, csak rám nem.

- Mi lesz mikor? - Kérdeztem értetlenkedve.

- Hát, tudod... Meg fogok hízni, a melleim olyan furák lesznek, és..és a fenekem is olyan bah...és...

Hangos nevetésemmel megszakítottam, mire szúrós szemekkel pillantott rám, és ebből megtudtam, hogy komolyan gondolta a dolgot, így egyből elkomolyodtam. De szemeimbe észrevette a játékosságot, hisz a kezembe bökött.

- Komolyan gondoltam.

- Hope. Elsőnek is, nem hiszem, hogy annyira nagyon sokat változtatna rajtad a gyerek. Igen, nem lesznek feszes melleid, és bár fiú vagyok, tudom, hogy általában a melltartót erre szokás használni. A feneked az tökéletes, úgy ahogy van. Nem tud rajta senki változtatni, és nem hiszem, hogy pont "Ő" lenne az. Igen, fogsz hízni folyamatosan, de amint meg lesz a baba, egy hónap, és olyan lesz, mint ha semmi sem történt volna. Másodszor pedig. Felőlem lehetne neked a legkisebb melled a világon, vagy mit tudom én, de nem az számít. - Egészen idáig nem néztem a szemébe, csak most: - Már nem.

Tudta jól, mire gondoltam. A buliba ahol találkoztunk - ami eredetileg Molly házibulija volt, de a fele társaság azt se tudta ki az- láttam bemenni egy csoporthoz, de csak a lábait és a fenekét, meg talán annyit láttam, hogy szőke. Reménykedtem benne, hogy teljesen hülye, mint a szőkék 60%-a, de nem. Vagy jól volt nevelve, vagy tényleg azért nem feküdt le velem, csak azért, mert szűz volt.

***

Felkuncogott, mikor megragadtam a derekát, és magam mellé húztam. Szorosan öleltem magamhoz, körülbelül úgy nézhettünk ki, mint két kifli. Ajkaimat végigvezettem homlokán, füle tövén, arcán, állán, végül apró puszikkal hintettem be kakaóvaj illatú nyakát, majd mélyen beszippantottam illatának aromáját, mielőtt a nevén szólítottam.

- Mmm?

- Mennyünk el. 

- Hova?

- Párizsba. Mármint véglegesen.

2013. 08. 04.

Awards: ninth

Nagyon szépen köszönöm!  http://onedirectionandbess.blogspot.hu/p/dijak.html



Szabályok

1. Írj magadról 10 dolgot.
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 10 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 10 embernek (visszaküldeni nem lehet!)

2. Feladat:

1.Kedvenc szín?  
Kék

2.Körülbelül hány blogot olvasol?
Hármat.

3.Honnan jött az-az ötlet, hogy Te most blogot fogsz írni?
Nem tudom.(:

4.Hobbi?
Blogolás, lovaglás.

5.Kedvenc filmsztár?
Mila Kunis, Selena Gomez.

6.Kedvenc film?
Project X, Barátság extrákkal.

7.Szereted Macklemore-t?
Igen, nagyon(:

8.Kedvenc zene?
Minden 1D, Ellie Goulding, Linkin Park.

9.Tetszik a Best Song Ever című zene?
Ez kérdés?(: Persz(:

10.Milyen telefonod van?
Samsung galaxy young, de htc-m lesz.

2013. 07. 30.

Közérdekű

Hello, guys!

I'm sorry, hogy sokáig volt kimaradás. Tényleg nagyon sajnàlom, de technikai okok miatt nem tudok lenni pár napig még. Ha minden igaz, már a hétvégén internethez tudok jutni, vagy még hamarabb is, szóval nem lesz hosszútávú az eltünésem. Mindenesetre majd jelentkezem az új résszel.

Have a nice day!Xxx

2013. 07. 21.

Murk. Chapter: 36

Hello, guys!


Te jó istenem...
7 díj.
Majd nem 19E megtekintés.
Rengeteg hozzászólás. Úristen. Imádlak titeket, és nagyon nagyon szépen köszönöm! Remélem így fog tovább menni.
Na jó. Soha, de soha életemben nem írtam ennél borzalmasabb részt. Nagyon gagyi lett, egy fogjuk rá, hogy egy "elmegy" rész után. Ígérem a következő jobb lesz valamennyivel. Vagy is remélem.

Have a nice day!Xxx

Feje mellkasomon, közben szorosan, de még is óvatosan ölelt. Haja szétterült melleimen, miközben mind a ketten próbáltunk levegőhöz jutni, amire körülbelül öt perc múlva került sor az én esetemben. Harry sokkal jobban hozzá van szokva mind ehhez, mint bárki más, akit ismerek. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy viszonylag sikerülni fog neki érzékileg ágyba bújni egy lánnyal, nem pedig élvezetből. Szeretem!

- Minden ok? - Pillantott fel rám, csukott szemekkel bólintottam.

Egy puszit nyomott a bal mellem felé, majd fekvő támasz helyzetbe felém került. Gyengéden simogatta meg az arcomat, és csak akkor tudtam meg, hogy mit csinál, amikor ismét fájdalmat éreztem meg Ott. Felszisszentem, mikor Harry teljesen kihúzódott belőlem, bocsánatkérően pillantott rám. Kellemetlen, és szokatlan érzés volt, mint ha egy teher autó felbikázott volna, utána meg egyszerűen elmenne.

***

- Hope - Rekedtes nyögés szaladt ki torkából.

Nem foglalkoztam tiltakozásával, kezemet lassan simítottam végig finoman kidolgozott testén, s tovább csókolgattam az állkapcsát, ami néha a tiltakozásra megfeszült. Fészkelődtem alatta, mikor ágyékát kissé agresszíven az enyémhez nyomta, s önelégülten elvigyorogtam, mikor ajkai az enyémekhez tévedtek, majd benyúlt mögém a melltartóm kapcsát keresve, de végül egyszerűen letépte, így már csak két vékony anyag választott el minket egymástól. Harry egyre jobban felém kerekedett, míg én csúsztam alá, de megállt, s felsegített maga elé, hogy a szemembe tudjon nézni. Bűntudatot lehetett leolvasni csinos pofijáról, no meg egy kis rózsaszín pírt egy kis megbánással mixelve. Lesütött szemekkel megrázta a fejét.

- Nincs nálam óvszer, Hope - Sóhajtott.

Körülbelül három-négy percet bámultunk mind a ketten magunk elé, közben folyamatosan próbáltunk levegőhöz jutni, hisz nem volt könnyű a földön heverő ruhadarabokat az előbb említett helyre juttatni. Végül én törtem meg a csendet, miután egy hosszú csókkal ajándékoztam meg.

- Bízom benned - Suttogtam alig hallhatóan, csodálkoztam, hogy meghallotta.

Sötét volt, még is láttam tágra nyílt szemeit, de hamar megnyugodott. Tekintetével követte, mikor lejjebb csúsztam, így teljesen alatta lehettem ismét. Kínjában felnevetett, majd leszállt rólam, míg lesegítette a francia bugyimat, és végig húzta a fenekemen, combomon, lábszáramon, lábfejemen, végül a földön landolt, egy fél perc múlva a boxere is csatlakozott hozzá.

***

Igen, mindenki kérdezi, hogy egy védekezés nélküli szeretkezés után, miért csodálkozik az ember, ha rá egy hétre össze-vissza hányja magát, és rosszul érzi magát. Hát, igen. Mindenesetre fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Harryvel öt napja nem találkoztam, csak telefonon beszéltem vele, de neki is feltűnt, hogy fáradtabb és nyúzottabb a hangom, mint szokott lenni. Persze, a szokásos kifogások: elfáradtam, nem aludtam jól, allergia (nem is vagyok allergiás), vagy egyszerűen csak nincs jó kedvem. Ezekkel próbálkoztam be, és ha minden igaz, el is hitte. Harry nem az eszéről híres. 

- Hope! Jobban vagy? Tudsz segíteni? - Anya hangját hallottam meg felkiabálni a konyhából.

Bólintottam, bár tudtam, hogy nem látja. Hajamat az ujjaimmal próbáltam fésülni, de végül a csuklómon lévő hajgumimmal összefogtam. Fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet, és próbáltam nem elesni, mikor kikeltem az ágyból, és az csak ráadás volt, hogy elestem a lépcsőn, szóval lett szerintem egy nagy folt a fenekemen, aminek Harry nem nagyon fog örülni. 

Anya bátorításképp rám mosolygott, majd a kezembe nyomta a kiskést, hogy pucoljam meg a krumplit. Kedvesen vissza mosolyogtam rá, majd a tálcára pillantottam, amin a krumplik voltak, aztán elé is álltam. Kezembe vettem egy darabot, majd bele kezdtem, de hamar le kellett tennem, ugyan is ismét rám jött a hányinger. Kirontottam a konyhából, pont, mikor a barátomat láttam meg az előszobában lehúzni a cipőjét, de nem tudtam vele foglalkozni, sem a kérdő pillantásaival, csak a mosdóba rohantam, a lépteit hallottam meg magam után, miközben folyamatosan a nevemet emlegette.

- Hope! Mi a baj? - Anya szaladt utánam, de megnyugodott, mikor meglátta a hajamat fogó Harryt, miközben a hátamat simogatta. 

Megráztam a fejem, miközben anya kijelentette, hogy elmegy gyógyszerért. Megkönnyebbültem, mikor már a kanapén ültünk Harryvel szemben, és egyikünk sem szólalt meg. Mind a ketten lesütött szemmel gondolkoztunk, és tudtam jól, hogy neki is az jár az eszébe, mint nekem. Időnként felpipiskéltem pilláim alól, de szinte pislogás nélkül ült. Semmi mást. Egy fél óra múlva szólalt meg.

- Bakker. 

2013. 07. 19.

Awards: eighth

Úristen!:D Nyolcadik díjam. Ilyen sem volt még.

Köszönöm a díjat Bogi-nak!


Feladatok:
  1. Írj magadról 11 dolgot!
  2. Válaszolj 11 kérdésre!
  3. Írj 11 kérdést!
  4. Küldd tovább 11 embernek!

  1. Mikor születtél? - 2000. 06. 30.
  2. Ha egyet kívánhatnál,mi lenne az? - Hogy örökre együtt legyek Harryvel. 
  3. Miért kezdtél blogot írni? - Mert valahova le kell írni az érzéseimet, és naplót nem vezetek. 
  4. Honnan meríted az ötleteket a blogodhoz? - Elképzelem, és csak úgy jönnek.
  5. Mi az a dolog amit még nem tettél meg,de mindenképp meg szeretnéd csinálni? - Sok minden van olyan.
  6. Romantikus film vagy vígjáték? - Romantikus. 
  7. Olvasod a blogom? - Nem, sajnálom. 
  8. Ki az ideálod? - One Direction. De amúgy nincs nagyon, lehet egy fiú magas, alacsony, barna, szőke, fekete, vagy bármi. 
  9. Voltál már szerelmes? - Igen, négy évig. 
  10. Mitől félsz? - A sötétben, de psssz!
  11. 1-től 10-ig,hányasra értékeled a saját blogod? - Négy.

2013. 07. 17.

Awards: seventh

Köszönöm a díjat Kitti-nek!Xx

Szabályok:
  1. Írj magadról 11 dolgot!
  2. Válaszolj a 11 kérdésre!
  3. Írj 11 kérdést!
  4. Küld tovább 11 blognak!
2:

  1. Tv vagy gép? - Gép.
  2. Van mottód? - Nyeld le a félelmeidet, töröld le a könnyeidet, engedd el a sötétebb éveidet. Mosolyogj. Sétálj el. - Harry Styles
  3. Banán vagy répa? - Haha. Mind a kettő.
  4. Ideges típus vagy? - Könnyen fel tudom húzni magam dolgokon, főleg, ha kapkodok. 
  5. Milyen a kedved most? - Álmos.
  6. Mit csinálsz most? - Válaszolok a kérdésedre. 
  7. Mit gondolsz a világ végéről? - Semmit. Hülyeség.
  8. Szerinted létezik Isten? - Igen. 
  9. Hol vagy most? - A szobámba.
  10. Voltál nyaralni? - Még nem. 
  11. Ha igen hol? ___________

Awards: sixth

Köszönöm a díjat Andi-nak!Xx


Feladatok:
1: 11 dolgot rólam.
2: 11 kérdés megválaszolása.
3: 11 kérdés írása.
4: 11 embernek tovább kell küldeni. 

  1. Olvasod a blogom? Ha igen mi a véleményed róla? - Nem olvasom, bocsánat.
  2. Szereted a jégkását? - Szeretem. 
  3. Van olyan "hobbid" amit szeretsz csinálni de nem vagy jó benne!? - Az írás.(:
  4. Van valami gúnyneved? - Fagyi. Az hosszú, hogy miért kaptam(:
  5. Mióta vagy Directioner? - 2011. április 14.
  6. (előző kérdéshez) Hogyan lettél az? - Megnéztem a Youtubeon. 
  7. Van testvéred? - Van egy húgom és egy hülye majmom. Na jó, egy bátyám. 
  8. Mióta vezetsz blogot? - Nem tudom. 2012 júliusa óta.
  9. Hány blogod van összesen? - Kettő.
  10. Inkább olvasol vagy írsz (blogot)? - Írok.
  11. Ki a kedvenc 1D barátnőd? - Bár személyesen nem ismerem, egy Dóri nevű lány. 

Awards: fifth

Nagyon szépen köszönöm a díjat Katie-nek!

Feladatok:
1: Írj magadról 11 dolgot!
2: Válaszolj 11 kérdésre!
3: Írj 11 kérdést!
4: Küldd tovább 11 embernek!

2:
  1. Mi ösztönzött arra, hogy elkezd egy blog írását? - Semmi. Csak elkezdtem, és folytattam. 
  2. Kedvenc női énekes? - Nincs olyan. 
  3. Szereted a Harry Pottert? - Nem rajongok érte, de igen. 
  4. Olvastad az SZJG-t? - Persze, és imádom. 
  5. Tettél már olyat amit megbántál? - Tettem.
  6. Ha tudnál visszamennél az időben? - Ha utána előre is utazhatnék, igen. 
  7. 1D vagy The wanted? - Kérdés? One Direction.
  8. Melyik három szóval jellemeznéd az életedet? - Szerencsétlen, vicces, és bizonytalan. 
  9. Mi tenné szebbé az életedet? - Harry Styles. Haha. 
  10. Hol nyaralnál legszívesebben? - London.
  11. Hány éves vagy? - Tizenhárom. 
3:

  1. Szeretsz olvasni?
  2. Játszol valamilyen hangszeren?
  3. Mióta blogolsz?
  4. Van példaképed?
  5. Ha van, akkor ki?
  6. Kedvenc kajád?
  7. Kedvenc állatod?
  8. Van valamilyen állatod?
  9. Van testvéred?
  10. Mit gondolsz a globális felmelegedésről? (Bocsánat, de ezt muszáj volt:))
  11. Voltál már szerelmes?
4:

2013. 07. 10.

Murk. Chapter: 35

Felsikítottam, mikor Harry benyúlt a térdhajlatomba, majd a vállára helyezett. Immár nevetve sikítottam, de úgy tett, mint ha nem hallaná. Ehelyett dobolni kezdett a fenekemen, míg nem értünk fel a házig. Ott kinyitotta az ajtót, majd utánam be is zárta. Kettesével szelve a lépcsőfokokat rohant fel velem a szobámba, s ott az ágyon letett. Mosolyogtam, mikor a szoba másik végében lévő kék lávalámpát felkapcsolta, amit nem rég szereztem be. A kis buborékok immár szállingózni kezdtek, miközben folyamatosan egymásnak ütköztek. Harry zavarta meg a kis buborékok bámulását; elém állt, s hallgatott. Én sem szóltam semmit, ő sem. S fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el ezzel a szórakoztató időtöltéssel; percek, órák. De végül én törtem meg a csendet.

- Most szexelni fogunk? - Halványan mosolyogtam.

Harry szintén mosolyogva megrázta a fejét. - Nem. Szeretkezni.

Rég érzett melegség lepte el a testem minden egyes porcikáját, tetőtől talpig piros lehettem. Harry felnevetett reakciómon, majd lerúgta magáról a cipőit, és gondosan az ajtó mellé helyezte. Felkuncogtam, mikor lovagias pózba elém térdelt, kikötötte a Converse cipőmet, majd lehúzta rólam, utána a zoknimat is, ezt eljátszva mind a két lábammal. Játékosan megcsikizte a talpamat, mielőtt az én surranóimat az övé mellé helyezte volna. Ismét előttem termett, s megint csend volt. De ezúttal ő lépett, gyengéden felállított. Mosolyogtam, mikor fekete blúzomat lassan gombolta ki, majd gyengéden leemelte rólam. Gondosan összehajtotta a könnyed anyagot, a babzsákomra ejtette. Egy fél lépéssel közelebb léptem hozzá, ezzel megszüntetve a közöttünk lévő távolságot. Egy gyengéd puszit leheltem tökéletesen rózsaszín ajkaira, majd a pólója szélét méregettem. Lassan emeltem fel, ezzel felfedve a kilátszó boxere feletti V alakot, finoman kidolgozott testét, s végül mosolygó arcát; tovább nem értem el, ezért Harry vette le magáról. Az ő pólója is úgy járt, akár csak az enyém; összehajtva a babzsákra helyezte. Gödröcskéit megvillogtatva mosolygott rám, majd jobb kezét a derekamra helyezve simította testemet az övéhez, s szenvedélyes csókot hagyott ajkaimon, majd újra, s újra. Felvont szemöldökkel pillantott rám, mikor nyelvének nem adtam meg a beutalást ajkaim közé, de végül belemosolyogtunk a csókba, de továbbra sem szakítottuk meg a tökéletes kapcsolatot. De sajnos talán életünk egyik legjobb csókjának is vége kellett lennie, kissé elhúzódtunk egymástól. Felkuncogtam, mikor Harry leguggol elém, s egy puszit nyomott a hasamra, majd a nadrágom cipzárját lehúzta, aztán kigombolta a gombot. Gyengéden átkarolta a lábaimat, majd pont annyira megemelt, hogy le tudja rólam húzni a fekete rövid nadrágot, ami csatlakozott a többi ruhához.

- Szép bokalánc - Mosolygott a bokámon lévő delfines láncra pillantva, amit óvatosan kikapcsolt, és az éjjeli szekrényemre helyezte.

Ismét magasabb lett tőlem, miközben kétszer végigmért, és elégedett, talán kicsit büszke mosoly jelent meg tökéletes arcán. Felnevettem, mikor kéjesen, direkt túljátszva megnyalta ajkait, majd ficánkolni kezdett vele. Egy határozott mozdulattal közelebb léptem hozzá, majd leguggoltam elé. Megismételtem; lehúztam a cipzárt,  majd kigomboltam a gombot, aztán lehúztam a bokájáig a nadrágját, és mivel én nem tudom felemelni, egyszerűen kilépett belőle. Összehajtottam, majd a többi ruha mellé helyeztem a fekete nadrágot. Pilláim alól felpipiskéltem rá, de nem vette észre, hogy nézem. A lávalámpa kevés fénye árnyékot adott orcájára, tökéletes arcvonásai rezzenéstelenek maradtak, de még is olyan nyugodtnak tűnt. Viszont felkapta a fejét, mikor ujjaimat beakasztottam a boxere szélébe, s próbáltam lehúzni, de megragadta a csuklómat.

- Ragaszkodom hozzá - Feleltem.

- A szerelmesek mindenhez ragaszkodnak - Mosolygott.

- "The lovers hold on, to everything..." - Kezdtem énekelni a Figure 8-et, mire felnevetett, majd talpra segített.

Mosolyogva rázta meg a fejét, majd magához húzott, és szorosan megölelt. Talán meghitt pillanat is lett volna, ha nem arra használta volna fel a pillanatot, hogy kicsatolja a melltartómat. Felnevettem, majd hátat fordítottam neki, ezzel megkönnyítve a munkáját, kikapcsolta, majd leemelte rólam. Hanyagul eldobta, szorosan a hátamhoz simult, szívverését éreztem meg magamban. Szőke hajamat oldalra seperte, ajkait gyengéden nyomta nyakamra, apró puszikat hagyott rajta, és hálás voltam azért, mert ha akarta is, nem hagyott rajtam jelölést. Csodálkoztam, mikor abba hagyta, és hirtelen maga felé fordított. Nem tudom, hogy a mellkasomat, vagy a melleimet nézte, de kiderült, mikor a kis papírrepülőt kezdte birizgálni ami bő hat hónapja a nyakamban lógott, és egyszer sem voltam hajlandó levenni. Meglepődtem, mikor ismét szorosan ölelt magához, és ezúttal csak ölelt; nem tapogatta a fenekemet, se semmi perverz dolgot nem csinált, csak a hajamba puszilt.

Egy sóhaj kíséretében engedett el, majd az ágyhoz vezetett. Gyengéden "le parancsolt" rá, mire én jó kislány módjára lefeküdtem. Néztem, ahogy betérdel a lábaim közé, majd alaposan végigmér, a végén tekintetünk találkozott. Egy szívdöglesztő mozdulattal kacsintott, majd megemelte a csípőmet, a másikkal kínzóan lassú tempóban lehúzta rólam a fekete csipkés francia bugyimat. Kicsit lejjebb hajolt, majd puszikat nyomott rám. Nyelve egyből megtalálta a csiklómat, tökéletesen nyaldosni, gyengéden szívogatni kezdte. Felnevetett, mikor látta, hogy nem tudok hova kapaszkodni, ezért megfogta a kezeimet, s hajába vezette őket. Finoman játszadoztam vele; húzogattam, vagy épp csak simogattam a sötét fürtöket, míg ő csak végezte a munkáját. Felkiáltottam a rég érzett, kidolgozott munkától, ami nagyon hiányzott már az életemből. Ajkaim 'O' alakúvá formálódtak, mikor a bejáratomat kezdte izgatni valami eszméletlen jó módszerrel. S nem sok kellett hozzá, hogy elmenjek - ezt Harry is észrevette, hisz elkapta a combomat, mikor össze akartam zárni-, befejezte, s megrázta a fejét. Könyörögve pillantottam rá, s tudta, hogy ezzel azt akartam elérni, hogy én is kényeztessem őt. Lecsukott szemekkel sóhajtott, majd a kezemet megfogva ültetett fel, ő meg a helyemre feküdt. Összekulcsolt ujjait tarkója alá helyezte, majd vigyorogva nézett engem.

- Tiéd vagyok - Kacsintott.

Mosolyogva bólintottam, majd ágyéka mellé ültem. Ránéztem, ezzel kérve, hogy emelje meg a csípőjét, amit örömmel tett, így könnyedén el tudtam távolítani fekete boxerét növekvő erekciójáról, az anyagot, csak úgy, mint Harry a melltartómat, elhajítottam. Nyögés hagyta el rózsaszín ajkait, mikor végignyaltam annyit, amennyibe biztos voltam, hogy be tudom venni a számba. Zihálva csúsztatta ujjait a hajamba, miközben folyamatosan ajkaimat nézte. Ágyékát megemelte, ezzel elérve, hogy makkjaival foglalkozzak, ezzel ismét egy mély, rekedtes nyögést kicsalva torkából, miközben sokszor a nevemet ismételgette.

Rávigyorogtam, majd körülbelül a felét bevettem a számba, és lassan le, s fel mozgattam fejemet. Gyönyörű teste ívbe feszült, fejét hátra hajtotta, közbe egy pillanatra sem hagyta abba az ágyéka emelgetését, és felnevetett, mikor kezeimet a csípőjére helyeztem, majd letoltam. Hajamat óvatosan cirógatta, simogatta, miközben egyre gyorsabban végeztem a dolgomat azzal a céllal, hogy ő is azt érezze, mint én három perccel ezelőtt. De egyből meggondoltam magam, mikor megrándult bennem, és fájdalmasan nyögött fel.

- Hagyd abba Hope! Nem akarok elmenni! - Kiáltotta, mire én engedelmeskedtem neki.

Egy puszit nyomtam férfiasságára, majd kíváncsiskodva pillantottam rá. Háta azóta is tökéletes ívbe, feje továbbra is hátra döntve, levegővétele minden volt, csak nem egyenletes. Elmosolyodtam, mikor kezével engem keresett, így odabújtam hozzá. Szorosan mellkasára vont, majd egy hosszú puszit nyomott az arcomra. Sóhajtott egy hatalmasat, ajkaival tátogni kezdett, szemei lehunyva. Nem értettem, mit akart ezzel, nem tehettem mást, csak tovább néztem ezt a gyönyörű férfit. Azt kívántam, hogy örökké tartson ez a pillanat, de nem lehet. Úgy is vége lesz egyszer.

- I'll keep my eyes wide open. I'll keep my arms wide open.  Don't let me. Don't let me. Don't let me go. 'Cause I'm tired of feling alone. Don't let me. Don't le me go. 'Cause I'm tired of feling alone. 

Szemeim bepárásodtak, pilláim megállíthatatlanul rebegtek az érzéstől, s a tudattól, hogy mondhatni, hogy ő most nekem énekel, hogy ne hagyjam el. Tudtam, mire gondol. Az elmúlt öt hónap kész szenvedés nélküle, és ezek szerint nem csak nekem, hisz Harry nem olyan, aki csak úgy énekel valamit, mint ahogy nem olyan, aki csokit, vagy virágot vesz a barátnőjének. Egyszer vett nekem virágot, amikor kijelentette, hogy Egérrel játszott, és eltépték a kedvenc ruhámat, de ha nem is vett volna virágot, akkor sem haragudtam volna, csak a ruháért kár, hisz drága volt. Mondanom sem kell, Molly ki volt akadva Harryre -hisz Molly vette a szép ruhát-, de végül csak nevettünk rajta.

Harry zihálva szállt ki az ágyból, majd a babzsákomhoz ment. Figyeltem, ahogy a nadrágja zsebében kutakodik, majd valamivel csörgött, végül kivett belőle egy halvány kék zacskót. Most szántam rá magam, hogy alaposabban végigmérjem. A feneke az, ami elsősorban megfogott. Igen, nagyon csinos feneke van, ezt lehetetlen letagadni. A második, amin megakadt a tekintetem, nem kérdés, hogy a lábai voltak; izmos, szintén csinos combok. A harmadik pedig a hátán való kidolgozott vonások. Nem tudom, hogy mennyit edzett addig, míg nem voltam vele, de sokkal izmosabb, mint volt. Persze már akkor letagadhatatlanul szexy külsője volt, de mostanit már szavakkal lehetetlen leírni.

Mosolyogva fordult felém, majd visszabújt eddigi helyére. Betakart mind a kettőnket, majd a takaró alatt felgörgette az óvszert. Tanácstalanul nézett rám, míg én biztatóan bólintottam. Feltűnt, hogy amikor Harry bizonytalan, vagy nyugtatni akarja magát, sokat sóhajtozik, akár csak most. Közelebb húzott magához, végigsimította hatalmas tenyerét derekamon, fenekemen, combomon, végül benyúlt a térdkalácsom mögé, a térdhajlatomba, majd felhúzta a csípőjére. Még mielőtt bármit is tett volna, egy utolsó pillantást vetett rám, hogy bebizonyosodjon ténylegesen felkészültem-e, végül fejemet a mellkasára vonta, s belém hatolt. Abban a pillanatban minden lelkesedésem elszállt, ahogy a magabiztosságom is. Minden szétesett körülöttem, szemeimből könnyek ezrei estek ki.

- I promise one day I'll bring you back a star. I caught one and it burned a hole in my hand. Seems like these days I watch íou from afar. Just trying to make you understand. I'll keep my eyes wide open. - Énekelte tovább.

Fogalmam sincs, hogy gyönyörű, fülbemászó hangja miatt sírtam, vagy az égető, ismeretlen fájdalomtól. Könnyeim áztatták az angyalom bőrét, kezeim túlzottan ölelték tökéletes testét, hátán összekulcsolva ujjaimat. Fájdalmasan nyögtem fel, mikor teljes hosszát belém tolta, ezzel kicsalva még ezer könnycseppet szemeimből. Nyugtatólag hajamat simogatta, de semmi sem volt, ami elűzhette volna ezt a fájdalmat.

- Don't let me. Don't let me. Don't let me go. 'Cause I'm tired off feling alone. Don't let me. Don't let me go.

Folyamatosan zokogtam, miközben lassan ki, majd behúzódzkodott bennem. Óvatos, s gyengéd volt, de még is iszonyatos érzés volt. Többször nyitotta a száját beszédre, s tudtam jól, hogy le akar róla beszélni, de nem egyeztem volna bele. Ha már belekezdtünk, teljesen mindegy. Felszisszentem, mikor egy kissé nagyobb lökéssel bennem is maradt pár másodpercre, kicsit tovább, mint eredetileg. Valami olyasmit motyogott, hogy ne sírjak, majd letörölte könnyeimet. Gyengéden, még is szorosan tartott karjaiban, fejem továbbra is mellkasán pihent, miközben folytatta a ki-be járogatást.

- Don't let me. Don't let me. Don't let me go. 'Cause I'm tired off feling alone. Don't let me. Don't let me. Don't let me go. 'Cause I'm tired of feling alone. Don't let me. Don't let me go. - Hangja erőteljesebb, szenvedéllyel volt terhes.

Hogy kérhet ilyet, ha tudja, hogy lehetetlen megint elhagynom?! Egyre jobban kapaszkodtam belé szavai hallatán, majd összeszorított szemekkel megráztam a fejem, ezzel megint pár könnycseppet elengedve. Kezei a hátamra vándoroltak, miközben csípője megint az enyémhez ért, majd játékosan ágyékát az enyémhez dörzsölve, ezzel egy kis nevetést kiszedve a könnyek közül. A nap folyamán fogalmam sincs, hogy hányszor sóhajtott fel, de kezd idegesítő lenni, akár csak most. Orrával gyengéden bökte meg a homlokomat, majd egy kicsit gyorsított, ezzel elérve, hogy akár csak az elején, most is könnyek lepjék el a szememet. Tudtam, hogy a csúcson van, hisz többet nyöszörgött, s nagyobbakat lökött rajtam. Harry hirtelen megragadta a fenekemet, hogy olyan közel legyen hozzám, amennyire csak tud, majd éreztem, hogy beleélvez az óvszerbe.

- 'Cause I'm tired of sleeping alone. 

2013. 07. 08.

Murk. Chapter: 34

Hello, guys!

Sajnálom, mostanában nem nagyon hoztam részt. Nem is tudom, miért, talán egy kicsit ellustultam. Mindenesetre itt is lenne, és sajnálom, ez sem valami hosszú, és annál is rosszabb.
És végül itt lenne egy blog. Olvasom, nekem nagyon tetszik. Ha érdekel titeket olvassátok. You only live once.

Have a nice day!Xxx

Harry szemszöge:

- Ott van Hope - Böktem oldalba Bent, aki egy pillantást vetett az előbb említett szépségre.

Hirtelen elengedte a vérző orrú srácot, a vér elkenődött az arcán. Kezeit farmerébe törölte, szinte egyszerre indultunk meg a barátnőm felé. Vagy is a volt barátnőm felé. Ő viszont megfordult, s a tömegen keresztül vágva sietett a kijárat felé. Molly felé intettem, Ben engedelmeskedett, és oda ment hozzá, míg én követtem Hopeot. A kijáratnál egy pillantást vetett rám, s csak akkor látta, hogy igazából mennyire közel is vagyok. Három nagyobb lépés, és simán elfognám, amit meg is tettem. Apró kezeit próbálta kirántani szorításomból, de nem sikerült. Helyette szorosan magamhoz húztam, s nem engedtem el. Fogalmam sincs, hogy meddig próbálkozott kiszabadulni a szorításomból, de végül megadta magát, kezeit nyakamat ölelték.

- Ne hagyj el megint, kérlek - Hangom alig hallható volt, csodálkoztam, mikor bólintott.

Fejét a mellkasomba fúrta, s hagytam, had nevessenek ki mögöttem rég látott ismerősök. Hope szemöldök ráncolva pillantott fel rám; nem értette, hogy min nevetnek. Hát, nem nagyon ölelgettem még lányt a közelükben, hisz egyedül Hope volt az olyan nőszemély, akivel tényleg hosszabb kapcsolatot akartam, nem csak egy, jó esetben kettő éjszakát.

- Mennyünk haza - Mosolyogtam, majd az ujjainkat összekulcsolva intettem Bennek, aki éppen Mollyval csókolózott.

***

Hope szemszöge:

- Vedd fel, Harry - Mosolyogtam, hisz már harmadjára csörög a telefonja.

Ismét megrázta a fejét, s hagyta, had mennyen le ismét Calvin Harris - I need your love száma. Elvigyorodtam a dal hallatán, majd tekintetemet a csillagos égre szegeztem. Eddig nyolc ábrát tudtunk kivenni a csillagokból. Egy ufót, egy hatalmas H betűt, kettő teknőst, és még pár dolgot, ami valami hülyeség volt. Harry egy puszit nyomott a homlokomra, s hagytam, hogy ajkai levándoroljanak az orromon, ajkaimon, államon a nyakamig, majd vissza. Felkuncogtam, mikor fülemet falni, s gyengéden harapdálni kezdte. 

- Harry - Suttogtam, majd kék kockás ingénél fogva kissé közelebb húztam magamhoz. - Le szeretnék veled feküdni...

Rezzenéstelen arccal meredt rám, majd pislogott hármat, mert eddig nem tette. Szóra nyitotta telt ajkait, de meggondolta magát, s be is zárta. Elmosolyodtam bizonytalanságán, még nem nagyon láttam ilyennek. Felnevettem, mikor fejét egyszerre rázta, és bólogatott is. Orrán keresztül nagy levegőt vett, majd lassan ki is engedte. Fejét lassan mellkasomra-melleimre hajtotta, s pár percig hallgatta szívverésemet. 

- Ha azt mondom, hogy nincs nálam óvszer, elhiszed? - Kérdezte, mire hangosan nevetni kezdtem. - Biztos, hogy akarod? - Hangja sokkal komolyabb lett, mint az előbb.

Pár másodpercig hallgattam, majd határozottan bólintottam. Harry ismét sóhajtott, majd valami olyasmit motyogott, hogy várjak egy kicsit. Mosolyogva ismét bólintottam, tekintetem az égre emeltem. Hallgattam szokatlanul nyugodt légzését az ölemben fekvő angyalnak, s ettől én is nyugodtabb lettem. Vettem egy nagy levegőt, majd a teraszon lévő fali órára pillantottam. Kilenc óra. Harry követte a példámat, majd egy könnyed mozdulattal felállt, s felsegített engem is. Játékosan összeborzolta a hajamat, úgy indultunk be a házunkba...

2013. 06. 26.

Awards: fourth

Nagyon szépen köszönöm ismét a díjat: http://newlife-inlondon.blogspot.hu/2013/06/dij-6.html

Küld tovább 12 embernek, akinek olvasod, és szereted a blogját!

1: http://ezmostkomoly.blogspot.hu/

2: http://timefanfic.blogspot.hu/

3: http://mindigszeeretnifoglak.blogspot.hu/

4:http://reallyanotherworld.blogspot.hu/

5: http://irresistibleandunforgettable.blogspot.hu/

6:http://www.yolowithzayn.blogspot.hu/

7: http://nevermind-this-time.blogspot.ro/

8: http://without-you-fall.blogspot.hu/

Ő... Ennyinek tudok, hisz most nem nagyon olvasok sok blogot. Sajnálom! Xx

Murk. Chapter: 33

Hello, guys!

Lassacskán elérkezik a nagy pillanat, amit sokan -főleg a perverzebb nép- vártok. Olyan nagyon max 10 rész, de amúgy szerintem olyan 5-6. Továbbá ti szeretitek?? Én imádom. Nagyon sokat szoktam hallgatni, vagy ha épp olyan blogrész írok, ha értitek. Szóval most egy ideig ennek a zenének a megszállotja leszek, ne lepődjetek meg, ha a blogjaimba is lesz. Amúgy nagyon blogoltam, és kiszakítottam az "a" billentyűt, és a "w" túl érzékeny lett. Kaptam is a bátyámtól rendesen. Elmentem a suliba a bizonyítványért (strandra mentünk amikor volt az évzáró, haha), és a matek tanár csúnyán átvert. Azt mondta, hogy négyes leszek a tantárgyából, erre hármas van beírva. Szép, nem de?! Továbbá irodalom, fizika, és töriből is hármas lettem, és angolból jeles, számtekből kitűnő, a többiből négyes, azt hiszem. Na mindegy, nem húzom tovább az időt. Have a nice day!Xxx

(U.I.: Sajnálom, rövid lett)

Csak akkor vettem észre, hogy mennyire határtalanul hiányzott, mikor olyannyira közel volt hozzám, mint amikor az ágyban tevékenykedünk. Fejem izmos mellkasán pihent, amire azóta került pár tetoválás, akár csak a kezére. Felsóhajtottam, gyötört a bűntudat, hogy akkor hogy itt hagytam öt hónapra, s nem hívtam, nem jeleztem, talán abba sem volt biztos, hogy élek. Interneten sem tudott hozzám férni, hisz nem tettem magam elérhetővé számára, mindenhonnan vagy letiltottam, vagy nem válaszoltam temérdek üzenetére.

- Tudod... - Törte meg a csendet, s megszakította gondolataimat.

Nem mondott többet, pedig akart. Nem bízott bennem, hogy bármibe is beavasson, vagy egyszerűen nem tudta kinyögni azt a pár szót, aminek a kezdete annyira felkeltette a figyelmemet.

- Mielőtt megismerkedtünk, sosem gondoltam, hogy hogy lehet sírni egy lány után. Úgy voltam vele, hogy én sosem fogok, azt sem tudtam, hogy milyen nyálas dög az, aki sajnál egy lányt...

Nem vártam, hogy folytassa. Nem akartam, ha ő sem. Elmondta, s tudtam, hogy mire gondolt. Világossá tette, hogy az utóbbi időben rengeteget sírt, s mindenki előtt titkolhatta. Talán Annenak mondta el, vagy ilyesmi. Hisz Harrynek nem hiszem, hogy van valami olyasmi barátja, akivel ezeket meg tudná beszélni, vagy legalább is nem kaptam róla információt. De mindenkinek kell lennie legjobb barátjának, még a Harry fajtáknak is. Nem hiszem, hogy Harrynek a bandában van egy olyan haverja, akivel a szerelmi gondjait meg tudná beszélni, a férfi egója pedig nem engedné, hogy lányokkal beszéljen.

- Kivel beszélted meg ezeket? - Kérdeztem.

Pár másodpercig hallgatott, majd fürkészni kezdett. Amikor csak kíváncsiságot olvasott le az arcomról, válaszolt.

- Louisval.

Felkaptam a fejem, s akaratom ellenére is vigyorogni kezdtem. De lassacskán lefagyott a mosoly az arcomról. Harry még sosem beszélt nekem erről a srácról. Talán Edféle lenne? Nem hiszem, hisz Harry nem barátkozna olyanokkal, mint Ed.

***

- Hülye Harry! - Huppantam le a síró Molly mellé, majd átkaroltam a vállát. 

Ben Mollyval, Harre (megint) velem összeveszett. Szóval egy hete vagyok itthon, minden jól ment, míg fel nem bukkant Ana, és el nem kezdte mesélni, hogy Harry milyen fantasztikus az ágyban. Később kiderült, hogy Ana kétszer elment Harryhez, és lefeküdtek. De elvileg nem Harry szobájában, ha nem a fiú másik házában, ahova viszi a lányokat. Nem jártam ott, de nem is akartam. Amúgy találkoztam Louval. Aranyos, vicces, és bohókás gyerek.

- Hülye Ben! Amúgy szakítottatok? - Hangja halk volt.

Aprót bólintottam, s egy "Megállj!"-t parancsoltam a könnyeimnek. 

Tegnap este eléggé kisírtam magam ahhoz, hogy a mai napot kibírjam, főleg azért, mert este hét van. Hozzá tartozik, hogy Anne és Ellie felvetette az ötletet, hogy mennyünk el egy buliba, mi meg persze bele egyeztünk, szóval ideje volt készülődni. Felsiettem a szobámba, miután Mollyt karon fogtam. Eddig mindig ő vigasztalt, fura volt a csere. Mindegy. Kihalásztam egy fehér, testre feszülős ruhát, amit Mollynak adtam, magamnak pedig szintén testre simuló, matt fekete jutott. Szempilláimat spirállal meghosszabbítottam, rózsaszín szájfényt kentem ajkaimra, s egy egy kicsi alapozót simítottam szét arcomon. Pont akkor érkeztek a lányok, amikor készen lettünk, szóval indulhattunk is.

- Szia! - Lépett mellém egy magas, barna, mandulaszemű, helyes fiú. - Táncolunk?

Habozás nélkül bólintottam, s hagytam, hogy a kezemnél fogva a világító táncparkettre vigyen. Hátat fordítottam neki, s bár kicsit furcsálltam eleinte, hogy kezeit a csípőmön tartja, de később hagytam neki. A nem kevés alkohol, amit elfogyasztottam, hagyta, hogy sokan felkérjenek táncolni a mai est folyamán, de rejtélyes módon mind eltűnt. Egy újabb jelentkezővel besétáltunk ismét a parkettre, és csak egy pillanatra fordultam el, míg megpörgetett, de mire visszafordultam nem volt ott. Ugyan ez Mollyval is. De nem tűnhetett el elég fiú, mindig jöttek újak. De ők is eltűntek. Nem értettük, de végül úgy döntöttünk, hogy megkeressük Elliet és Annet. Átvágtam a tömegen, s kerestem a két idióta lányt, de megpillantottam Bent, és Harryt, miközben Mollyt nézik, hogy hogyan táncol egy sráccal. Egyértelmű volt, hogy Harry a szemeivel engem keresett, Ben megindult, mikor Molly egy pillanatra elfordult, s kirántotta onnan a srácot, majd szépen, elegánsan kivitte, s csak a nyüszítésből tudtam megállapítani, hogy mit csinálnak. Harry továbbra is dühös szempárral keresett, de több volt tekintetében az aggodalom, mint az idegesség. Ben jött vissza véres kezekkel, amit hamar a farmerébe kent. A nevemet mondta, az ajkaiból ki tudtam formázni, majd mind a ketten megfordultak, hát ha mögöttük vagyok, de nem. Ben vett elsőnek észre, majd megbökte Harryt, s felém mutatott.

Dóri.Styles

2013. 06. 24.

Murk. Chapter: 32

Hello, guys!

Nagyon szépen köszönöm az eddigi véleményeteket a blogomról, nagyon nagyon jól esnek. Továbbá itt egy blog, nekem nagyon tetszik. Nialles : You can't fly whitout you fall.
Továbbá biztos hallottak a bloggerek arról, hogy meg fog szűnni az, hogy amikor belépsz a bloggerbe, ott vannak a blogok frissítései, amire fel vagy iratkozva. Ezért minden olvasómat kérek, hogy kövessenek Bloglovin-on, hisz csak akkor fogod majd látni, hogy új fejezet érkezett. Ez mind a kettő blogomra vonatkozik. Itt van: http://www.bloglovin.com/dorothy14

Have a nice day!Xxx


Hope szemszöge:

Meglepődtem, mikor Harry eleget tett a kérésemnek, s nem sietett Mason megverésére. Egy percig. Utána visszafoghatatlanul püfölni kezdte a fiút. Szóval. Úgy kezdődött, hogy Harry meg akart csókolni, de megtagadtam kérelmét. Ezért is fogta meg Masont az ingénél, s húzni kezdte a vészkijárat felé. Próbáltam megállítani, de ellökött, s sikeresen bevertem a fejem, bár nem nagyon fájt. Könnyes szemekkel néztem, ahogy Harry Masont a falnak vágja, ami...ami beszakadt. Ebből is tudhattam, hogy a falak nem téglából készültek, hisz szerintem Harrynek sincs annyi ereje, hogy beverjen egy téglából épült épületet. Mindegy.

- Harry! Most azonnal állj le! - Kiabált rá Molly, miután felsegített.

Lekonyult ajkakkal figyeltem, ahogy Austin, Ben, és James megragadja Harry vállát, s próbálják elhúzni őt. Értetlenkedve pillantottam az ajtóban mosolygó Nickre, aki úgy tűnt, büszke arra, hogy Harry megveri a barátomat. Széttárt karokkal vártam, hogy tegyen valamit, de nem csinált semmit, csak nevetett, mikor Harry bele térdelt Mason gyomrába, aki felnyüszített a kemény veréstől. Nick valami olyasmit motyogott, hogy megérdemli a kis tetű, majd elégedetten elsétált. Nick tényleg jó barát, bár eleinte enyhén szólva rám volt izgulva, bár nem annyira, mint Ed. Ő megérdemelte, hogy már ne járjon többet a földön. De kételkedek benne, hogy egyáltalán jutott valahova. Majd meg kellesz nézni a sírhelyét; kíváncsi vagyok rá.

- A rohadt életbe, te szemét! Megérdemled, hogy megpusztulj itt helyben! - Harry hangja fagyos, fenyegető volt.

Résnyire nyitott ajkakkal próbáltam levegőhöz jutni; nem sikerült. A vér láttán igazából elég érzékeny típus vagyok; nem egyszer ájultam már el. Körülöttem minden homályosodni kezdett. Harry fekete tekintetéből szürke lett, nagy, izmos teste a szokásosnál is sötétebben szerepelt Mason fölött, aki arcára el volt kenve a vér. Aggódva néztem Mollyra; szárnya nőtt, s aranyban pompázott az egész lány. Fénylő tekintete aggodalommal, félelemmel volt terhes, amit még nem tapasztaltam tőle. Mindig is maga biztos volt, akármiről legyen szó. Felém topogott az angyal, s akármennyire is próbáltam, már nem láttam többet.

*

Értetlenkedve pillantottam körül. Szemeim párásak, enyhén könnyesek voltak. Meg kellett dörzsölnöm, hogy visszanyerjem éles látásomat a homályos helyett. A helyszín ismeretlen volt, de az illat össze téveszthetetlen. Pisztácia illat. Mollyé. Emlékszem, amikor először jártam itt, vagy akár csak a lány közelébe vagyok. Mindig érzem, hogy ha közelebb vagyok tőle egy méternél. Szeretem a pisztáciát. Anya nem vesz nekem, mert megőrülök tőle. Így is elég őrült vagyok. A pisztácia lányt angyalnak képzeltem, Harryt meg ördögnek. De nem szarvacskákkal, és piros-feketében, vagy épp köpennyel. Ha nem szív nélkül, s semmit mondó tekintet nélkül. Misztikusan. De csak Mollyt ismertem fel, mint angyal, Harryt csak simán Harrynek képzeltem, mint eddig is. Testemet próbáltam megemelni; nem sikerült. Egy öv vissza tartott. Egy védő öv. "And after all, You're my wonderwall!" Majd nem. Mindegy. Végigsimogattam hatalmas alkarján; szőre csikizte a kezemet. Ujjaimat végighúztam széles válla vonalain, megcsikiztem nyaka és az álla találkozását. Ajkaimmal egy lágy, óvatos puszit nyomtam az előbb említett testrészre, s csak akkor vettem észre a bal szeme körüli lila monoklit. Kitágult szemekkel mértem körbe a nagy foltot, gyorsan -de óvatosan- hámoztam le magamról kezeit. Talpamat a hideg talajra préseltem; enyhén megszédültem még az ájulástól. Szipogva siettem le a nappaliba, ahol az egész bagázs ott volt.

- Mi történt Harryvel?! - Hangom szigorú volt.

Mindenki hallgatott, majd egyesével Austinra pillantottak aggódó tekintettel. Kezeim ökölbe szorultak, állkapcsom megfeszült. Holly és Rebecca kitágult szemekkel figyelték megfeszült testrészeimet, míg Molly csak elégedetten mosolygott. Nem bírtam tovább, oda léptem Austinhoz, s a jobb kezemet meglendítve, erős rózsaszín foltot hagytam arcán. Orrcimpái kitágultak, miközben élesen beszívta orrán a levegőt. Nem tudom, hogy nézhettem ki előtte, de most biztos vagyok benne, hogy sokkal sápadtabb vagyok, mint valaha. Ujjaimat lassan kiengedtem a szorításból, remegni kezdtek. Segítség kérően néztem körbe, de késő volt. A nagy ütéstől a földön landoltam, a fejemet immár másodjára vertem be, most éppen az üveg asztal sarkába. Felszisszentem, mikor hozzá értem a vérző területhez, Austin ismét bele rúgott a hasamba. Felvinnyogtam az érzésen, amit legutoljára Masontől kaptam, hangos, siető lépteket hallottam meg a lépcső felől. Mielőtt oda nézhettem volna újabb ütést kaptam a gyomromba. Már kaptam volna az újat, de csak annyit vettem észre, hogy Austin nincs előttem. Egy pislogásomba telt, míg Harry rá nem ugorhatott volna. Letöröltem a homlokomra folyó vért, miközben néztem a mai napon immár ezt is másodjára, ahogy Harry valakit majd nem halálra ver. Ajkaimba harapva hallgattam Harry erős káromkodását, amit nem szeretnék leírni, hisz olyan csúnya volt. A többiek kiabáltak, vagy épp a fiúk szerették volna leszedni Austinról, de nem sikerült nekik.

- Harry, állj le! - Hangom erélyesebb volt, mint azt szerettem volna.

Fagyos tekintetét rám emelte, száját alkarjába törölte. Belerúgva szállt le az enyhén szólva véres srácról, majd óvatos léptekkel közeledett felém. Nagyot nyeltem, s tudtam, ha most hátra lépek, eltávolodok tőle, vagy nem viszonozom gesztusát, örökre elveszítem, de megijedtem. 

2013. 06. 23.

New blog

Hello, guys!

A napokban úgy döntöttem, hogy kezdek egy új blogot. Ez ilyen "Punk Harry"-s lesz. Ha érdekel valakit nézzetek be.
Link: http://unforgettable-fanfiction.blogspot.hu/

Továbbá köszönöm szépen a hozzászólásokat! Nagyon nagyon jól esnek, talán még nem volt ilyen sikeres blogom nagyon. A díjaknak is nagyon nagyon szoktam örülni. Hálásan köszönök mindent! Ja, és még a feliratkozók. Hű. Nincsenek annyira nagyon sokan, de azért 29. Nekem nagyon tetszik.

Have a nice day!Xxx

2013. 06. 21.

Awards: third

Köszönöm szépen a díjat! : http://newlife-inlondon.blogspot.hu/?m=1

1.feladat

Mit szólnak ahhoz a barátaid, hogy te írsz?
Semmit. Vagy nem tudják, nem érdekli őket, vagy nem Directionerek. De nem a barátaimnak írom a blogot.
Szereted ezt csinálni?
Igen, nagyon. Ki tudok vele kapcsolódni, és le tudom írni az érzéseimet.
Hogy történt az, amikor elszántad magad, hogy na most akkor én csinálok egy blogot és kirakom az ötletem dolog?
Emlékszem arra a blogra, amit életemben elsőnek nyitottam meg (nem rég volt az utolsó rész). Megtetszett, és úgy döntöttem, hogy én is írni akarok.
Miért kezdtél el írni?
Elsőnek csak kíváncsiságból, később érzelmek miatt, most meg érzelmek, és hobbi miatt.
Mi a véleményed a fanficekről? ( Csak őszintén)
Semmi. Mi lenne?(:

2.feladat

- Van testvéred?
- Ha bárki lehetnél egy napig, ki lennél? Miért?
- Honnan szeded a blogodhoz az ihletet?
- Ha lenne egy delfined, milyen nevet adnál neki?
- Szeretsz úszni?
3.feladat
1: http://without-you-fall.blogspot.hu/
2: http://stolemyheart1dlovestorywithnessa.blogspot.hu/ 
3: http://shawty-macy-dorothy.blogspot.hu/
4: http://destinybindsus.blogspot.hu/
5: http://xharrystylesfanfictionx.blogspot.hu/

Awards: second

Nagyon szépen köszönöm a díjat! : onedirectionandbess.blogspot.hu/2013/06/negyedik-dijam.html

1.Mindenkinek 11 dolgot kell írni a magáról.!
2.Válaszolni kell a kérdésekre!
3.11 kérdést kell feltenni!
4.11 embernek kell küldeni! (vissza nem lehet)

1. feladat:

1: Imádom a salátát, és szeretek rágózni.
2: Nem tudok elaludni a macim nélkül.
3: Nagyon szeretek olvasni, a jelenlegi kedvenc könyvem a Shiver trilológia.
4: A legjobb barátnőmet Vikinek hívják.
5: Van egy lány, akinek nagyon nagyon sokat adok a véleményére. Csak facebookon ismerem, de mindig megmond mindent.
6: Egy kicsit szeretem Justin Biebert, jobban Conor Maynardot, és tőle is jobban Austin Mahone-t.
7: Három takaróval szoktam aludni, de csak "védőfalnak" használnak.
8: Egy horror filmet megnézek simán, de ha megnézem, éjszaka nem alszok.
9: Mindig is nagyon szerettem Palvin Barbit.
10: Szeretem a Little Mixet.
11: Àprilis 14-én volt, hogy egy éve Directioner lettem, ezért a 14-es a szerencse számom.

2. feladat:

1:Félsz a magasságban?
Egyáltalán nem. Szeretek a magasban lenni.
2:Ha meglátnád az 1D-t az utcán feléd sétálni, mit tennél?
Valószínű, hogy keresnék egy tükröt, megfésülködnék, képeket kérnék, aláírást is, megkérném őket, hogy csókoljanak meg, majd sunyiba követném őket, míg valamelyikük nem kérdezi meg, hogy nem megyek-e hozzá.
3:Ez az egy blogod van?
Nem, tegnap kezdtem el egy másikat.
4:Ha nem akkor mennyi?
A Murkkal együtt kettő.
5:Kedvenc magyar énekes?
Nincs olyan.
6:Kedvenc külföldi énekes?
Adele, Carly Rea Jepsen, Conor Maynard, Justin Bieber, és Austin Mahone.
7:Vannak álmaid?
Van, nem is egy.
8:Ha igen felsorolsz párat?
London, 1D. A többi nem ide tartozik.(:
9:Mióta blogolsz?
Ő... Fogalmam sincs. Olyan három-kettő hónapja.
10:Egyedül írod ezt a blogot?
Alone.
11:Ha nem kivel?

-
3. feladat:

1: Mióta vagy Directioner?
2: Ki a példaképed?
3: Szeretsz olvasni?
4: Ha igen, melyik a kedvenc könyved?
5: Hány blogot olvasol most?
6: Kedvebc színésznő?
7: Kedvenc színész?
8: Kedvenc film?
9: Jól tudsz rajzolni?
10: Van valamilyen állatod?
11: Miért kezdtél blogolni?

4. feladat:

1: http://simple-case-fanfiction.blogspot.hu/?m=1
2: http://www.yolowithzayn.blogspot.hu/?m=1
3: http://foreverwithyou-harry.blogspot.hu/search?updated-max=2013-03-23T02:12:00-07:00&max-results=7&start=14&by-date=false&m=1
4: http://difficultlovestory.blogspot.hu/?m=1
5: http://bogyesz-darkgloomsecrecstmysteries.blogspot.hu/?m=1

2013. 06. 19.

Murk. Chapter: 31

Hello, guys!

Remélem gyors voltam. Sajnálom, ez sem lett valami fényes rész, s nem is valami hosszú.
Ő...úgy döntöttem, hogy új blogot nyitok. Itt az új blogom:
www.unforgettable-fanfiction.blogspot.hu

Have a nice day!Xxx

Harry szemszöge:

Duzzogva néztem körbe a sötétkék szobán. A sarokba egy gitár, az ágy előtt egy íróasztal, bal oldalon egy szekrény, amellett az ajtó, ah asztalom mellett pedig egy TV. Minden szokásos megvolt, még is hiányzott a lány az életembe, vagy legalább is mellőlem. Ugyan is a gesztenye barna boxerem összehajtva pihent az ágy végében,  a fekete pólómmal együtt, s Hope ruhái is eltűntek. Reménykedtem benne, hogy csak lent van a nappaliba, de illúzióm befuccsolt, mikor csak Dragont találtam kényelmesen üldögélni a fotelban. Csalódottan pillantottam a konyhába, ahol se egy üzenet, se semmi nem várt. Elment, s van egy olyan érzésem, hogy jó ideig nem fogom őt látni...

***

Molly szemszöge:

- Harry! Ez már beteges! - Röhögte el magát Austin, majd vállon bökte a barátját.

A fekete hajú csaj elpirult Hazza ölében, majd "ártatlanul" körbe nézett. Talán túl feltűnő volt mindenki számára, hogy egy szál melltartóban, s egy rövid nadrágban teszi magát ide-oda.

Szemeimmel Hopeot kerestem, hisz ma kiírta az internetes oldalára, hogy itt lesz, ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy ma este ide jöjjünk. Bár öt hónapja nem látta Harry Hopeot, mindenki tudja, hogy teljesen odáig meg vissza van a lányért. Bár volt nem is egy egyéjszakás kalandja, minden lányban Hopeot kereste, bár nem mondta. Titkolta mindenki elől, de amióta Hopeval találkozott, szörnyen hazudik. Kár, hogy szétmentek. Talán a mai találkozàssal ezt vissza tudjuk állítani, már ha Hope itt lesz.

- Szerintem egy ribanc vagy - Feleltem kő keményen, mire mindenki kikerekedett szemekkel pilantott rám.

Harry gyilkolt a tekintetével, hisz ezzel elszúrtam egy viszonylag jó éjszakáját. Ben alig bírta visszafogni a nevetését, Nick unottan rágcsálta a rágóját, a lány meg úgy tett, mint ha nem hallotta volna, de arckifejezésén tisztán látszott, hogy most flegmázni próbált.

Nem bírtam a mosolyomban a gúnyt eltakarni, amikor az ajtóhoz kaptam a fejem. Szőke tincsei alatt kék írísze szinte világított. Fekete, hosszú szempillái keresztezték mandula alakú szemét, s még csak smink sem volt rajta. Rózsaszín ajkai halvány mosolyt ejtett a mellette álló fiúra, aki... aki megcsókolta, s összekulcsolta ujjaikat. Kitágult szemekkel pillantottam a párra, majd Harryre is, aki továbbra is dühös tekintettel fűrkészett.

- Mi a baj, Molly?! Úgy nézel ki, mint aki szellemet lát. - Kortyolt bele az italába Holly.

- El kell mennünk innen! - Jelentettem ki feszülten.

Èrtetlen tekinteteket kaptam. Ben kapcsolt elsőnek, majd feltűnést nem keltve fordította a fejét az ajtó irányába, majd Holly, s Nick. Hát, az utóbbinak nem kellett sok, hogy elkiáltsa magát, hisz nagyon jóba lettek az utóbbi időbe Hopeval. Kikísérte a szakítás után Los Angelesbe az apjàhoz, s hónaponta látogatta is. Akármennyire is szerettem volna Nickkel tartani, nem engedte. Azt állította, hogy Hope nem akarja, s mi el is hittük neki. Nick nem hazudós.

- Igen! Mennyünk! - Feszült meg Ben.

- Előtte még táncoljunk - Vigyorgott a fekete csaj Harryre, aki határozottan bólintott.

Ijedten néztem Hollyra, aki végül Rebeccával együtt behívott a mosdóba, s a fiúk is elkísértek egy ideig. Nick lefoglalja Hopeot, Hollyval nézem Harryéket, Rebecca és Ben szól, ha Hope Harryék irányába tart, a többiek meg csak mellékszereplők.

Nick szemszöge:

- Hope! - Szólítottam meg a lányt, mire ijedten fordult meg.

Egyből megnyugodott engem látván, szorosan ölelt át. Benre kacsintottam, ezzel jelezve, hogy minden rendben lesz remélhetőleg, majd mosolyogva figyeltem az immár előttem álló lányt.

- Ő ki? - Utaltam a pultnál ülő srácra, aki nem kevés lányt bámult meg.

Hope lesütötte a fejét hallván, hogy a fiú egy lány után fütyült, majd utána ment. Nem sejtettem jót vele kapcsolatban. Hogy Hopenak miért kell folyton idiótákat kifognia?!

***

Molly szemszöge:

A tervünk nem épp úgy sikerült, mint ahogy azt terveztük. Ugyan is Harry észrevette, hogy követjük őt, s ezt nem hagyta szó nélkül. A fekete csaj persze azt hitte, hogy féltékenyek vagyunk,  holott erről szó sincs. Mind egy.

- Harry! - Könyörögtem. - Ha megint boldog akarsz lenni, akkor most azonnal hagy itt ezt a kurvát, és vislelkedj normálisan!

Harry ráncolt szemöldökkel pillantott rám. Nem értette, hogy mitől szöktek könnyek a szemeimbe, ami a fényektől jól látszódott, ugyan is csillogott. A csaj körbe nézett a nagy helyiségben, s szélesen elvigyorodott, amikor meglátta a pultnál ülő szép lányt. Mondanom sem kell; egyből Harry ajkaira tapadt, amint Hope ide nézett. Mosolyogva közeledett felém, de lefagyott a mosoly az arcáról, amint megpillantotta a nem épp normális szamarat. De hamar összekapta magát, s széles -és őszinte- mosollyal kezdett futni felém.

- Hope!

- Molly! - Vigyorgott, majd amint elért hozzám, szorosan vontuk egymást a karjainkba.

Harry eltolta magàtól a lànyt, s megragadta a csuklóját, úgy nézett résnyire nyitott ajkakkal rám. Mivel Hope háttal volt neki, nem láthatta a csalódottságot, s a meglepettséget Göndörke arcán, amit általában sajnálattal nézek, de most kifejezetten élveztem a látvànyt.

- Sz... Sz-szia. Hope? - Pislogott kettőt Harry.

Hope ajkaira harapva fordult meg, majd lassan Harryre pillantott. Az előbb emlìtett fiú kitágult szemekkel pillantott rá, s csak akkor vettem észre a zúzódásokat az arcán. Alsó, rózsaszín ajkai enyhén felrepedezve; szájfénnyel próbálta eltakarni. Jobb szeme alatti arca egy picit fel volt dagadva, s halvány lila folt látszódott rajta, amikor a fények megvilàgították azt. Az alapozó ezt nem tudta teljesen lefedni. Tökéletes szemöldökében egy mély karcolás bújt el, s nyakán egy hosszú karmolás díszlett. Könyökén seb pihent, vállán egy zöld-kék folt. Régebbi sebek is ékesítették apró testét, szóval akármi is történt, nem ez volt az első alkalom.

- Mi történt?... - Harry hangja alig hallható volt, miközben közelebb lépett hozzá, s hüvelyk ujját végig simìotta alsó ajkain.

Hope valami olyasmit motyogott, hogy megcsúszott a medence szélén, miközben Harry megsimogatta alkarját, s felkarjàt. Haját oldalra seperte, hogy tisztán lássa a sebeket, karmolásokat, s egy kisebb jelölést, ami semmi sem volt Harry nyomához képest. Többszőr végigmérte a lányt, aki hátrált egy fél lépést, de Harry visszahúzta. A füléhez hajolt, miközben a haját visszaseperte, ezzel a vállára omlott.

- Ki volt az? - Suttogta a fülébe.

- Senki - Hope nagyot nyelt. - Elestem, és bele estem a gyerek medencébe.

Harry elhúzódott tőle, magas alakja Hope felé tornyosult. Magasságát kihasználva gond nélkül nézett körbe a nagy termen; pillantàsa megakadt a pultnál ülő Nicken, aki egy enyhén szólva részeg sráccal ült szemben, farkas szemet néztek. Ekkor már mind rájöttünk; ő Hope új barátja, Los Angelesi -szépen le volt barnulva-, s ő verte meg. Ő volt az. De ha reálisan akarok gondolkozni, most Harry még a szart is ki fogja verni belőle.

Dóri.Styles

2013. 06. 16.

Murk. Chapter: 30

Hello, guys!

Sajnálom a kimaradást elsősorban, de nincs rá kifogásom. Egyszerűen lefoglalt az édes semmit tevés. Ő... Egy hèten szerintem kétszer lesz rész, mégpedig azért, mert itt a nyár, és nem akarom az egészet úgy tölteni, hogy a telefonomat nyomkodva blogolok.
Itt a nyár! (márakinek, tudja kire vonatkozik!Xx) Töltsetek minnél több időt a barátaitokkal! Most olvastam bele egy könyvbe - fogalmam sincs mi a könyv címe, de valami ismeretlen volt - és arról szólt, hogy milyen hamar felnövünk, stb...
Annyit még: Sajnálom! Azt hiszem soha életemben nem írtam még ilyen borzalmas részt!

Have a nice day!Xxx

Na jó. Èletem legrosszabb napja volt a tegnapi nap. Tegnap előtt Harryvel elmentünk korcsolyázni, anya odaadta neki a kulcsot, erre mit csinált tegnap?! Remek! Ès az, hogy végül Nick vállán sírtam... Rémisztő volt. De valamiért, s én sem tudom miért, kezdem úgy érezni, hogy félreismertem. Aranyos, s igazából helyes srác. Együtt beszéltük ki Harryt, s segített szelektálni, ami a szobámat illeti. Mindent kidobtam, ami csak vele kapcsolatos.

- Azt hiszem ennyi - Sóhajtottam, s átöleltem Nick izmos derekàt.

Mellkasán pihentettem fejemet, a szívverése hasonlìtott Harryére. Könnyezni kezdtem az ismerős hangok hallatán, s az csak ráadás volt, hogy a hajamat kezdte simogatni, mikor észrevette, hogy sírok, ezzel elàztatva szürke, testre simulós pólóját. Szép szavakkal próbált nyugtatni; sikertelen volt. Semmi sem tudott volna most felvidítani, még Mollynak sem sikerült ma délelőtt. Nick gyengéden eltolt magától, felvette a földön heverő dobozt, majd a fejével intve jelezte, hogy induljunk. Egy utolsó pillantást vetettem szörnyű külsőmre, majd egy pulcsit magamra húzva indultam a már kocsiban várakozó Nick után. Bekapcsoltam az övemet, ami egy kattanással jelezte, hogy biztonságban vagyok, Nick beindította a fűtést, amiért igen hálás voltam neki, ugyan is minusz három fok volt, s enyhén havazott. Csak út közbe vettem észre, hogy Harry pulcsija van rajtam, ami a mosástól az én mértem lett. Anya nem egy háziasszony. Mind egy. Tétován pillantottam a mellettem ülő srácra, aki szó nélkül hagyta a dolgot, s én is úgy döntöttem, hogy inkább megfagyok. Amint a pulcsi lekerült rólam, megérkeztünk. A kiskapun belül Dragon ugatott, de amint meglátott, majd hogy nem átugrotta a kerítést. Halvány mosolyt varázsolt sápadt arcomra, indultunk. A kapu nyitva volt, pedig Harry nem tudta, hogy jövünk. Àtfésültem kezemmel a hajam, majd Dragon megsimogatása után bekopogtam akaratom ellenére az ajtón, majd benyitottam. A kanapén feküdt. Kisírt szemei fel voltak dagadva, s a szokásosnál is feszültebben nézett ki. A Marley meg én-t nézte, a kanapé körül mindenhol papír zsebkendők heverésztek. Szipogott, mielőtt még meglepődhetett volna, hogy az ajtóban állok egy làdàval, egy pulcsival, s Nickkel. Nos, az utóbbira gyilkos pillantásokat vetett, míg rám könyörgőeket, hogy bocsássak meg neki. Hihetetlen milyen gyorsan tudja a szemkontaktust váltani különböző érzelmekkel együtt.

- Hope... - Àllt fel enyhén bizonytalanul, felém közeledett.

Autómatikusan hátráltam egy lépést, s az oldalamon lévő sebhez kaptam a kezem. Harry könnyeket eresztett el egyre sűrűbben, s nem foglalkozva azzal, hogy teljes szìvemből rettegek tőle, próbált közeledni felém. Alsó ajkaim remegtek, a nagy, lila folt a derekamon égette a bőrömet.

- Hope! Kérlek! Nem akartam. - Zokogta.

- À-áthoztam pár... holmidat, ami a... a tiéd és... nálam volt - Szipogtam.

Szemhélyait lehunyta, ezzel eltakarva gyönyörű, írìszét, amibe legalább száz árnyalata pompázott a zöldnek. De amint kinyitotta, csalódott voltam, ugyan is nem rám pillantott, ha nem az ártatlan Nickre. Féltem, hogy felteszi azt a kérdést, ami az elejétől fogva bántja a szívét. Hogy egyszer csak nekiugrik, én meg tanúskodhatok Nick halála miatt, vagy esetleg a fiú miattam. De nem tette. Nem kérdezett semmit, nem lendítette az öklét egyikünkre sem. Csak bólintott, majd felvette a dobozt a parkettáról, s felvitte az emeleten. Pár másodperc múlva visszajött, s Nickkel beszélt valamit,  hozzáteszem, hogy higgadtan. Majd rám néztek egy emberként.

- Ha bármi van, hívj, Hope! Akármi is legyen. - Bólintott szigorúan Nick, majd Harryvel kezet fogott, s elment.

Kitágult szemekkel figyeltem, ahogy Harry kulcsra zárja az ajtót. Könnyezve igyekeztem az ablakhoz, s verni kezdtem azt; sikertelenül. Nick kocsija már nem volt itt. Bár már nem volt semmi reményem a kijutásra, még sem fordultam meg, hogy Harryvel találjam magam szemben. Letöröltem a könnyeimet, majd felültem az ablak párkányába, úgy néztem a nagy szemekben szitáló havat.

***

Harry szemszöge:

Két órája csak ott ül, sír, gondolkozik, vagy éppen szipog. Kezdett idegesíteni, hogy egy árva szót nem szól hozzám. A pulzusom az egekben, ahogy a szívveréseim is. Nem akartam bántani. De... Nem is tudom mi történt. Csak beszélgettünk, szó esett Anaról, majd egy nagy homály következett, s csak arra emlékszem, hogy bőgött a földön, a nem kicsit vérző oldalát fogva, majd hazajöttem. Igen, otthagytam, és ha Nick nem arra járt volna, s nem hallja meg a nyitott ablakon keresztül a lány síràsàt, talán ott helyben... Mind egy. Kórházba kellett vinnie, de én nem mentem utánuk. Nem érdekelt az egész, akkor még. Ha most ezért szètmegyünk, én nem tudom mit csinálok magammal. Végül is van elég éles kés a konyhába, ez nem lenne gond.

- Ő... - Ültem le vele szembe, mire jobban összehúzódott.

Könnyekkel terhes szemekkel pillantott rám, ajkai résnyire nyitva voltak. A csendbe lehetett hallani, ahogy az apró tüdejét teleszívja levegővel, s kiengedi azt. Félt tőlem. Ez egyértelmű.

- Mész zuhanyozni? - Suttogtam alig hallhatóan.

Pár pillanatig a tekintetét az enyémbe fúrta, majd megrázta a fejét. Aprót bólintottam, leszàlltam a párkànyról, s a kezemet tétovàn felé nyújtottam, de ötszőr meggondoltam, s magam mellé eresztettem. A kanapéra pillantott, a TV-re, a dohànyzó asztalra, s egyszerűen csak maga elé. Mindenhova, csak rám nem. Ezen miért nem csodálkozom?!

***

Sajnálkozóan pillantottam az ágy másik végében reszkető lányra.  Háttal volt nekem, ezzel elérve, hogy azt higgye, otthon van, nem történt semmi, nem rúgtam bele a bordájába, s sosem találkozott velem. Az elejétől fogva félt tőlem, csak az néha homályossá vált ez a borzalmas érzés. Megértem őt. Sokan félnek tőlem, s ő is közéjük tartozik. Habár az elején nem számìtott, hisz úgy voltam vele, hogy őt is hazaviszem, jól megdöngetem, majd simán elhagyom, de nem így lett.

- Mikor szerettél belém? - Szólalt meg suttogva, mint ha csak olvasott volna a gondolataimba.

Aznap szerettem bele, mikor Ed meg akarta erőszakolni, s amikor kirángattam a kocsiból, szorosan megölelt, s sírt. Akkor, abban a pillanatban ott határtalanul beleszerettem az illatàba, szívverésébe, síràsába, bizonytalanságába, s mindenébe. Már abban a pillanatban tudtam, hogy lesz valami köztünk, s nem csupán testi kapcsolat. Hogy nem csak fog, s köröm nyomokat fogunk egymás bőrén hagyni, ha nem apróbb csókokat, puszikat. Ìgy lett. De elszúrtam. Mindjárt huszon egy éves vagyok, s az első barátnőm azért fog velem szakítani, mert megvertem. Mindig is undorodtam a magam fajtáktól, akik kezet mertek emelni egy lányra. De "csak" Hopeot vertem meg, őt is a tudatom alatt, hisz nem kevés mennyiségű alkoholt fogyasztottam a tegnap est folyamán.

- A-Amikor e... elmentél Conorékkal... A-Az edző terembe, és... és Ed el akart vinni... - A hangom csukladozott. - Te?

Pár másodlercig hallgatott, gondoltam gondolkozik, de amikor felém fordult, rájöttem, hogy erőt gyűjtött magán.

- Amikor reggel lementem, és ott voltál... Utána segítettél anyának, addig felmentem átöltözni,  és... amikor alád kerültem, a szíved helyére rajzolgattam. Csodálkoztam, hogy milyen gyorsan ver,  de akkor még nem szerettél. Akkor. - Magam is meglepődtem, hogy milyen bátran néz a szemembe.

- ... Ès mikor múlt el? - Hangom nem hallható volt, csodálkoztam, hogy meghallotta.

Általában ő a bizonytalan mindenbe, míg én vagyok a magabiztos. Nem volt olyan, hogy ez fordítva lett volna. Hát, ennek is itt volt az ideje.

- Az az idő még nem jött el - Hunyta le a szemeit, mint ha csak arra várt volna, hogy bárcsak eltűnhetne.

Belűl mosolyogtam, a szemeim könnyezni kezdtek. Felsóhajtottam, s mellé kúsztam. Ajkaimat az övéhez közelítettem, de a fejèt elfordította, s hátat fordított nekem, ezzel megtagadva kérelmemet. Könnyeim a nyakára pottyantak, de nem hatotta meg, csak lekapcsolta az olvasó lámpát, bebugyolálta magát, s szemhélyait lecsukva takarta el íríszét, amibe legalább háromszáz színbe pompázott a kék. Sunnyogva próbáltam átölelni, de amikor elhúzódott tőlem, bebújtattam a takaróba magam mellé kezeimet.

Az éjszaka lepörgött előttem az elmúlt három hét. Hihetetlen, hogy mi minden történt azóta. Elsősorban a felejthetetlen találkozásunk, az első randi, a második, majd a harmadik is. Los Angeles, karácsony, Ed, Nick, Ana, a bulik, ahova vittem, a srácok a műhelybe, s szinte minden. Hosszú útba kezdtem bele Hopeval, s remélem, hogy nem most lesz vège az utazásnak, még ha most nagyon is úgy tűnik.

Dóri.Styles

2013. 06. 08.

Murk. Chapter: 29

Murk csoport:

https://www.facebook.com/groups/138377323022035/

18+! Xxx

- Harry! - Sikítottam, hisz pont elesni készültem.

Aggódva siklott könnyedén mellém, de amint làtta, hogy semmi bajom, felnevetett. Mondanom sem kell, hogy estére hogy be fog lilulni a fenekem. Még szerencse hogy a korcsolya legalàbb kényelmes, vagy nagy nehezen, de fel tudok benne àllni, akàr csak most. Az idióta baràtom továbbra is nevet. Megragadta a kezem, s maga utàn kezdett húzni. Lazán siklott háttal a tömegnek, így engem figyelhetett. Hol a jobb, hol a bal làbán volt a hangsúlly, amit kitàgult szemekkel figyeltem. Hogy a fenébe lehet egyàltalàn úgy korcsolyázni, hogy nem esel el?! Nem hogy háttal. Lehetetlen! Ez nem lehet igaz! Erre ő itt a tökéletes arcával, fekete csőfarmerével, fehér, testre simuló pólójával, szürke, mellkasig felcibzározott pulcsijával, és fekete sapijával semmi megerőltetés nélkül csúszkál, ráadásul hátra felé. Pff.

- Elnézést! - Szólalt meg egy vékony hang, amint sikerült belènk ütköznie.

Harry értem nyúlt, hisz ezúttal nem tudtam felállni, ugyan is szépen bevertem a lábam. Anastasia szélesen vigyorogva pillantlott rám, én értetlenül fürkésztem, de nem kellett sok, hogy rájöjjek, tudta, hogy itt leszünk. Legalább is abban biztos volt, hogy Harry itt lesz.

- Szia! - Köszöntem hidegen.

- Sziasztok! - Mosolygott, és... és két puszival köszöntötte Harryt.

Az előbb említett személy ráncolt szemöldökkel nézett az idepofátlankodó lànyra, aki kerülte mind kettőnk tekintetét. Harryét azért, mert tudta, hogy mi a reakciója, én pedig ölni tudtam volna a tekintetemmel.

- Hope, jobb lenne, ha kicsit kiülnél. A nadrágodon keresztül látszik, hogy csúnyán feldagadt a làbad. Orvoshoz sem ártana elmenned, vagyis elbicegned, hisz fő a biztonsàg! Ott egy baràtnőm, majd ő elkísér. - Mutatott a lelátóra.

Egy kedvesen mosolygó, sötét hajú lány üldögélt ott egy hot-doggal a kezében. A barátomra néztem, aki a telefonjával volt elfoglalva, majd Miss Pofátlanra, aki szélesen mosolygott. Aprót bólintottam, majd kibicegtem a pálya szélére, ahol már Kedveske várt. Segített leülni egy padra, ahol lehúztam a korimat. A kezemet a vállára helyezte, majd lassacskán az ajtó felè kezdtünk indulni. De mielőtt még kiléphettem volna erős kezeket éreztem vállamon. Mosolyogva pillantottam hàtra, s hagytam, hogy magàhoz húzva, szenvedélyesen bélyegezze meg ajkaimat. Nyelve beutalást kért ajkaim közé, amit már csak időhúzás miatt meg is adtam neki. Pilláim rebegtek az érzés miatt, ami az egész testemet forróvá, s izgatottá varázsolta. Egy idő után lehunytuk a szemünket, s azért sem akartuk abbahagyni. Keze derekamat védő övként ölelte, míg nekem lazán àtdobva a vállàn, de nem sokáig maradt ott, felvándorolt a hajamba. Gyengéden meghúztam a puha tincseket, ezzel rekedtes nyöszörgést kiváltba belőle, ami az ajkaimba landolt, s szinte jólesően lenyeltem. Rózsaszín ajkai tovàbbra is a sajàtommal játszadozott, mikor kezei csiga tempóban táncoltak le a fenekemre, s békésen megpihent ott. Gyengéden rájátszott, megszorította. Többszőr belemosolygott továbbra is folyó csókunkba, ami már minimum tíz perce zajlott, hisz orraink lehetőséget adtak arra, hogy ez akár a végtelenségig is zajhlasson.

- Te vagy a drogom, Hope - Suttogta, mikor homlokát az enyémnek támasztotta.

Elpirulva hagytam csukva továbbra is szemhélyaimat, amik takaróként szolgáltak kék íriszemre, fekete pupillámra, de ahogy ismerem Harryt, az ő smaragzöld szemei is takaràsban vannak. Testem a sajátjának simult; a mellkasomban éreztem heves szívverését, ami gyors csatát vívott az enyémmel. A dobhàrtyámat kellemesen sértette a veszekedés, ami a körülöttünk lévő zajokat elnyomta, legalább is eltompìtotta.

- Mennyünk - Kacsintott, s mennyasszony módra az ölébe kapott, úgy indult velem ki a nagy épületből.

***

Szégyenlősen álltam Harry előtt. Nem gondoltam volna, hogy még mindig benyitna a fürdőmbe, hisz már nem olyan, mint akkor volt. Vagy is nem teljesen. Hisz velem is szokott szemtelenkedni, rám is szokott perverz megjegyzéseket tenni, ami nála azt jelenti, hogy bókolt. De akkor is. Jó, lehet hogy még rajtam van a fekete, csipkés, szűk, fenèkre feszülős bugyim, a hozzá illő melltartóval, de kellemetlen érzés, ha tudod, hogy megbámulnak. Legalább ne ilyen egyértelműen tenné! Bár Harry megmondja, ha egy lánynak jó a feneke, vagy bármi ilyesmi a lány szemébe, akár kérdezte, akár nem. De szerencsére amikor mellette vagyok nem bámul lányokat, s nem csak azért, mert a barátnője vagyok. Apa is szokta mondani, hogy ha egy fiú egy lány társaságában beszél hangosan egy lány melleiről, az pofátlan, és egy seggfej, hisz a társaságban szereplő lány kellemetlenül érezheti magát, vagy szégyelli a testét, hogy neki nincs olyan feneke, vagy mély keble. Ezek szerint Anne jól megnevelte Harryt, hisz ő is egy nő. Ráadásul milyen gyönyörű nő. Harryre visszatérve. Kaján vigyorral mért végig, majd elrugaszkodott az ajtótól, s magabiztosan felém kezdett sétálni, talán túl magabiztosan. Egy fél méterre tőlem megállt, s egy mozdulattal levette magáról fehér pólóját, ami az én ruháim mellé kerültek. Èszre sem vettem, hogy a kidolgozott teste alján, az àgyéka felett a jól látszódó V alakot néztem, míg a rekedtes nevetése nem töltötte be az amúgy csendes szobát. Lekerült róla a nadrág is, majd rámkacsintva lépett a lehető legközelebb hozzám, de előtte elvette a kezemben tartott törülközőt, s a földre ejtette. Az arcomat hatalmas tenyere közé fogta, s szenvedélyes csókokat préselt ajkaimra, ezzel elterelve a figyelmemet. Mind kettőnk szemei csukva élvezkedtek, de az enyémet kinyitottam, mikor Harry kezei csúsztak le a nyakamra, vállamra, hátamra, s kicsatolták a melltartóm pántjait.

- Harry - Hangom a szokásosnál is véknyabban csengett.

- Hadd làssam - Suttogta szexyn a fülembe, s lassan lehúzta a melltartóm pántját, majd a melltartómat is.

Reflexből a karommal takarni készültem melleimet, mikor Harry ellépett tőlem, hogy megcsodàlhasson, de elkapta a kezemet, s magam mellé helyezte. Alsó ajkaimba harapva próbáltam nem szégyellni magam, de nem sikerült, ugyan is Harry égető tekintete mellett nehéz lett volna másra gondolni. Talàn énekelhetnék. " Because maybe, you're gonna be the once that save me"

- Hope. Gyönyörű vagy, a tested, és az arcod is. Nagyok a melleid, csinos a feneked, homokóra alakú tested van. Ezer és egy làny irigyelne, ha meglátna így. Semmi szégyellni valód nincs.

"And after all, you're my wonderwall!"

Megforgatta a szemeit látván, hogy nem figyelek, majd eltávolìtotta magáról fehér boxerét, ezzel teljesen felfedve tökéletes testét. Annyira gyönyörű! Mint egy angyal! De amint elveszel sötét tekintetében, rájössz, hogy még sem az. Nem angyal. Egyáltalán nem az. Soha sem volt, soha se lesz. Hisz már rossz dolgokon töri a fejét. Ezt abból is tudom, hogy nagy vigyorral húzza le rólam a bugyimat, miközben annyira magához húz, hogy melleim izmos mellkasának nyomódnak. Az ismeretlen érzés kellemes csalódást kelt bennem. Hisz nem gondoltam volna, hogy már az az égbe repìt, hogy immár teljesen meztelenül simul egymásnak a testünk. Olyan az illatom, mint neki. Olyan férfias, mint a parfümje, amiből kaptam 5 mili mintát tőle, amivel befújtam minden áldott nap magam vele. Karácsonykor észre is vette. À! Ègek! Èg az arcom a kínos emlékek alapján. Az csak ráadás, hogy mezìtelen fenekemet markolgatja, közben a nyakamat kényezteti. Jujj, szerencsére anyáék nincsenek itthon. De égő lenne ha betoppannának! Bàr Harry csak nevetne rajta, az biztos. Apropó, Harry. A zuhany kabinhoz lépett, s megnyitotta pont jóra a vizet, majd ismét felém lépkedett. Felkapott az ölébe, bevitt, majd bezárta az átlàtszó, elég tiszta üveg falat, ami arra szolgál, hogy ne árasszuk el a szobát vízzel. Sötét van. Harry lekapcsolta a lámpát, csak a szobámból hozta be az éjjeli szekrényemen lévő olvasó lámpát, ami alig szolgál fénnyel, csak ég. De még is láttam a félhomályban Harry csillogó szemeit, ami szinte lefagyasztott. Lebénított, s ezzel Harry karjaiba esve próbáltam levegőhöz jutni. De nehezemre esett, hisz a barátom talpra állított, s fürkészni kezdett. Jobban voltam. Kicsit. Hisz Harry a tusfürdőért nyúlt, s a kakaóvajas tusfürdő egy kis tartalmát a tenyerébe nyomta, s összedörzsöte azokat. Megfordított, majd olyan szorosan magához húzott, hogy éreztem fenekemnél növekvő erekcióját. Kezei felkaromat bekente az illatos mosakodó szerrel, majd a nyakamat, hasamat, combjaimat. Majd megint nyomott egy kicsit a kezeibe, melleimet találták meg. Markolászni, masszírozni kezdte az érzékeny testrészeimet, ami nyöszörgéseket váltott ki belőlem. Fejemet Harry vállára hajtottam, aki harapdálni, szívni kezdte a nyakamon lévő érzékeny bőrt, majd egy pillanatra abbahagyta, míg kezei végigtáncoltak a hasamon. Ujjai egyből megtalálták a csiklómat, amivel élvezettel kezdett játszadozni, majd a "bejáratomhoz" sietett. Párszor megdörzsölte, majd a mutató ujját felvezette a szűk felületbe, s tapasztaltan munkálkodni kezdett vele. Àgyékomat kicsit megemeltem, ezzel Harryt megnevettetve, s tudattam vele, hogy tetszik, amit csinál. De hamar abba hagyta. Maga felé fordìtott, s a hideg falnak nyomott. Felnyögtem, Harry lehajolt elém. Térdeimet felhúzta a vállára, míg a sípcsontom hátán lógott. Kiváncsian vártam, mit fog tenni, mint ha nem tudnám. De tudtam, nagyon is jól. Nem várt, nyelvével a csiklómat pöckölte, nyaldosta, ajkaival szívta, harapdàlta. Kezeimmel beletúrtam göndör hajába, úgy emeltem meg csípőmet, amin ismét felnevetett. Valami olyasmit morgott, hogy jó az illatom, majd nyelvével belém hatolt, s elkapta a combjaimat, mielőtt még összezárhattam volna még azokat. Fejemet hátra hajtva élveztem, ahogy Harry gondosan kidolgoz nyelvével minden olyan pontot, amit csak ki lehet, ezzel elérve, hogy a csúcson legyek.

- Harry - Nyöszörögtem.

- Èlvezz nekem ide, baby! Biztonságban vagy! - Suttogta, de még is tisztán hallottam a zuhany alatt.

Harry hajába jobban beletúrva próbáltam engedelmeskedni kérésének, és meg is lett. Zihálva szàlltam le Harry nyakából, aki ismét magasabb lett, mint én, egy puszit nyomott az arcomra.

- Ügyes kislány.