Murk. Chapter: 23

Have a nice day, big love, jó olvasást! Xx

Hope szemszöge:

- Kész vagyok. - Lépett be Harry a nappaliba egy bőrönddel a kezébe.

Komolyan, a pasik be tudnak egy bőröndbe szuszakolni minden holmijukat?! Ráadásul két hétre. Apa szintén egy bőrönddel rendelkezett, míg én hàrommal, s anya Bellel közösen kettővel. Harry elém lépett, s gyengéden derekamra helyezte óriàsi tenyerét, s szenvedélyes csókkal fejezte ki irántam érzett, mind kettőnk szàmàra eleinte ismeretlen érzését, amit közismert nyelven "szerelemnek" neveznek.

- Hope! Harry! Indulunk! - Hallottam meg apa szigorú hangját, de nem zavart minket.

Utolsó puszit kezdeményeztem Harry telt, rózsaszín ajkaitól, s a tiszteletét kifejezve irántam felemelte kézfejemet, s ujjpereceimre làgy puszit helyezett. Anya olyan "Mily bàjos a tinédzser szerelem" pillantásokkal ajándékozott meg, miközben a hugomra adta szürke, térd alàig érő csizmáját. Egy ugyan olyan szìnű szoknya takarta térd felettig testét, s egy fekete szövegkabát védte teste további részét a nagy pelyhekben szállingózó hópelyhektől. Èdes öltözete hasonlított a Holdfogyatkozás második részében szereplő Reneesméhez.

Harry ujjait összekulcsolta a sajàtommal, elvedt tőlem egy bőröndöt, ahogy apa is, így egy csomaggal indultam ki a baràtom oldalán a fekete Audihoz, amit most apa vezetett. Bepakoltuk a csomagtartóba a bőröndöket, s indultunk a reptérre.

***

- Az ott Párizs. Gyönyörű hely. - Mutatott Harry a vállamat átkarolva a messze lévő vàrosra, ahol egy kis torony állt ki; az Eiffel-torony.

- Jártál màr ott? - Mosolyogtam.

- Nem egyszer. Ott laknak a keresztszüleim. Minden évszakban elmegyek egyszer. Idén télen még nem voltam, de február nyolcadikán megyek. Ha van kedved akkor szeretném, ha velem jönnél. - Pillantott bíztató mosollyal rám, s így találkozott a tekintetünk.

- Persze. Jól hangzik. - Húzódott a mosolyom szélesebbre, mire egy làgy, de annál is szenvedélyesebb csókkal jutalmazott, amit a legnagyobb örömmel viszonoztam, s fogadtam el.

Az út többi részén beszélgettünk, miközben Harry a fülhallgatója egyik végét felajánlotta, s halk zene szórakoztatott minket.

- Ez mi? - Ràncoltam a szemöldököm az Oroszlán Kiràly betétdala hallattán.

Harry elpirult, amint Timon és Pumba énekelni kezdett az elején, majd ràkezdett a női, bájos hang; Èrzed már a szív szavát?!

Elmosolyodtam, s az ülés karfájàt felhajtottam. Mielőtt hozzàbújhattam volna a barátomhoz, ő húzott magához, s szorosan, hirtelen ölelni kezdett. Csak mosolyogva bújtam a mellkasàhoz, s szíve gyors tàncát hallgattam, ami értem dobban. Vagy is remélem. Meghitt, s romantikus volt. Ennél màr csak ez lett volna jobb ha kettesben lettünk volna.

***

- Vigyázz a bőrödre, ne hogy megégjen! - Parancsolta legaláb huszadjára anya. - Harry, vigyázz a lányomra! - Mosolygott kedvesen anya.

- Mindennél jobban vigyázok rá, Mrs Jepsen! - Viszonozta a kedves gesztust a barátom miközben átölelt, s egy puszit nyomott a homlokomra.

Háromnegyedes, fehér, rajta fekete kockás nadrágot, s egy fehér pólót viselt. Nem nagyon láttam még így, de jól állt neki. Míg rajtam egy fehér, farmer rövidnadrág, s egy rózsaszín, nyakbakötős, hátul kivágott pólót viseltem ugyan olyan pink félcipővel. Harrynek egy sportosabb kék-szürke Nike cipő. A ruhàm alatt egy neon pink, pánt nélküli fürdőruha helyezkedett, míg a baràtomon már az a nadrág volt. Bepakoltam az utolsó szükséges dolgokat, s Harryvel kéz a kézben indultunk le a partra.

- Napozzunk. - Mosolyogtam, amint lepakoltunk, s egy nagy plédet leterítettünk.

Harry mosolyogva bólintott, s levette magáról pólóját, mire sok lány -még azok is akik kéz a kézben sétáltak a baràtjukkal- felénk kapta a tekintetét. De Harry nem vette észre, vagy nem érdekelte, csak engem nézett, miközben felkontyoltam a hajamat. A nyakamon összekötött póló pántjàt kiengedtem, s levettem magamról a vékony anyagot, amit Harry csodálattal nézett. Kigomboltam szűk nadrágom gombját, lehúztam róla a cipzárt, s azt is lekaptam magamról. Gondosan összehajtottam, s a pólóm és cipőm mellé helyeztem. Èszre sem vettem, de Harry a derekamat ragadta meg, s egy határozott mozdulattal közelebb húzott magához. Többször is végigmért, s ajkain egy elégedett mosoly játszadozott. Kezemet bizonytalanul nyaka köré tekertem, s egy nagy dudort éreztem meg ágyékomhoz érni, amint közelebb húzott magához. Lepillantott találkozásunkra, majd szempillài alól felpillantott ràm,'s egy féloldalas mosoly jelent meg telt, rózsaszín ajkain. De azokat a tökéletes ajkakat hamar a sajàtomon tudhattam, mire a minket figyelő lányok, vagy pár fiú egy undor grimasszal elfordìtotta a fejét.

***

Harry szemszöge:

Hope egy háromnegyed órája napozott, s el is aludt. Èppen hason feküdt, s kezét homloka alá kulcsolva feküdt rajta. Szépen lebarnult. Nagyon is. Lila, mai divatos napszemüveget hordott fekete lencsével, s én is, csak én feketében. A nap felmelegítette testét, s fantasztikus illata volt. A naptej ráolvadt, s szinte teste pezsgett. Nem egy fiú fordult meg utána, de aztán rám pillantottak, s megfeszült állkacsomra, illetve izmaimra, s megijedtek. Ezért igyekeztek tovàbb.

- Hope... - Suttogtam, s a melltartó pántja feletti részt behintettem apró puszikkal.

Erre mocorogni kezdett,így folytattam tovább. A háta minden egyes részét behintettem apró csókokkal, illetve a vállát, feneke kint lévő részét, s combját.

- Jó reggelt, Àlomszuszék! - Mosolyogtam, s egy puszit nyomtam arcára.

Csak elmosolyodott, s a hàtára fordult. Kicsit hunyorgott, majd rám pillantott.

- Sziasztok! - Hallottam meg ismerős hangokat a hátam mögül, mire Hope elmosolyodott.

Molly, s a banda vigyorgott ránk. Na, ezt ne!

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 22

Hello, guys!

Ma még kint lesz a 23. fejezet, ha minden igaz. Szóval remélem meg vagytok elégedve a részek gyorsasàgàval!
Annyit még, hogy nekem szinte a kedvenc zenémmé vált - a One Direction utàn- Ludovico Einauid - Walk című szerzeménye. Arra alszok el, arra blogolok, arra olvasok, azt hallgatom suliba menet, s vissza is. Ha szomorú vagyok, ha sírni akarok, ha gondolkozásra van szükségem, s ha Rà gondolok...

Have a nice day, big love, jó olvasást! Xx

Harry szemszöge:

Hope mellkasàn èbredtem. Szorosan öleltem magamhoz a parànyi testét, ami a tegnap esti cselekménytől ki volt fáradva. Fejem a bal melle felett, bàr az arcom félig meddig mellén pihent. Elmosolyodtam, s jobban bújtam a szépsèges baràtnőmhöz. De akàrmennyire is csàbított, hogy visszaaludjak, nem tudtam. Túlsàgosan boldog vagyok a lány mellett, aki megmutatta nekem, hogy az élet nem a lepedőgyűrésről szól. Ez annál sokkal több, s bár Hopeval màr volt erotikus kapcsolatunk, ezt én szerelemből tettem, nem csupàn puszta élvezetből. Talàn màr nem akarok egy lányt sem úgy hazavinni, hogy csak élvezkedjek vele. Ez undorìtó. Hogy voltam képes lányokat bevinni az erre a célra lèvő házamba?! Fúj màr! Ès ràadásul hogy én màr... Igen..., már apa vagyok. Más fél éve történt, és... született egy fiam. Egy hónapba egyszer làtom, de az annyàval nem tartom a kapcsolatot, bàr többször is keresett azzal a céllal, hogy a fiúnkat, Davet nekem akarja adni, mert tovàbb akar mások ágyába aludni. De nemet mondtam. Ha ezt Hope megtudná, biztos, hogy elhagyna. De... Èn azt nem élném túl. Öngyilkos lennék, hisz ő az èletem értelme. Lehetetlen nélküle lèteznem. Soha nem akarok elmenni mellőle.

Kikeltem az àgyból, s a baràtnőm fürdőszobàjàba igyekeztem. Meggyitottam a zuhanyt, s lehúztam magamról a boxeremet. Beàlltam a kabinba, s engedtem, hogy a forró víz belepje a testem minden egyes porcikáját. Jólesően beszippantottam a levegőt, s a szàmomra fenntartott csokolàdé illatú Axe tusfűrdőért nyúltam. A tubus egy kis tartalmàt tenyerembe nyomtam, s egész testemet beborítottam a finom illatú mosakodó szerrel, majd lemostam magamról. A kék színben pompàzó törülközőmért nyúltam, s megtöröltem vele vizes hajamat, ami szinte egyből száraz lett. Csipőm körè csavartam, s visszamentem a szobába. Hope édesen szuszogott, akàr csak tíz perccel ezelőtt. A fekete boxeremért nyúltam, s magamra húztam. Egy puszit nyomtam a nyugodt baràtnőm ajkaira, s igyekeztem le Mrs. Jepsenhez. A lépcsőn lefele férfi hangokat hallottam meg a konyhàból kiszűrődni. Ráncolt szemöldökkel siettem le, de amint megláttam a férfit, elmosolyodtam. Barna haja kuszán állt össze vissza, s kék szemeket tudhatott magànak. Gödröcskés mosolya eltűnt, amint megpillantott az ajtóban magabiztosan állni. Szigorú tekintettel figyelt, míg én csak mosolyogtam. Ugyan azok a vonásai voltak, mint Hopenak...

- Jó reggelt! Üdv! - Indultam meg.

- Jó reggelt, Harry! - Mosolygott kedvesen Mrs Jepsen.

- Üdv, Harry Styles vagyok! Hope baràtja. - Nyújtottam kezet Mr. Jepsennek.

- Üdv, Harry. Hope apukája vagyok, John. - Àllt fel, s elfogadta a kézrázást.

Bàr hangja fagyos, s szigorú volt, magabiztosan ültem le egy székre, s otthonosan hátradőltem. Ujjaimmal az asztalon zongoráztam, s úgy hallgattam a serpenyő sistergését.

- Hány éves vagy, Harry? - Èrdeklődött Mr. Jepsen.

- Február elsején leszek 21. - Bólintottam még mindig mosolyogva.

- A családod?

- Anyukámat Annenak hívjàk, és van egy húgom és egy nővérem. Lux és Gemma.

- Mióta vagy együtt Hopeval?

- Nem tudom. Olyan két hete körülbelül.

- Védekeztek? - Emelte feljebb a hangjàt.

A mosoly lefagyott az arcomról, s kitágult szemekkel néztem Johnra. Mrs Jepsen elejtette a kezében lèvő fakanalat, s bambán bámult maga elè. Ez nekem kínosabb, mint nekik.

- Biztosíthatom, uram, hogy még semmi olyan nem történt, amiért védekeznünk kellene. - Ráncoltam a szemöldököm.

- Jó reggelt. - Már a hangja hallattán is elmosolyodtam.

Mr. Jepsen felállt, s sietősen megölelte, bàr csak unottan ölelt vissza. John egy "Jó reggelt, kicsim!"-mel fogadta, s egy puszit nyomott a feje búbjára. Hope unta az egészet, azért is tudtam, mert elengedte az apjàt, s felèm közeledett. Fekete, V nyakú pólóm tökéletesen állt rajta, ahogy a barna boxerem is, ami fogalmam sincs, hogy hogy került hozzà. Ràmosolyodtam, s ő is viszonozta a kedves gesztust. Felálltam a helyemről, s hagytam, hogy kezeit a nyakam kóré fonnya. Utána tettem ezt meg én is, csak a derekán. Èdes csókkal köszöntöttem, s nem érdekelt, hogy John minket néz. Szemeink lehunyva pihentek, s élveztük egymás társasàgát.

- Jó reggelt. - Hangja olyan kislányos volt, s olyan cuki.

- Jó reggelt szerelmem. - Mosolyogtam, s egy puszit leheltem ajkaira.

Fejét csupasz mellkasomon pihentette, míg én beleszippantottam haja mámorìtó illatàba, s jólesően kifújtam.

- Hogy aludtál? - Mosolyogtam.

- Jól. - Dünnyögte, s szégyenlősen felpillantott ràm. - Tökéletesen.

Most ő kezdeményezte a csókot, amit meg is kapott. Lábujjhegyre kellett állnia, amitől kènytelen voltam belemosolyogni szenvedélyes csókunkba.

- Kész a reggeli! - Szakìtott félbe minket Mrs Jepsen, s amint meglátta, hogy eltávolodunk egymástól, bocsánatkérően vetette pillantásait Hopera, s rám. Elmosolyodtam, s az épp leülő baràtnőmre pillantottam, s én is leültem mellé. Kezeinket az asztal alatt összekulcsoltuk, s mivel ő balkezes, tökéletesen tudtuk enni az ínycsiklandozónak kinèző sonkás, hagymás rántottát. Hope egy kicsit szedett magànak, s én megvártam, míg a többiek is megteszik ezt. Utoljára szedtem ki magamnak a serpenyőben maradt rántottát, ami pont elég volt számomra. Egy darabot a villámra szúrtam, s jólesően a számba helyeztem. Ajkaimat megnyaltam utána, s alaposan összerágtam az isteni falatokat. Ugyan ezt addig, míg el nem fogyott.

- Hope, lassan kezdhetsz csomagolni. - Törte meg a csendet Mr. Jepsen.

Èrtetlenkedve -s tele szàjjal- pillantottam a barátnőmre, aki magabiztos volt. Elmosolyodott, de továbbra is kerülte a tekintetem.

- Nem mondta anya? - Helyezett a szájába egy darab tojàst.

- Mit? - Ráncolta a szemöldökèt John.

- Idén sem megyek. - Dünnyögte tele szájjal.

Mrs Jepsen óvatosan bólintott, míg John idegesen helyezte le a villáját az üres tányérra. Hope mosolyogva állta az apja tekintetét, amin kénytelen voltam én is mosolyogni. Az asztal alatt hüvelyk ujjammal megsimogattam kézfejét, amitől a kezünkre, majd továbbra is jókedvűen nézett rám. Ràkacsintottam észrevetlenül, amitől elpirult, s visszafordult az apjához.

- Megint Ellievel leszel? - Förmedt rá John.

- Valószìnű. - Bólintott magabiztosan, amitől Mr Jepsen begőzőzölt.

- Hope! Nem érdekel! Hàrom éve itt karácsonyozol, ráadásul nélkülünk! Idén akkor is jössz Los Angelesbe, akàr tetszik, akár nem!- Kiabàlta.

Hope halkan felnevetett, ebből gondoltam, hogy követelménye van. Sunyin pillantott az apjàra, míg az annya csak mosolygott.

- Rendben. Megyek, ha Harry is velünk jöhet. - Pillantott az apjára.

Mind a két szülő rámnézett, de közel sem egyformàn. Mrs. Jepsen bíztatóan mosolygott, mìg Mr. Jepsen fenyegetően nèzett. Hope gyengèden megszorìtotta a kezemet, mire én sóhajtottam, s rápillantottam. Szívesen mondanék igent, de John szívesen dobna ki a repülőgèpből. Egy "Kérlek"-et olvastam le a barátnőm szájàról, s aprót bólintottam. Hope elmosolyodott, ezzel megvillogtatta hófehér fogait, s gödröcskéit, majd az ölembe ugrott, s szenvedèlyes csókot nyomott ajkaimra. Közben Bella lèpett be, s àlmosan az anyukája ölèbe sietett, de mikor meglàtta Johnt, átült az ő ölébe, hiszen kettő hónapja nem làtta.

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 21

Hello, guys!

Ő... Nincs sok hozzáfűzni valóm. 18+!

Have a nice day, big love, jó olvasást! Xx

Hope szemszöge:

Harry mellkasa forró volt. A melegségre ébredtem, ami átöntötte parányi testem, s az izzadsàg cseppjei folytak le homlokomon. Jól aludtam, s kitűnően érzem magam. Pedig nem ezt érdemlem meg. Nem emlékszem sokra a tegnap, illetve a ma hajnalban történt eseményekről, de egy fiú majd nem lesmárolt. Biztos, nem hagytam volna neki, de szerencsémre Harry közbe lépett. Te jó isten... HOVA TŰNT A GIPSZEM?! ÈS MIÈRT RÖZSASZÌN A HAJAM?! Bár fura, de akkor sem emlékszem, hogy rajtam lett volna, mikor Harryvel medencéztünk. Ki bugyija van rajtam?! Durva éjszaka lehetett, erre fogadni merek. Hisz Harry (is) ki van nyúlva, s horkol. Izmos mellkasàn feküdve próbálok mindenre emlékezni, de ez lehetetlen számomra. Harry... Az éjszaka... Az a gyönyör, hogy láttam őt elélvezni, semmihez sem fogható. S hogy miattam lett boldog, s jökedvű, az már egy màsik világba repít. Mellbimbóit piszkálgattam, s lassan apró csókokkal hintettem be nyugodt testét. Csodálatosan nézett ki, s az enyém. Harry olyan, mint egy gyerek. Ha alszik, édes, s nyugodt, ha felébred akkor rendetlen, s rossz. De a rossz szót nem rosszcsont értelemben használom. Olyan rossz fiú. De ez benne van a DNS-ében. Ő így tökéletes, s nem csak nekem. Lányok szàzai is bele lehetnének bolondulva, bàr nem hiszem, hogy Harrynek kölcsönös lenne az érzelem. Ha a kiválasztott lány még nem is vallaná be, de csak úgy, mint Molly, többet is érezhet a barátom iránt, nem csak szexuális érzéseket. De ebbe nem akarok belemenni. Nem akarom elképzelni magam előtt, ahogy Harry mást lànyt kényeztet nyelvével, ujjaival, s erekciójával. Rosszul esik belegondolni. Fúj. Kiràzott a hideg az előttem lebegő képek láttán. Harry mocorgott, mikor felültem, s àttettem magam rajta. Térdeim csípője két oldalán pihentek, míg kezeim vállai mellett. Làgy, hosszú puszikkal hintettem be nyakàt, s onnan siklottam le mellkasára, s melleire. De a bal melle felé visszatértem, s fejemet ráhajtottam. Kezeimmel tàmaszkodtam, s ajkaimra haraptam, úgy hallgattam nyugodt, nagy szívveréseit. A dobhártyàmat kellemesen sértette a Dragon lihegését elnyomó dallam, s muszáj voltam mosolyogni. Harry az életem, s képtelen lennék ezek után nélküle létezni.

Tovább folytattam a kényeztetés. Visszatérve melleire, jobb mellbimbójàra egy puszit leheltem, s tovább súroltam feszes bőrèt a hasán, s az alhasán. Boxerét nagy V alakú dudor feszítette, s tudtam, hogy olyat álmodhat. Sosem volt még "Nedves álmom", bár elképzelhető, hogy amíg Harryvel vagyok, lesz. Ès szürke boxere fekete lett. Ezen halkan felkuncogtam, s egy puszit nyomtam a nedves anyag közepére.

- H... Hope... - Dünnyögte, s kezeivel maga mellett kezdett keresgélni.

Elmosolyodtam, s vissza másztam mellé. Hatalmas kezei közelebb húztak magához. Jobb kezével nyakamat karolta, míg a ballal hónaljam alá nyúlt, s összekulcsolta a kettőt. Èn kezeimmel benyúltam kèt hónalja alá, s vállàt ölelve bújtam hozzá nem is olyan rég elhagyott bal melle felé; a szívéhez.

- Hol voltál? - Szippantott bele a hajamba, s jólesően kifújta a levegőt. - Veled àlmodtam.

- Tényleg? Tanulmànyoztam nedves boxeredet. - Pirultam el, s hallottam, ahogy nagyot nyel.

Csend volt, bár Harry szívverése nekem nem tette lehetővé, hogy a csendbe pihennyek. De ez így jobb volt. Megnyugtat, s még is felizgat. Miért? Mi csinàlja ezt velem? Ez lenne a szerelem? Miért tökéletes mindenhogy? Ő is ezekkel a kérdésekkel fàrasztja magát, mint most én? Tényleg szeret? Miért pont engem nézett ki abba a buliba? Ezer, és egy szebb làny volt jelen azon az estén, s neki pont én kellettem. Ha ez nem történt volna meg, most nem itt lennék. Nem lenne jelölésem, nem rettegnék Nicktől, nem félnék, hogy Harryt a rendőrök elkapnák, nem lettem volna két verekedésnek is tanúja, s lehet, hogy még most sem tudnám, hogy mi az a "szerelem". Az utóbbi idő nem így történt volna. Nem sok ideje ismerem Harryt. Olyan tíz napja. De nem érdekel. Szeretem őt, s életemben nem adtam ilyen hamar bizalmat senkinek, mint az angyalomnak. Bàr a lányok rámásztak, s eltörte a kezem, szeretem őt. Mi értelme lett volna nem megbocsátani neki a semmiért? Csak azt értem volna el vele, hogy mind a ketten szenvedünk. Felesleges. 

Mosoly jàtszadozott ajkain, s szorosabban ölelt. Szóval ő is így érez, mint most én. Bàr élveztem az erős ölelését, melegem volt. Ìgy kénytelen voltam kimászni karjaiból, s felülni. Nem kérdezett semmit, tudta mi bajom van. Csak elmosolyodott, s felült mellém. Àllamat hüvelyk, s mutató ujja közé helyezte, s szenvedélyes csókkal mondott jó reggelt. Máskor szeretnék így is ébredni. Elmosolyodott, amint hirtelen elhagyta az ajkaimat, s tudta, hogy ezzel felbosszantott.Ujjával végigsimított alsó számon, s engesztelésképpen egy puszit lehelt rá.

***

Harry az ágyra huppanva vigyorgott rám kanosan, s a kezeit a tarkóján összekulcsolta.Úgy nézte, ahogy a koszos ruhámat a szennyestartóbarakom. Visszamentem hozzá, s még mindig az a mosoly jàtszadotott telt, rózsaszín ajkain, mint eddig. A feje mellé ültem törökülésbe, s az angyalomat csodáltam.

- Nincs itthon senki rajtunk kívül. És màr tegnap is annyira akartál. Csak a tiéd vagyok, szépségem! - Kacsintott, miközben rámnézett.

"Csak a tiéd vagyok..." Hmm... Jó volt végre az ő tökéletes ajkai közül hallani. Belső istennőm pompommal a kezében ugràndozik, míg a belsőm a kanapé mögé bújva figyeli az eseményeket.

- Csak most vagy az enyém...?- Suttogtam.

- Örökre egymásé leszünk, Hope. - Kezdte el figyelni a plafont. 

Aprót bólintottam, s úgy éreztem, szívem kiveri magát mellkasombol, s agyon csókolgatja a baràtomat.

- Pillanat. - Ziháltam, s a fürdő felé igyekeztem.

Gondosan becsuktam magam mögött az ajtót, s a tükörben szenvedő lányra figyeltem. Izgatott volt, de... De boldog. Sápadt arcán kitűnt rózsaszín ajka, ami nemsokára fehér is lehet... Rajta múlik a döntés. Tegye meg? Azt mindenféleképpen. De a behatolás...

- Hope, gyere ki. - Zavarta meg a gondolataimat a baràtom aggódó hangja. - Semmi baj. Csak a tiéd vagyok...

Meggyőzött utolsó mondatával, bàr nem kellett győzködnie. Óvatosan elfordítottam a kulcsot, s lenyomtam a kilincset. Mire észbe kaptam már Harry mosolygó arcával találtam magam szemben.

- Szóval? - Húzta fel tökéletes szemöldökét.

Aprót bólintottam. Keze enyémet borította, s úgy lépkedett velem vissza a szobámba, egészen az ágyig. Ott elengedett, lekapcsolta a nagy lámpát, s fel az éjjeliszekrényemen lévő kicsit. Szinte semmi fényt nem adott, de még is làttuk egymást. Harry mosolygott, míg én szinte láttam a sajàt szememben a csillogást. Vállamra szegezte a most már homályos tekintetét, s egy puszit nyomott oda. Lassan a pólóm pántjàért nyúlt, s lehúzta a gumis anyagot egészen a könyökömig. A jobb kezemet kibújtatta belőle, s ugyan ezt megcsinálta a másikkal is. Aztán a kék anyag alját megfogta, s csiga tempóban húzta fel a hasamon, melleimen, mellkasomon, nyakamon, s fejemen keresztül. Összehajtotta, s ledobta a nem messze lévő puffomra. Èn a kezeimet magam mellé szorítva szégyelltem magam, miközben Harry mosollyal a száján mért végig.

- Hope. Gyönyörű vagy. Semmi szégyelni valód sincs. - Mosolygott. 

Letérdelt elém, s kigombolta a farmernadràgom két gombjàt. Gyengéden lehúzta rólam, s térdemet àtkarolva egy kicsit megemelt, s kiléptetett a szűk nadràgból. Kicsatolta szívecskés bokaláncom, s az éjjeliszekrényre helyezte. Egy puszit nyomott köldököm alá, s felállt, így ismèt nagyobb lett tőlem. Végigsimított jobb kezemen, s.mikor a csuklómhoz ért kicsatolt pàr karkötőt, a többit simán lehúzta rólam. Felkuncogtam, mikor egyesével végigpuszilgatta ujjaimat, miközben lovagias pózban letérdelt elém. Aztàn másik kezemmel is megcsinálta ugyan ezt. Ès olyan régi módi, lovagias volt. Amikor még nem volt ciki az udvarlás, vagy legalàbb ennek a jelentése. Sajnos ezt az időt nem élhettem meg, hisz anya korában volt ez az időszak. De itt van nekem Harry, s különös módon ő (sem) tartja cikinek. Felállt, s a nyakamban pihenő papírrepülőre pillantott, s szélesen mosolygott. Kezeit összekulcsolta a sajátommal, s szenvedélyesen csókott lopott tőlem. De ennek is vége lett. Egy kicsit eltàvolott tőlem, s tudtam, hogy ő következik. A pólójára pillantva bólintottam.Remegő kézzel fogtam meg a puha anyag sarkàt, s lassan megemeltem. Bátorítàsképpen végigsimított hátamon, amitől összerezzentem. De tettem, amit tanácsol, így megvártam, míg a kezét felemeli, levettem róla a kétszer akkora pólót, mint én. A nadrágom, s a pólóm mellé helyeztem összehajtva, majd visszanéztem rá. Aranyosan mosolygott. Bólintottam, s lepillantottam az övére, s azért nyúltam. Kicsatoltam, s kettő övtartóból kihúztam a bőrből készült anyagot. A baràtom nadràgján lévő gombot kicsatoltam, s felpillantottam az előbb említett személyre. Még mindig mosolygott, ezzel bíztatva a cselekedeteimet. Felsóhajtottam, s a Harryn már alapból lógó nadràgot lassan húztam le. Amint ez az ágyékànàl megtörtént, növekvő erekciója szinte kiugrott a nadrágból. Talán ha a fekete boxer nem takarta volna még szájba is talált volna. Térdénél én màr nem tudom felemelni, így neki kellett kilépni a fekete farmerből. Összehajtottam ezt is, s a többi ruhadarab mellé helyeztem. Harryre pillantottam, aki egy puszit lehelt ajkaimra ezzel kifejezve végtelen szerelmét irántam. Sötétben vilàgító szemei enyémet fürkésztèk, s közben még mindig összehúztam magam. Jobb kezemet bal könyökömre helyeztem, úgy próbàltam takarni magam, amennyire csak tudtam.

- Szóval... - Suttogtam, miközben alsó ajkaimra haraptam. - Vetted màr el lány szűzességét?

Mosolyogva megràzta a fejét, így édes tincsei össze-vissza ugràndoztak.

- Vigyàzok rád, s ígérem, hogy gyengéd leszek. - Bólintott.

Jobb kezemet levette a balról, s gyengéden húzott közelebb magàhoz. Nagyot nyeltem, miközben boxere szélére helyezte, s lassan húzta azt le. Tudta, hogy akarom, csak nem merem. Ezért rá se kérdezett. Nem maga miatt ment bele az egészbe, ha nem miattam. Èn akartam ezt már pár napja. Felsóhajtottam, s rásegítettem az anyag eltávolításàra. Te jó isten... Szemeimet összeszorítottam az óriás méret làttàn. Ajkaimat résnyire nyitva próbáltam levegőhöz jutni, miközben Harry felső testemet a sajàtjához szorította. Nem undorodok tőle, de nekem ez az első ilyen élményem, és... és ez felkavar.

- Kezdjük veled. - Húzta vissza boxerét, s az ölébe véve helyezett le az ágyra.

Lábaimat szétnyitotta, s térdemet feltolta. Betérdelt a végtagjaim közé, s kezeit a fejem két oldalára helyezte. "Csak a tiéd vagyok..." Örökre egymásé leszünk..." ezek a mondatok bíztattak, mikor ajkait az enyémre helyezte. Orrával végigsimított az állam vonalán, s belepuszilt nyakamba. Ziháltam, mikor lesiklott melleimre - vagyis arra a részre amit nem takar el a melltartóm-, s nyálas nyomokat hagy rajta. De a bal mellem felett többet időzött, csak úgy, mint én vele reggel. Nagy csókokat nyomott rá, s orrát szinte belé akarta fúrni. Homlokàt hozzá nyomta, s állát lehajtotta, puszit nyomott a bal mellemre. 

- Szeretlek, Hope... - Tért le az oldalamra, hasamra, jobb mellemre, kezeimre, nyakamra, s szinte mindenemet behintette ajkai nyomával. - Minden egyes porcikàdat imádom, Hope... Nem tudod elképzelni, mennyire. Bàrmit meg adnék érte, hogy örökre biztonsàgban maradjon minden egyes porcikàd... De ő. - Nyomott egy puszit a szívemre. - Ő mindenen àtszárnyal, Hope. Őt szeretem a legjobban a többi között. Mindennél jobban, s nem tudok nélküle létezni. Hallanom kell, ahogy dobog, különdben az enyém szűnik meg létezni. Mindennél jobban. Fel tudod te azt fogni?! Nekem ő az életem értelme. Felesleges élnem, ha ő nincs velem. Ha nem hallom ahogy dobog, Hope. Ès bàrcsak örökre hallhatnám őt. Nem akarok tőle elszakadni. 

Hangja halk volt, s őszinte. Csak ziháltam, s könnyeztem gyönyörű szavai hallattàn. Hogy tudta ezeket kimondani?! Vagy komolyan is gondolja?! Ismét olyan kérdések, amikre nem kapok vàlaszt. Gondolat menetemet az édes baràtom szakította meg. Apró, hihetetlen lágy puszikat hagyott szívem helyén, s haladt tovább. Lábaim között térdelt, de hamar megszakìtotta ezt a pózot. Térdeit hàtrébb csúsztatta, így könnyebben hozzám fért. Csípőmet gyengéden megemelte, s lehúzta róla a világoskék tangàt. Elmosolyodott, s beleszippantott a fehérneműbe, s a màr levett ruhák mellé helyezte. A mosoly továbbra is az ajkain maradt, miközben lehajolt, s apró puszikkal hintette be a bejáratomat. Kélyesen körbenyalta, s nyelvét a szájába visszahúzva izlelgette az ízt. Tetszett neki, hisz tovább folytatta, de ezúttal màr bennem kezdett mozgolódni. Halk nyöszörgések hagyták el ajkaimat, míg Harry csak folytatta a dolgát. Hihetetlen mennyire hamar az orgazmus közeli élménybe tud repíteni, akàr csak most. Az àgyat kezdtem paskolni, hisz nem bírtam megszólalni se. Harry folytatta, ezzel megmondva, hogy nem fog behatolni. Ez egy jó ötlet, hiszen én sem biztos, hogy akarom még. Nem bírtam ki, muszáj voltam sikítani, ezzel elérve, hogy Harry gyorsítson. Ìgy egy pillanat alatt elmentem, s hàlàsan pillantottam a barátomra. Èn jövök. Nagyokat nyelve küzdöttem az orgazmus által okozott izgatottság ellen, s egy kis erőt véve magamon ültem fel. A bugyimat visszavettem, s a baràtomra pillantottam. Aprót bólintott, s kezèt nyújtva felém segített felállni. Belepuszilt hajamba, mielőtt legugolhattam volna elé, s lassan lehúztam a fekete anyagot. Màr csak nagyot nyeltem, bár az emlékeimben nem volt ekkora. Fogalmam sincs, hogy mit hogyan kéne csinálni, ezért a mögötte lévő falnak dőlt baràtomra pillantottam. Nem nézett rám, tudta, hogy nem tudok semmit, így ő kezdte el. Mutató ujjával köröket rajzolt rá, majd az egészet gyengéden megragadta, s le-fel mozdulatokat végzett vele.

- Ìgy. - Mosolygott, s kezemet erekciójára helyezte, majd a sajátját is az enyémre.

Óriási tenyere mögül ki se látszott az enyém, de a lényeg megvolt. Lassan ugyan azokat a mozdulatokat vègezte Harry, mint nem rég, de ezúttal velem. Aprót bólintottam, mire Harry egy simítás után elengedte a kezemet, így egyedül csináltam. 

- Ügyes. - Dicsért meg.

Két kezét a feje két oldalára helyezte a falnak dőlve. A feje is a szobának támaszkodott, s közben nyögdécselt. Befejeztem a kézimunkát, s fejemet a bal csípőjére hajtottam. Végignyaltam rajta, s puszikat szortam az egészre. Felsóhajtottam, s lassan bekaptam a felét. Nyelvemmel kicsit ízlelgetni kezdtem, ami Harrynek csikizhetett, hiszen halkan nevetni kezdett. Vettem orromon keresztül egy nagy levegőt, s lassan le, s fel mozdulatokat végeztem fejemmel. Harry ajkait szenvedélyes nyöszörgések hagytàk el, úgy hogy folytattam. De hamar elbénáztam. Fogaim egyszer végigsiklottak rajta, amitől Harry megugrott, s kirándult belőlem.

- Bocsi... - Hajtottam le fejemet.

Hogy lehetek ilyen béna?!

- Hé, hé! Semmi baj. Nem fàjt annyira. Ne keseredj el, senki se született úgy, hogy profin értett az erotikus mozdulatokhoz. - Simított bele a hajamba, s hogy meg tudjon csókolni, legugolt. - Megpróbálod megint? - Mosolygott.

Hezitálva, de aprót bólintottam. Felállt, s ugyan abba a pózba keveredtünk, mint pár perce. Kezemet rà helyeztem, s le, s fel mozdulatokat végeztem vele. Harry még jobban megkeményült, s ebből gondoltam, hogy el fog menni. 

- A k*rva életbe, Hope! - Ordított, s abban a pillanatban befejeztem.

Felálltam, s màr csak annyit éreztem, hogy Harry meleg nedve a combomon landolt. Megkönnyebbülten kezdett levegőt venni, majd rám pillantott.

- Csodálatos vagy. - Mosolygott, mire elpirultam. - Kérsz? - Húzta végig ujjàt a combomon.

Bólintottam, s én is levettem egy kicsit, s megkóstoltam a sós, de finom váladékot. A maradékot Harry nyalta le rólam...
 

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 20

Hello, guys!

Itt is lenne, s talàn ma még a 21-et is kirakom. Ő... Nem teljesen 18+-os, de az.
Nem ide tartozik, de van az a Vodafone Red reklám. Egy kedves olvasómmal elkezdtem arról beszélgetni vele, s végül annyira megtetszett, hogy a hàttérzenét beállítottam csengő hangnak. Hàt, valahogy úgy szeretnèm elképzelni az èletem... Vele...

Have a nice day, big love, jó olvasàst! Xx

Harry felemelt, s a lépcsőt elzàró sàrga szalagon átemelt, s ő is átlépett rajta. Az ölébe vett, s rohant velem fel egy szobába. Benyitott. Egy hatalmas medencével találtuk magunkat szemben. Tènyleg nagyon nagy volt. Az elöttünk lèvő fal üvegből kèszült, s Londonra irànyult. Meseszép volt. A falon volt egy kis kivágás, ahova a teraszra lehetett kijutni. Ott is víz volt. A szoba két oldala vilàgoskék volt, s fehér foltok helyezkedtek el rajta buborékszerűen. Az egész helyiséget a kintről beáradó fény, s a medence világítása töltötte be, ami éppen most lilára váltott. Ritka szép volt. Odalèpkedtem a vízhez, s a hőmérsèkletét kezdtem vizsgálni. Húsz fok körül lehetett.

- Azt akarom hogy megdugj. - Közeledtem felé, s ajkaimmal nyakàt kezdtem kényeztetni.

- H-Hope. - Tolt el nehezen magàtól. - Nem!

- Miért?!

- Mert részeg vagy!

- Ès?! Csak jobban élveznénk, és te is az vagy.

- Lehet, de nem annyura mint te.

- Nem akarsz szexelni velem! - Jelentettem ki.

Ideges tekintettel figyelt rám, míg én elégedett voltam a kijelentésemmel. Ha nem lennék teljesen részeg, sosem mertem volna ezt kimondani. Harry kicsatolta övèt, s lehúzta magáról a nadràgot. A boxerét hatalmas dudor díszítette. A nagy V alak màr nedves volt, a gesztenyebarna anyagon meglàtszott. Hirtelen kijózanodtam, s a gyönyör làttàn benedvesedtem. Nagyokat nyeltem, mikor Harry lekapta magáról a fekete pólóját, s a földre dobta a nadrágja mellé. Izmos testére ràvilágított a még lila fény, ìgy àrnyékot adva tökéletes arcára. Zöld szemei villogtak a sötétben. Gyönyörű volt. S a legjobb az egészben, hogy csak az enyém. De rájöttem, hogy én még a behatolásra nem vagyok... Kész...

***

A ruhámért nyúltam, amikor Harry nyitott be egy ugyan olyan melltartóval és tangàval ami nekem van.

- Ezeket George adta. Még nem használta senki. Mindig tart az alávetetteinek ruhákat. - Mosolygott, s àtnyújtotta a fehérneműket.

- Szóval én is az alávetette volnék? - Ràncoltam a szemöldököm, s elvettem tőle a ruhadarabokat.

Intettem neki, hogy forduljon meg, mire a szemei forgatta. De addig nem öltöztem, mìg nem fordult meg.

- Ez felesleges. Láttam màr melleket,és nemi szerveket is. A tiédet is láttam màr. - Dünyögte alig érthetően, s enyhén idegesen, miközben megfordult.

Gyorsan levettem a vizes fehérneműket, s felvettem az újakat. A földön heverő ruhámat visszavettem, s lófarokba felkötöttem hajamat.

- Kész vagyoooo... - Botlottam meg, így Harry ölébe estem lovaglóülésbe.

Még mindig csak egy boxer fedte teste egy bizonyos részét. Egymás lehelleteit éreztük ajkainkon, míg nem egy lágy puszit lehelt számra. Nagyokat nyeltem, s mellkasom is egyre gyorsabban emelkedett le, s fel. Szívem dobogásàt Harry meghallotta, s egy apró mosollyal elmosolyodott. Kezei derekamon pihentek, míg a sajàtom a combjain helyezkedtek, ahogy tompítottam az esèst. De a jobb kezem hamar elcsusszant onnan. Feljebb kezdett síklani, míg nem Harry erekciójàhoz ki nem kötött. Elsőnek nem mertem hozzá érni, hisz mèg sosem csináltam ehhez hasonlót, s ezzel Harry tisztában volt. Nem is követelte tőlem az első erotikus cselekvésünknél sem, hogy ilyet tegyek. De most sem fogom ajkaimmal kényeztetni. Csak egy kis ízelìtő az egészből. Harry bíztatóul ismét egy puszit lehelt ajkaimra, hisz tudta, hogy akarom, csak nem merem. Aprót bólintottam, s egy pillanatra letekintettem ágyèkára. Szent szar, még boxeren keresztül is hatalmas. Szemeimet összeszorítva szörnyedtem el rajta, míg ő arcomat fürkészte. Mind a ketten az elejétől fogva résnyire nyitott ajkakkal lélegeztünk, s csak az töltötte be a nagy szobàt. Romantikus, s bevallom, meghitt volt. Kezemet remegve közelítettem nemi szervéhez, s egy pislogás után lassan behajlított mutató ujjammal simogatni kezdtem. Èppen, hogy érintettem, de Harrynek elég volt. Rápillantottam az előbb emlìtett személyre, aki lehunyt szemekkel élvezte a dolgot. Bíztatás képpen gyengéden megsimogatta hátamat, hogy tudjam, hogy amit csinálok, az jó dolog. Így hàt megpróbáltam tovább kényeztetni. Kezemmel a dudort kezdtem simogatni, s nagyon nagyon gyengéden megmarkolni. Harry ezt nyögésekkel fogadta, hisz nem gondolta, hogy ezt fogom tenni.

- Bocsi... - Húztam el a kezemet, mire elmosolyodott.

- Nem baj, nincs miért bocsànatot kérned. Csak váratlanul jött. - Nyomott egy puszit a homlokomra.

Aprót bólintottam, s leszálltam öléből. Elé térdltem, s jobb kezemet a jobb térdére helyeztem. Nyomtam rà egy puszit, s lassan szétnyitottam. Ugyan ezt megismételtem bal végtagjainkkal. Harry zihált reakciómra, mire az ajkaimra harapva zártam le gondolataimat. Harry értetlenkedve pillantott rám.

- Nem bizol bennem. - Mosolyogtam.

- Mi?! Miből gondolod?!

- Látszik rajtad. Nem baj.

- Szerintem te nem làtsz jól, kicsim. - Nyomott egy puszit a homlokomra.

Aprót bólintottam, s folytattam a befejezetlen munkàt. Felsóhajtottam, s fejemet a jobb oldali combjára hajtottam, úgy kezdtem tanulmányozni a barátom erekcióját, miközben simogattam azt.
Harry halkan nyöszörgött, ami a szobába jól hallatszódott. Vettem egy nagy levegőt, s egy puszit nyomtam a nagy V alakra. Szemhélyaimat lehunytam. Harry erekciójára lehelgettem rá nagy izgatottsàgomba. De én szeretném látni boldoggá tenni, hisz ő màr egyszer ezt megtte velem. Bár Harry sose kérné, hogy adjam vissza neki ezt az érzést. Ő szeret engem boldognak látni, s nem ké érte semmit. Olyan önzetlen. Vajon csak velem viselkedik így? Talán a múltban lévő lànyok akik alá kerültek, mindig kiegészítették őt, s biztos vagyok benne, hogy volt olyan alkalom, amikor Harry ezt nem viszonozta. Bár arra is fogadni mernék, hogy sokat egészített màr ki a nyelvével, s hosszú ujjaival. Nyeltem, s puha puszikkal hintettem be ágyékát. Közben egyszer végignyaltam rajta, amitől csípője megrándult, de nem ment még el. Kezemmel a boxeréért nyúltam, de megragadta a csuklómat.

- Nem!

- Miért?!

- Nem kérem hogy ezt tedd, Hope!

- És ha én szeretném?!

- Hope! - Hangja erőteljes volt, mire megijedtem.

Felsóhajtott, a ez a sóhaj minden elárult. Nem csinálhattam jól, s nem akarja, hogy fájdalmat okozzak neki. Nem bízik bennem. E téren nem. De magára volt ideges az előbbi erélyes mondatán. Tudta, hogy megfélemlített vele. Kezemet visszahelyezte àgyékára, s simogatni kezdte vele. Egy kis idő után már hagyta magamban hagy csináljam, s sikerrel jártam. Egy nagy puszit nyomtam rà gyengéden, felnyögött, s barna boxeréből fekete lett. Zihált, miközben a napozó ágyon hátradőlt, s szemhélyait lecsukva pihent.

- Szeretlek, Hope. - Suttogta, mire egy puszit nyomtam izmos mellkasára.

Felálltam, s mellé sétáltam. Kezemet nyújtottam felé, amit elfogadott. Felsegítettem, s szenvedélyes csókot lopott tőlem. Nyelve utat tört ajkaim belsejébe, s sajátommal táncot kezdett járni. Faltuk egymást, mire Nick hirtelen benyitott, s aljasan nevetni kezdett.

- Mit keresel itt?! - Pillantott az ajtóban álló személyre a hősies barátotom.

Tovább nevetett, s kiment. Èrtetlenkedve néztem Harryre, de ő se értett sokat az egészből. Ez fura volt.

***

Harry szemszöge:

Amikor már én is kidőlve éreztem magam, Hope teljesen elvesztette az eszét. Más fiúk után nézett, akik viszonozták a lány gesztusát. Pàr be is próbálkozott nála, de közbe léptem, s a lány jelölését kezdtem puszilgatni. Elegem volt, s mielőtt még leléphettünk volna kijöttek a rendőrök. Szerencsére nem a tegnapi verekedésemet akarták kikérdezni, csak a környéken lakó emberek jelentettek fel minket. Ìgy hàt mindenki hazakullogott, köztük mi is, de a szépséges baràtnőm elsőnek megcélozta a mozsdót, s immár ma harmadjára kiadta magából a betermelt alkoholt. Nekem ma csak egyszer kellett ezt tennem, hiszen szervezetem hozzá van szokva az ilyesmikhez, mint az alkohol. Hope részegen is bűbàjos volt, de most az a rosszkislány kinézete volt. Mollyék a haja végét rózsaszínre festették, s ruháján is lett pár szaggatás, amiből hàrmat én okoztam a vad táncok közben, egyet meg egy lány, akit véletlenül neki löktek. Most éppen a hajàt fogva, s a hátát simogatva állok mögötte, míg kiadja magából, amit ki kell adni. Nekem is hányingerem volt, de nem tudtam hányni. Az első bulim Hopeval. Mondhatni, hogy mesésen alakult.

Amint végzett, kimosta a száját, s felvette a bőrdzsekijét, de hideg volt kint. Hajnal ötkor nem csodálom. Ìgy hàt ráterítettem az én pulcsimat is, s felvettem a hátamra. Kezeivel benyúlt hónaljam alà, s összefonta a mellkasomon végtegjait. Fejét hàtamra hajtotta, míg én térdhajlatát fogtam a csípőmön. Útközben elaludt.

Anyáék otthon már aludtak. Hétkor indulnak vissza. Halkan betopogtam a szobámba. Hoperól levettem a pulcsimat, a bőrdszekijét, a ruháját, s ráadtam egy hosszabb pólómat. Benyúltam a hátához, s kikapcsoltam pánt nélküli melltartóját, így könnyen lejött róla. Èn levetkőztem, átvettem egy másik boxert, s bebújtam a baràtnőm mellé. Betakartam magunkat, s szorosan magamhoz öleltem a kinyúlt lányt. Dragon Hope másik oldalához bújt, de a lány engem ölelt. Így aludtunk el...

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 19

Hello, guys!

Elsőnek szeretnék pár szót szólni a negatív vèleménnyel rendelkező emberekhez a blogomról;

Nem tudom, feltűnt-e már, de a történet csak az elején Darkos, a közepétől teljesen más. Az, hogy Harry pszihopata, szerintem ezer, s egy olyan blog van, amiben olyan. Szóval nem Dark2.
Másodszor pedig mi a fészkes tetves retkes rohadt életbe baj az, ha "és" helyett "s"-t írok?! HE?! Elsőnek is, én ìgy szoktam meg, továbbá mivel telefonról blogolok, sok időt nyerek azzal, ha nem ékezettel írom le.
A negatív kritikákat köszönöm. De tényleg. Szívből. Erősebb lettem tőle, s megtabultam, hogy a földön igen is van olyan szólás; "Èrtem én, csak leszarom!"... Hàt, ez most igaz rám. A negatív hozzászólásokat így is úgy is törlöm őket a francba, s foglalkozok azokkal, akik ténylegesen szeretik a blogomat. Ha valaki nem, akkor mi a rohadt életbe olvassa?! Fuck logic, drágaságaim.

Az olvasóimhoz:

Természetesen nem hagyom abba a Murkot pár utálkozó miatt, már azért sem. Bàr még messze van, csak szólok, nem happy end lesz a vége. Nem akarok sokat elárulni, -de nem akarom hogy az legyen, hogy a Dark végén meghal Boo- szóval Hope-nak vége lesz a végén. Ő... A következő blogom -Smoke címmel fog rendelkezni- szintén nem happy end lesz, hisz abból túl sok van.
Ma kiteszem a fejezeteket 24-ig, s mostmár valószínű, hogy két naponta lesznek részek.

Have a nice day, big love, jó olvasást! Xx

Az este hamar eljött. Harry 9-re jön értem, s még van két órám. Megmostam a hajam, borotválkoztam, s a törülközőt turbánként a fejemre csavartam, míg elmentem enni. Utána megmostam a fogaimat, s az anyagot levettem a fejemről. Megszárítottam hajamat, s kivasaltam. Egy fekete, testre feszülős, combközépig érő, pánt nélküli, mellrészig érő ruhàt vettem fel. A mellrèsz szegèlyének a közepén 5 cm-es fűző volt, amit lazára kell engedni, hisz olyan a ruha. Szempilláimat meghosszabbítottam, fekete, csillogós szemceruzàval kihúztam fent, s lent a szemeimet, s szemhéjamra fekete szemfestéket helyeztem. Kis alapozót magamra kentem, s végül egy ezüst nyakláncot helyeztem a kis papírrepülős nyaklàncom felé. A szokásos fekete telt talpú tűsarkúmat,'s az elegánsabb bőrdzsekimet vettem fel.

- Szent szar, kicsim! Nekem lett volna ilyen fenekem a te korodban... - Lépett be anya, miközben a tükörbe méregettem magam.

Ràncolt szemöldökkel pillantottam rá. Bell anya oldalán jött be, s a kis takarójával a kezében mosolygott rám.

- Anyu! Nekem mikor lesz olyan cicim mint Hopenak? - Nézett a húgom anyára.

Mind a ketten kitágult szemekkel nèztünk Bellára. A kínos csöndet egy mély, rekedtes nevetés szakította meg. Harry nevetett Bell kérdésén. Vörös voltam, az ismerős, gúnyos nevetés hallatán. Anya mosolyogva pillantott hátra a barátomra, aki pofijáról lefagyott a nevetés, amint rám nézett. Arcán mosoly jelent meg helyette, amitől megvillantotta cuki gödröcskéit. Fehér foga, telt, rózsaszín ajkai között kilàdszódott, miközben anya oldalàn többször is végigmért. Szemei csillogtak, s vággyal volt terhes. Felém kezdett közeledni, mikor anyuék fogták az adást, s kimentek.

- ... Gyönyörű vagy. - Àlt elém egy féloldalas mosollyal.

Ujjai végigtáncoltak oldalamon, s a derekamnál szünetet tartottak. Gyengéden közelebb húzott magàhoz, miközben kezemet félig a vállára, félig a nyakára helyeztem. Elpirultam a nem rég elhangzott bókjàn, mire halkan felnevetett. Leheletét éreztem ajkaimon, s tudtam, hogy csak pár mili választ el attól, hogy a mennyben èrezzem magam. Hogy úgy érezzem, rajta, s rajtam kívül senki sincs a világon. Csak ő, s én. Szemeink már lehunyva pihentek, s amikor már nem bírta tovább, ajkait a sajàtomra helyezte. Minden megszűnt létezni számomra. Harry elcsente a szívemet, s akármennyire is próbálkoztam az elején, nem adta vissza. De mostmàr megbízok benne, csak vigyàzzon rá. Semmi más kívànságom nincs, csak hogy örökre velem maradjon.

Gondolataim közben szenvedélyesen folyt a lágy csókcsata. De ennek is vége lett. Homlokunkat egymásnak dőltöttük, s visszaemlékeztünk az elmúlt öt percre.

- Mennyünk. - Mosolyogtam.

Bólintott, óriási kezeit összekulcsolta enyéimmel, s úgy léptünk ki a házból.

- Harry! Holnap délre hozd haza! - Kiabálta anya, miközben az előbb említett személy felvette a fehér Converse cipőjét.

Egy fekete, csőfarmer fedte alsó részét, ami a fenekén le volt tolva, ezzel megvillogtatva barna boxerét. Az a boxer volt rajtam akkor is, amikor nála aludtam, s nem raktam be tiszta bugyit. Felül egy fél kör alakban kivàgott, szintén fekete, rövidujjú poló helyezkedett el. Nagyon jól nézett ki.

- Rendben! Holnap délre itthon lesz! - Kiabálta anyának. - Gyorsan menny, és pakolj be ruhát. - Nyomott a fejemre egy puszit.

***

Harrynél leraktuk a kocsit, s sétáltunk a buli helyszínére, ahol már voltak egy "páran". Egy hatalmas hàzhoz érkeztünk. Harry azonnal a vállamat karolta át.

- Egy szabály van. Mellőlem nem mozdulhatsz el. Sokan lesznek Ed félék. - Harry hangja parancsoló, de lágy volt.

Aprót bólintottam, mikor kicsit erősebben karolta a vállamat. Elégedetten bólintott, s megnyomta az ajtó mellett szereplő csengőt. A zene az utca végéig hallatszott. Èppen a Sundownnak egy remixe ment. Vártunk pár másodpercet, míg egy Harryvel egymagas, szőke, tüsishajú srác nyitott ajtót egy sörös üveggel a kezében, enyhén berúgva.

- Harry! Haveeer! - Pacsizott le vele, mire Harry felnevetett. - Ès te lehetsz Hope. Sokat hallottam már rólad! George vagyok. - Mosolygott, s kezet fogott velem.

Èn csak köszöntem, hisz ezek szerint a nevemet tudja. Egy "Èrezzétek otthon magatokat!" köszöntés utàn beléptünk az óriási villába. Sok helyen kinyúlt fiatalok hevertek a földön, míg mások táncoltak, ittak, beszélgettek, nevetgéltek, vagy épp a pàrok hevesen csókolóztak. Amint beléptünk egy kis előszoba fogadott minket. Azután egy hatalmas nappali, aminek a közepén volt egy kb 20x20-as medence, s abban is lubickoltak páran. Volt illető nem is egy, aki pucéran, vagy a lányok egy bugyiban hülyéskedett. De Harryt nem vettem észre, hogy felizgult volna tőlük. De egy lány benedvesedett, amin mindenki röhögni kezdett, de Harry csak vállat vont. A medencétől jó 20 méterre szerepelt egy hatalmas bár féleség, ahol Molly, s a csapat volt. Anneék csak később jönnek. A medence másik oldalán egy lépcső szerepelt, ami le volt zárva. Gondolom George nem akarta, hogy mindenféle ember gyűrje a lepedőt a ki tudja hány száz szobában, ami fent lehetett. Harry szorosan karolt, miközben a baràtainkhoz vezetett. A bàrpult előtti fehér kanapén ültek. Molly Ben ölében, Holly Austinéban, Rebecca meg Maxéban. Logan, Joe, ès Gabe nem volt itt.

- Sziasztok! - Mosolyogtak, miközben a kanapé melletti fotelbe Harry leült, s az ölébe ültetett.

Kezei csípőmet ölelték, míg feje a melleim felett pihent. Olykor lepillantott rá, s ajkait benedvesítette, amin a fiúk nevettek. Harry csak mosolygott, miközben rámnézett ártatlanul. Èn a szemeimet forgattam, ő visszahelyezte a fejét az eredeti állapotba, de ezúttal csak hozzám bújt, s nem csinálta a kéjes szájnyalogatást.

- Hallottàtok, hogy Logan azért nem jött, mert randin van? - Nevetett Harry, mire mindenki nagy szemekkel nézett a baràtomra, aki elégedetten vigyorgott, s egy puszit nyomott szívem helyére.

- Màrmint... Randi randi, vagy àgyba randi? - Ràncolta a szemöldökét Rebeca.

- Randi randi. De én láttam a csajt egyszer màr. Szép, de szerintem túl sok a smink. Bàr nem ribanc.

- Hopeot túlszàrnyalja? - Csapott le hirtelen Nick.

- Természetesen nem. - Harry tekintete sötét volt, miközben.idegesen nézte a nem messze ülő, nevető embert. - Mit kérsz inni? - Nyomott ismét egy puszit a bal mellem felé. - Dinnyés koktél? Az a kedvencem.

- Alkoholos, ugye? - Kérdeztem.

Bólintott, s én is így tettem. Fellállított,'ő ugyan így tett, s a pàr méterre helyezkedő pulthoz ment. Közben visszaültem a helymre, s Mollyval váltottam pàr szót.

- Itt van, bébi. - Àllt elém a baràtom két koktélos pohárral a kezében.

Hálásan pillantottam rá, s felálltam, hogy le tudjon ülni. Àtadta a poharat, s az ölébe húzott. Egyik kezével derekamat ölelte, míg másikkal a poharat fogta.

***

Fogalmam sincs, hogy hanyadik koktélt ihattuk, de teljesen... Bebasztunk. Most éppenséggel lovaglóülésben ülök Harry ölében, s faljuk egymást. Kezei a derekam alján, majd nem a fenekemen, míg én hajàba túrva élvezkedtem. Néha belemarkolt a combjaimba, de az alkohol miatt nem voltam ellene. Csupàn nyögnem kellett tőle, amibe Harry belemosolygott.

- Táncolj velem. - Súgta szexyn a fülembe.

Aprót bólintottam, mielőtt ismét heves csókcsatába kezdtünk. Felálltam, s Harry kezét megfogva állítottam fel, így behúzva a parkettre. Közben egy pillanatra sem hagytuk el egymás ajkait. Amint beértűnk a zsúfolt helyre, ahol nem volt sok szabad hely, dögös táncba kezdtünk. Kénytelen voltam elhagyni a baràtom ajkait, hiszen megfordultam, s háttal voltam neki. Jobb kezét csípőmre helyezte, míg másikkal a levegőbe pumpált. Csípőm a zene ritmusára mozgott, ami most éppen a Pursuit Happiness ment Kid Cuditól. Szeretem ezt a zenét. Harry nem bírt magával, s ágyékàt fenekemhez dörzsőlte. S én hagytam neki. Tetszett. Sőtt, még azzal is ràsegítettem, hogy neki is nyomom magam. Sokan néztek minket, de nem zavart se engem, se Harryt. Csak élveztük a... Dolgot...

- Haver! Àtvehetem kicsit?! - Jelent meg rèszegen Nick.

- Meg a kurva anyádat! - Harry elengedett, s maga mögé húzott. - Nick! Tünny el! Hope az enyém!

- De csak ki akarom próbálni! Csak egy menet. Nem lesz baja tőle senkinek. - Nevetett, s Harryt megkerülve felém kezdett közeledni.

Harry dühös volt, s mielőtt üthetett volna, intettem egy kidobónak, aki felénk kezdett sietni. Magas, s óriási darab volt. Tényleg nagyon magas volt, de Harry magasabb.

- Zaklat... - Mutattam rá a részeg Nickre.

Az őr kedvesen mosolygott rám, s Nicket kezdte fürkèszni. Hamar rájött, hogy teljesen leitta magát. Megragadta, felvette a vállánál, s elegánsan kisétált vele.

Harryre pillantottam, akinek a szeme vágyakozással volt terhes. Elmosolyodtam, s szenvedélyesen megcsókoltam. Örömmel viszonozta, miközben kezeit derekamra helyezte, s a zene ritmusára kezdte mozgatni csípőmet.

- Be vagyunk rúgva? - Zihàlta.

- Egy kicsit. - Nyögtem, miközben Harry ajkaival a nyakamra tapadt, s puszilgatni, gyengéden harapdálni kezdte.

Az örök jelölésemnél óvatos volt. Apró puszikkal hintte be, s nem bírtam tovább. Felugrottam az ölébe, így térdeimmel csípőjét szorítottam. Ìgy is csak az ajkáig értem fel, amik egyből letámadták az enyémet. Ujjai letáncoltak fenekemre, s erősen belemarmolt óriási tenyerével. Èpp hogy nem fájt.

- Az a formás feneked pont a tenyerembe illik. Mint ha csak oda teremtették volna. Nem gondolod?! - Vigyorgott kanosan, miközben én nyögdécseltem.

Felnevetett reakciómon, s ujjait éreztem meg beljebb csúszni. Megállíthattam volna, de nem akartam. Túlsàgosan hajtott a vágy iránta. Hirtelen elállt a lélegzetem. Harry a vékony, fekete csipkés tangámat arrébb tolta, s simogatni kezdett. Ziháltam, mikor ezt abbahagyta, s csiklómat kezdte nyomkodni, s csipkedni. Már nedves voltam, amitől Harrynek elégedett mosoly játszadozott az ajkain.

- Haver... Ti felmehettek. - Lépett mellénk George, ezzel megszakítva az egészet.

Harry letett az öléből, mire én körbe néztem. Senki sem látta a produkciónkat. A többi meg már fent egy szobában...

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 18

Hello, guys!

Gyors voltam? Persze, hogy az. Ő... Annyit, hogy most màr, ha még nem is a jövőhéten, de utána, valószínű, hogy új fejezetek minden második nap fognak érkezni. Szerintem ennyi.

Have a nice day, big love, jó olvasást!

Harry szemszöge:

Nem tudtam, mit csináljak. Haggyam ott, s gondolkozni hagyni, vagy most rohannyak vissza, s csókoljam meg, míg nem biztos semmiben. A szìvem szakadt meg, mikor könnyezve otthagytam, de csak gondolkozásra van szüksége. Èn azt akarom, hogy boldog legyen. Ès ha velem nem az, akkor elfogadom. Ha az, akkor úgy is keresni fog...

Hope szemszöge:

Ledermedtem. Gyakorlatilag most Harry szakított velem?! Èn azt hittem, hogy... Hogy szeret engem. De én nem akarok vele szakítani! Èn egész nap a karjaiban akarok feküdni, csókolni, s hallgatni a màr megszokott szíve dobogását. Nem akarom, hogy ismét olyan lànyokkal legyen, mint a szőke lent. Ha már barátnője lesz, akkor... Egy Molly féleséggel legyen. Beszélnem kell Mollyval!

***

- Gyere be! - Engedett beljebb. - Csinos vagy. Jó ízlésem van. - Nevetett.

Elmosolyodtam egóssàgàn.

- Kérsz valamit inni? Vagy esetleg ha éhes vagy. - Mosolygott, miközben intett, hogy üljek le az ètkező asztalhoz.

A ház hatalmas, s gyönyörű volt. Négy (!!!) emeletes, s szinte mindenhol szárnyas ajtók voltak. A bútorok fából faragva, s szépen, ügyesen lecsiszolva. Az előszoba utàn bal oldalt a nappali, jobb oldalt az ètkező, s az étkező jobb oldalàn is a konyha helyezkedett el. A nappali gyönyörű volt. Fehér falak, mesébe illő, óriási csillár, fehér, bőrből kèszült kanapé, s két fotel, minimum két méteres, hihetetlen vékony plazma TV, s üvegből készült dohànyzó asztal. Az étkező egy hatalmas faasztalból állt, ami le volt festve fehérre. Tizenhat szék helyezkedett el körülötte, s azok is úgy néztek ki, mint az asztal. Gyönyörű, kacskaringós minták voltak belevésve. A konyha. Hasonló volt a Harryéhez, csak ez fehér volt. Pultok vették körül a konyha közepén álló őrangyalt. Fehérek voltak. Páran elhelyezkedett mosogató, mosogató gép, sütő, gàztűzhely, mikró, teafőző, s egyéb konyhában használt tàrgyak.

- Egy kis almalevet, ha van. - Mosolyogtam.

Èdesen bólintott, s elővett egy vékony, szintén szép üveget egy polcról, s megtöltötte a kívánt itallal.

Egy cica nyávogására lettem figyelmes. A jobb oldalamra nèztem, s egy hófehér, hosszabb szőrű, kékes zöld szemű, fiatal cica ült mellettem. Fejét enyhén a jobb oldalára döntötte, úgy kezdett vizsgálgatni. A nyakába nyakörv, azon egy pici csengő helyezkedett el. S amikor felugrott az ölembe, a kis játékszer megcsörrent. Felnevettem,s simogatni kezdtem a már doromboló cicust.

- Tessék. - Helyezte elém Molly mosolyogva a poharamat, s leült mellém.- Szóval... Mi a baj?

- Azt hiszem... Harry szakított velem. - Nyeltem, miközben a könnyeimmel küszködtem.

Molly értetlenkedve vette èszre a nyakláncot a nyakamba, s elmosolyodott, amikor rájött, hogy az a Harryè. Volt.

- Biztos, hogy nem. 14 éves kora óta megvan neki az a nyaklánc, s még sosem vette le. - Mosolygott. - Szerintem csak meg akart zavarni, hogy hàt ha visszamész hozzá. Bár nem biztos. A nyakláncot szerelemből adhatta.

- Ès szerinted... Vissza mennyek hozzá?

Felnevetett.

- Ez a te döntésed, Hope.

- De én nem tudom.

- Èn tudjam?

- Te vagy az őrangyalom!

Kínos csend lett. Èn belepirultam, míg Molly csak mosolygott. Fejemet lesütöttem, úgy cirógattam tovább az édes állatot az ölembe. Mit mondtam?!

- Tudom... De ezt neked kell eldöntened.

- Bocsi... Amúgy... Honnan tudtad?

- Amikor ma ledermedtél... Valami olyasmit motyogtál, hogy: "Molly! Segìts, jó angyalként!" s sírtál. No meg amikor reggel kidobtam Harryt...

*Visszaemlékezés Molly szemszögéből*

- Harry! Tűnés! - Nyomtam ki Hope ajtajából hatàrozottan.

- Komolyan mondom, olyan vagy, mint egy asszony! - Forgatta meg a szemeit, miközben engedelmeskedett nekem.

Levezettem a lépcsőn, s az ajtó felé kezdtem húzni. Engedte magát, hiszen ha nem tette volna, meg sem bírtam volna mozdítani.

- Várj! - Lépett vissza egy pillanatra az előszobába. - Kérlek... Vigyàzz, az Èletem èrtelmére... Légy az... Az Őrangyala... - Gördült le egy könnycsepp az arcáról.

- Azt hiszed, olyan lány vagyok, aki nem tud megvédeni valakit?! Tőlem mindenki fél, Styles! Viszlàt Harold! - Zártam rá az ajtót, s hallottam, hogy felnevet.

Mrs. Jepsen értetlenkedve nèzett rám, s egy mosolyt küldtem felé. Kínos volt, ìgy szaladtam fel Hopehoz, s már csak az anyukája kuncogását hallottam.

***

Hope szemszöge:

Sètáltam haza, amikor egy kocsmához èrtem. Szìvesen elfutottam volna, de a tűsarkúm megakadályozott. A helyiségből nevetés hallatszott ki, mire gyorsítani kezdtem. De ők utànam jöttek. Mocskos dolgokat kiabáltak utánam, s közben ittak. Húsz méterre lehettek tőlem, de idáig érződött a sok ital szaga. Vagy azok csak az ők büdösségük lehetett? Sietni kezdtem, s ők ugyan úgy tettek, míg végül beértek. Mellkasom egyre gyorsabban emelkedett le, s fel. Ziháltam, mikor neki nyomtak a falnak, s azt suttogták csúnyán a fülembe, amit akarnak velem csinàlni. Könnyes szemeimet összeszorítottam, s sikìtani kezdtem, mikor egy fiú ágyékát nekem nyomta.

Felnevettek, s benyúltak a fenekemhez. Erősen markolászni kezdték, s egyik fiú rá is csapott. Menekülni próbàltam, de lefogtak. Jól szórakoztak, míg èn a kőnnyeimet eresztettem el. Összesen hatan voltak.

- Azt hiszem, nem làtjàtok a jelölèst a nyakán... - Hallottam meg egy ismerős hangot, mire abbahagyták, amit csináltak.

Ijedve nèztek a maga mögüli angyalomra. Telt, rózsaszín ajkai mögött fogait csikorgatta. Szemei feketék voltak, de így is csillogtak. Àllkapcsa, s izmai megfeszültek, úgy dölt neki a fekete, megfélemlítő járgànynak. Kezei a mellkasán összefonva, s lábai is egymást kereztezték. Tekintete ideges volt, s a fiúkat bámulta vele. Hárman elfutottak. Nem csodálom. Harry közeledni kezdett felém, miközben levette a dzsekijét, s rám terítette, úgy húzott közelebb magához.

- Szállj be a kocsiba. - Nyomott gyengéden egy puszit a homlokomra. - Mennny.

Még mindig ijedve bólintottam, s úgy is tettem. Harry elkísért odàig, s kinyitotta nekem az ajtót. Bìztatóan bólintott, s beültem. Becsukta az ajtót, s le is zárta. Bakker! Harry meg fogja azokat ölni! Na ne! Az ablakot kezdtem csapkodni, de mint ha nem is hallotta volna. Valamit idegesen motyogott, s amikor ordítást hallottam, összeszorítottam a szemeimet, s az ülèsen összekuporodtam. Sírni kezdtem. Ha megöli őket, börtönbe kerül, s végleg elveszítem. Ezt nem hagyhatom. Lassan kinyitottam a szemeimet, s azt láttam, hogy Harry közeledik a kocsihoz. Az egyik pasas a földön feküdt, a másik a falnak támaszkodva próbàlt állva maradni, míg a harmadik elmenekülhetett, hiszen nem láttam. A barátom beszállt, s a kesztyűtartóbólelővett egy rongyot, azzal letörölte véres kezèt. Kerülte a tekintetemet. Gondolom azt hihette, hogy félek tőle. Eddig féltem. De most, nem... De miért?! Most jobba kellene félnem tőle, holott csak jobban beleszerettem. De miért? Az előbb vert meg két embert öt mèterre tőlem. Ès nem félek tőle.

- Jól vagy? - Dünnyögte, miközben beindította a kocsit.

- Jól.. Te? - Hangom aggódó volt.

Féloldalasan elmosolyodott. De az a mosoly tele volt gúnnyal.

- Te most gúnyolódsz velem? - Néztem rá, mire felnevetett.

- Csak egy kicsit.

Felsóhajtottam, s úgy döntöttem, hogy nem hozom fel az előbbi verekedést. Mèg az lenne, mint a kórházban.

Az út csendesen telt. Egyedül a rádió zenéje ment, amibe éppen a Sundown hallatszott. Jaj, jöhetne már a nyár! Strand, fagyi, barnulás, apához menni L.A.-ba, és Harry...

***

- El fogsz menni, mire reggel felkelek... - Suttogtam.

- Dolgozok holnap. - Bólintott, s közben levette a pólóját, amin elpirultam. - Bejövős, mi? - Nevetett.

Fiúk és az egójuk.

- De innen is tudsz menni dolgozni.

- Hope! Neked is aludnod kell, ès ha itt is alszok akkor sem leszek itt, mire felébredsz. Nyolcra megyek dolgozni.

- Akkor kelts fel.

- Nem... Na de bújj ide, s aludj! - Húzott magához.

Fejemet mellkasára helyeztem, s hallgattam heves szívverésèt. Ez pipa. Szorosan magához ölel. Ez is pipa. Szóval...

- Csókolj meg, Harry... - Suttogtam.

***

Reggel Harry nem volt mellettem. Csalódott voltam. Ránéztem az órámra, s fél tíz. Harry már rég elment a műhelybe. De jött egy üzenet tőle.

Feladó: Harry
Tárgy: Buli
Dátum: 2012. 12. 19.
Címzet: Hope

Este házibuliba viszlek. Szűk textilbe gyere! 9-re érted megyek! Jön a banda többi tagja is. Xxx

Hát ez vicces lesz. Első bulim Harryvel.

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 17

Hello, guys!

Elsőször is bocsánat, nagyon gagyi fejezet lett. Sajnálom, de szó szerint haláli kedvembe voltam, amikor ezt a részt írtam. Szóval remélem megértitek.
Továbbá nagyon nagyon rosszul esett, hogy a 16. fejezethez egyetlen egy (!!!) hozzászólás éekezett. Nem zsarolni akarlak titeket,'és nem is nyavalyogni, hisz megírtam, hogy nem erőltetem a hozzászólásokat, de ha nem érkeznek vélemények, felesleges folytatnom, nem de? Mind egy.
A Murknak alakult egy csoportja, amibe minden Murkert szívesen várok:

https://www.facebook.com/groups/138377323022035/

Have a nice day, big love, jó olvasást!

Harry szemszöge:

Beléptem a terembe, s körbe néztem. Nem volt csúnya, s a kilátás is gyönyörű volt, bàr Hopeval jobban élvezném a dolgot. Meg akartam kérni, hogy kísèrjen el, de nem vette fel a telefont, reggel Molly elküldött, s egèsz nap nem volt otthon. Felsóhajtottam, s leültem a bal oldali üvegfal mellé. Mellettem Veronika ült, az unokatesóm, aki itt dolgozik. Semmi kedvem nem volt jönni. Hopeot akarom!

Egy huszonöt éves körüli, vèkony, szőke hajú nő állt egy mikrofon mögè. Ruhája fekete, túl rövid volt, s oly feszes, hogy levegőt alig kaphatott benne. Haja egyenes volt, s festett, de a póthaj is közrejátszott. Erős, s sok smink volt arcára kenve. Szűk ruhája összenyomta melleit, így feszesek voltak, de nem volt alatta melltartó. Blee! Sosem gondoltam volna, hogy nem fogok kìvánni egy ilyen lányt, mint ő. Eddig az ilyen típusokra buktam, de mióta Hope belépett az életembe rá se bírok nèzni erre a fajtára.

- Jó estét mindenkinek! - Hangja vékony, s enyhén kényes volt. - Szeretettel köszöntök mindenkit immár huszonharmadiknak megrendezett családi esténken. - S csak beszélt.

Be nem állt a szája. Közben többször is rám pillantott, s elpirult, végigmért, kacsintott, vagy éppen csak szemezni próbált vele. Èn a szemeimet forgattam, ezzel durván elutasítva. De nem vette èszre.

- Mindenkinek jó szórakozást, s további jó estét! - Mosolygott, s a közönség elkezdett tapsolni rajtam kívül.

- Kicsim! Hope nem... Válaszolt? - Nyelt egyet anya.

Ó, ha tudná, hogy mi minden törik bennem össze, amikor csak meghallom a nevét, s rá gondolok. Elszúrtam. Az alkohol hatása alá kerültem, bár a könnyek igaziak voltak. Hogy lehettem ennyire egy seggfej?! Èlet a homályban. Remélem Molly vigyázott rá a mai nap folyamán.

Egy könnycsepp kísèretében megráztam a fejem, mire Gemma megölelt, s a hàtamat kezdte simogatni. Hálás voltam aggódása miatt, s hogy nem fordultak el tőlem a történtek után. Persze sajnálták Hopeot, s szamárnak tartottak, amiért az életem első baràtnőjét elszúrtam, de nem szóltak bele. Anya, Gemma, s Lux is nagyon megkedvelte Hopeot, hiszen ki tudja utálni?! Fel kell hívnom!

Előkerestem a mobilom, kikerestem az "Èletem♥" nevű személyt, s tárcsàztam a számot. Csak vártam, mire megszólalt nem messze a We The Kingstől a She Takes Me High... Reflexből megfordultam, s megláttam az angyalomat. Magasra repít, ahogy a dalban is van. Gyönyörű volt, mint mindig. Vajszín, s feketébe volt. Még a gipsze is illett hozzá. Göndör haj, csillogó tekintet, s mind ez az enyém... Volt...

Kivette a táskájából a telefonját, s az alsó ajkaira harapva gondolkozott rajta, hogy mit tegyen. Gondolatait a szőke nő zavarta meg.

Valamin elmosolyodott Conorral, beszélt az anyukájával, s örülve siettek a lifthez. Szőkeség rámnèzett, s mosolyogva közeledni kezdett felém. De jó!

- Üdv, mindenkinek! - Fogott kezet anyával, Gemmàval, majd velem is.

Gondolom Veronikàt màr ismeri.

- Anastasia vagyok. - Mosolygott.

- Hova ment az a szép hölgy a barátjával? - Utaltam Hopera.

- A 23. szint jàtékterem. Mondtam nekik, hogy nyugodtan lemehetnek, ha unjàk itt magukat. - Mosolygott, s Veronika kérésére leült mellém.

Felálltam, s siettem utánuk, nem törődve, hogy Anastasia miattam jött oda. Nem fogom megcsalni Hopeot. Beszálltam a liftbe, megnyomtam a 23-as gombot, s vártam, hogy oda vigyen. Hamar megtette. Egy akkora terembe léptem be, mint ahol nem rég voltam. Előttem, a helyiség másik felében két Wii volt. A szoba két oldalàn Xbox, léghoki, videójàtékok, s egyéb szórakoztató dolgok. Pár, 16 éves fiú egy robottal szkanderozott, s versenyeztek. De amint megláttak engem, megdermedtek. Haha. Hallottak rólam ezek szerint. Néhány lány a léghokinál foglalt helyet, páran Xboxoztak, videójàtékoztak, s beültek olyan gépbe, amihez nem volt konzol, ha nem egy motor, vagy épp kocsi. Természetesen nem.voltak igaziak. Tele volt tinédzserekkel, de nem én voltam a legidősebb a nagy helyiségben. Szemeimmel az angyalomat kezdtem keresni, s hamar meg is találtam. Conorral Wiizett, s épp teniszeztek. Conor állt nyerésre, hisz Hope csak bal kézzel tudott játszani. Elegánsan felé kezdtem sétálni, s közben mindenki megbámult. Volt, aki félt, s volt vagy két lány, aki csàbítonak talált. De csak komoly arccal sétáltam előre. A fiú csapatnál jártam, s szórakozni akartam. Dühös tekintettel pillantottam rájuk, s hirtelen megálltam. Àllkapcsom, s izmaim megfeszültek, közben odadobbantottam, s nekihúzódtak a játékgéphez. Felnevettem, s indultam tovább, őket remegve hagyva. Hope hallhatta a nevetésemet, hiszen hirtelen megrezzent. Elmosolyodtam váratlan reakcióján, míg nem a hátához tapadtam. Remegett, ezek szerint fél tőlem. Èletem értelme retteg tőlem. Pedig eszembe sincs bántani.

- Helló, szèpsègem. - Hangom elégedett volt, ahogy a mosolyom is.

Hope szemszöge:

Féltem. Mellkasom egyre gyorsabban emelkedett le, s fel. Kapkodva vettem levegőt, s remegve fújtam ki, s ezt sokszor megismèteltem. Harry bántani fog?! Eltöri bal kezemet is?

Nyeltem egyet, mikor szorosan magàhoz ölelt. Elsőnek azt hittem, hogy magabiztos, de nem volt az. Fejét vállgödrömbe fúrta, s egy könnycseppe folyt végig a vállamom, s a hátamon. Ruhám szegélye felitatta könyeit, amik mostmár folyamatosan törtek ki belőle. Letörölte azokat, szipogott, s a kezemet összekulcsolta a sajátjával. Húzni kezdett valahova. A tömeg megbámult minket, s tátott szájjal figyelték, hogy Harry sír. Tovább ráncigált, s felfele mentünk. A harmincadik emeletet is elhagytuk, s csak akkor jöttem rá, hogy van tetőtér is. Harry folyamatosan szipogott,s szorosan ölelte kezével az enyémet. Èn csak rettegtem. Mit akar velem a tetőn?! Meg akar verni?! Megerőszakolni?! Ó, bàrcsak itt lenne a titokzatos őrangyalkám. Ő negvèdene. A lift megérkezett, s Harry kihúzott. A hó lassan, nagy szemekben szitált. Aranyos volt, ahogyan az orromra szállt, s ott is maradt pàr másodpercig. Testem melege elolvasztotta. Harry elegánsan volt ölözve. Szürke öltöny, alatta ugyan olyan szìnű mellény, s az alatt is egy fehér ing. Csokor nyakkendő volt helyezve a nyakába, s lábát fekete cipő fedte. Farzsebéből elővett egy szál cigit, s gyújtót. Meggyújtotta, s nagyokat szippantott belőle. Minden egyes szívást kiélvezett, s szinte szív alakokat próbált kifújni. Büdös füstje az orrom alá került, s kénytelen voltam elhúzódni. Tudtam, hogy Harry dohányzik, de előttem még sosem gyújtott rá.

- H-Harry... - Dadogtam.

Az előbb emlìtett személy felkapta a fejét, hogy megmertem szólalni. Èn is meglepődtem magamon.

- Nem akarok tőled Semmi olyat. - Hangsúlyozta a "Semmi" szócskát.

Szóval nem szeret?! Vagy mire értette?! A szexre, vagy rám?! Mit akar tőlem?!

- H-Harry... D-Dobd el... Kér... Kérlek... - Suttogtam.

Nagyot nyeltem, mikor idegesen nèzett rám. Fejemet lesütöttem, s tűsarkúmat kezdtem fürkèszni. Harry tekintete égette a bőrömet. Akàrcsak az első találkozásunkkor. Félek, vissza fog esni.

Felsóhajtott, s elengedte, majd rátaposott. Hogy mi?! Azt hittem, hogy bántani fog ezért is! Esküszöm, már én kívánok egy szálat! Mi van velem?!

- Adsz egy szálat? - Suttogtam.

- Ne is álmodj róla! - Szólt rám erélyesen.

Nyeltem, miközben bólintottam. Erre a válaszra számítottam.

- Nos, Hope... Elsőnek is nézz rám. - Helyezte mutató ujjàt állam alá, s gyengéden felemelte a fejemet. - Sajnálom, Hope. El sem tudod képzelni, hogy mennyire. A szívem szakadt meg érted, s csak Te vagy rá a gyógyír. - Sóhajtott, s elengedte a fejemet. - Amikor elmentél Mollyval ,tudtam, hogy szakítani fogsz velem. Rossz fiú módjára az alkoholhoz menekültem, s Conorral leittam magam. Te nem tudtál megállítani, hiszen nem voltál ott. De az egész időt végigbőgtem. Utána hívott Molly hogy jöttök a plázához. Hope, én... Èn találkoztam Eddel... Tudod, aki majd nem elvitt téged... - Szipogott. - És... Az nap éjszaka meghalt. De! Nem miattam. Elvileg túlitta magát, és semmi esélye nem volt a túlélésre. Szóval a rendőrség nem is nyomoz ez ügyben. Féltem, hogy elveszítelek a kórházban. Elsőnek csak meg akartam szorítani a kezedet, hogy tudd, hogy soha nem hagylak el, s örökre veled leszek, csak ha te nem küldesz el. De eszembe jutott Ed... Teljesen olyan volt, mint a filmekben. Mindenki helyett őt làttam. Minden orvos Eddé változott,s mindenki más. Köztük te is. Ès... Amikor hozzá értél a kezemhez eszembe jutott, amikor elrabolt téged. Meg akartam folytani. Nem engedem, hogy bárki is bántson téged. Szóval... Azt hittem, hogy Ed helyezi a kezét az enyémbe egy idő után. Ès... Így történt.. - Folyt le egy könnycsepp az arcán.

Èszrevette, hogy fázok, így felsőjét levette, s rám terítette. Sok gondolkozni valót adott nekem.

- Nem kérem, hogy bocsáss meg. Csak hogy higgy nekem, s én soha nem bántanálak szándékosan, Hope. Lehetetlen ilyet kérni tőlem. Csak... Èrts meg... - Nyúlt a nyaka körüli nyakláncért, s levette magáról. - Ezt karácsonyi ajàndéknak szántam, de ketten nem fogjuk megélni màr azt. Szeretném, ha barátod is lesz, hogy mindig rajtad legyen. - Helyezte a nyakamba az ezüst láncot.

Még sosem vettem észre, hogy egy papírrelülős medál van rajta. Mindig is egy háromszögnek láttam.

- Viszlát, Hope... - Nyomott egy puszit az arcomra, s a lifthez sétált.

Beszállt, s már itt sem volt. Elment. Tényleg elment. Èletem első szerelme csak úgy elsètált, s homályba veszett...

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 16

Hello, guys!
Nagyon nagy sorry, amiért egy bő hét kimaradt, de nekem is kell a nyugalom, ami számomra olvasást jelent. Az, hogy közeleg az év vége, annyira nem hat meg. Ha ha! Mindenesetre az osztàlyunk megőrült a hajtás miatt, bár a keddi napon sikerült a sok terhet leadni magunkról, hisz Pestre mentünk osztálykiràndulásra, ès ezzel meglett az első csókom is, bár nem lesz belőle semmi, ami igazából nem baj, s nem is bánom annyira. Csak jött.
Annyit még, hogy nagyon nagyon sajnálom a helyesírási hibàkat, ès bocsánat, ha zavaró, de mivel mostantól egy ideig telefonról leszek, már csak a figyelmemben bízhatok, amit... nem nagyon részleteznék. (:Na, de nem húzom tovább az időt. Have a nice day, big love, jó olvasást!

Remegtem. Harry a szobàmba van, s ki tudja, hogy mivel fogja betörni a fürdőm ajtajàt. Az ablak kizárva. Ha elbújok, megkeres. A telefonom kint van, s ha anyának könyörgög, talán neki is eltöri a kezét. Szóval... MOLLYYYYYYY!!!

-Harry! Mit keresel itt? - Hallottam meg az előbb említett lány, bàrsonyos hangjàt.

Irigylem Mollyt. Bűbájos lány, s igazából önzetlen. Tegnap este bent maradt velem a kórházba, pedig mondtam neki, hogy nem kell miattam fàradoznia. A beszélgetésünket Harryről is elfogadta, s mindent, feltétel nélkül elmagyarázott. El tudom képzelni, mennyi rossz akarója lehet Bennek.

- A barátnőmet akarom! - Harry hangja làgy, de parancsoló volt.

- Arról most mondj le, Harry. Beszélek vele majd, s ha ő is úgy akarja akkor beszél veled. Majd hívlak. - S tudtam, hogy Molly kivezeti a megfélemlìtő baràtomat.

Talán Molly lenne az őrangyalom? Mindig a legjobbkor jön, s ez most màr nem véletlennek tűnik. Őt nekem küldték a mennyből, a homály ellen, ami Harryben uralkodik. Kivéve amikor nem. Harry nehéz eset. Néha, egy földre szállt angyal, mint amikor megvolt az első erotikus kapcsolatom vele. Akkor édes volt, mint a szőlő, amit ketten ettünk. Vagy amikor sírt miattam, s ajkait kibiggyesztette, mint egy könyörgő gyerek. Harold pontosan így tett velem, hogy ne haggyam el. Akkor úgy voltam vele, hogy soha. De amikor Harryből előjött a... A bukott angyalság! Igen, ez rá a tökéletesen megfelelő szó! Harry hol egy angyal, hol ugyan ez, csak egy "bukott" szó szerepel a neve előtt. Ez így egy homályt alkot. Két ellentét. De miért?! Miért kellett tegnap este bukottnak lennie, s szétzúznia a kezemet?! Nem. Nem! Ezt nem csinálhatta direkt! Talán... Ivott?! Ó, Istenem! Amikor Mollyval elmentem Harry leihatta magát, azért is ájulhatott el! Minden világos! Beszélnem kellesz vele... Majd délután. Vagy este. Vagy holnap. Majd meglàtom.

- Elment. Bemehetek? - Hallottam meg lágy, csengő hangjàt.

Ő az őranyalom.

- Persze. - Mosolyogtam halványan, s lassan benyitott.

Zöld szemei izgalommal, s sajnálattal volt terhes. Ő olyan egyszerű, s tökèletes. Amikor a multjàról beszélt, ketté hasadt a szívem. Mielőtt találkozott Bennel szeretetéhes volt. Erre mernék fogadni, hisz látszott rajta. Az Őrangyalom sajàt tapasztalatából segít nekem.

- Szia! - Mosolyogtam.

- Hali, csajszi! A mai napra felejtsd el ezt a szamarat, vásárolni viszlek. Ne is álmodj arról, hogy megnèzed azokat a filmeket. - Utalt az éjjeliszekrényemre készített DVD-kre. - De itt van még pàr dolog, amit választhatsz, ha a vásárlás nem felel meg. - Nyomott a kezembe egy papírt, amit a zsebéből vett elő.

PROGRAMOK:
- Séta
- Vásárlás
- Pasi keresés
- Csajos dolgok
- Ruha szelektálás
- Buli (este, illetve éjszaka)
- Baráti társaság
________________________________________

EGYÉB DOLGOK:
- Vígjàték nèzèse moziban
- Könyv olvasása
- Elmenni pszihológushoz
- Ülni, s gondolkozni
- Beszélgetni

- Nos... A pasizást kizárom, mert ha Harry megtudja, megöl engem! - Nevetett.- Amit ajánlok az a vásárlás, mozizás, strand, ès a buli baráti társasággal mixelve.

Molly hasonlít Annere. Ő is ilyen kis rendezett.

- Legyen a vásárlás, és este, illetve éjszaka egy baráti társaságos buli. Ez ilyenkor hatásos. - Mosolygott, s elvette tőlem a papírt.

Kiment a fürdőből, s húzott magával. A szekrényembe kezdett kutatni, s elővett egy fekete, szűk pólót, egy rózsaszín nyakbakötős mellénykét, s egy fekete vastagabb cicanadràg féleséget. Felsóhajtottam,kikerestem a fekete, csipkés bugyimat, s a hozzá való melltartómat, majd visszavonultam a nem rég elhagyott helyre.

***

- Molly! 79 zacskó van nálam, és nálad is! Te normális vagy?! - Néztem körül kitágult szemekkel.

Molly csak nevetett. Tényleg hasonlít Annera. Felsóhajtottam, s a kezében lévő bankkártyára pillantottam. Szinte ide lehetett a benne rejtőző pénz csörgését hallani. Ès az új, nagy szettemnek csak a negyedét fizettem én, hisz elfgyott a pénzem. Molly makacs, ezt is megtudtam róla. Bàr én harcias vagyok, nem tudtam legyőzni elég nagy erejét. Nem vagyok ehhez hozzászokva.

- Mindbe nagyon szexy vagy, Hope. Harry csorgatni fogja utánad a nyálát, ahogy minden egyes fiú. Bár most is... - Halkult el a hangja.

Èrteenkedve néztem rá. Tud valamiről, amiről nekem is kéne tudnom?

- Szóval? - Kiváncsiskodtam, mire elmosolyodott.

- Tudod, amikor voltunk a strandon... Ès elmentél kajàért. Akkor is minden fiú a csapatból a formás fenekedet nézegette... - Mosolygott továbbra is.

Oh... Nem épp erre számítottam. Jèzusom! Mi van azzal a fiúval, akitől Harry megmentett?! Èl még?! Jól van?! Ha meghalt a rendőrök biztos keresik a tettest. Úristen! Harryt le is csukhatják! Tudatalattim visítva rohan az előbb említett személy karjaiba, hogy véggye meg. Ès mi van, ha ebben a pillanatba rohan a rendőrség, hogy elfogja?!

Elképzelem magam előtt, ahogyan a baràtomat erősen a falnak nyomják, s azt követelik tőle, hogy vallja be az igazat...

*Elképzelés*

Szívesen rohantam volna hozzá, de pár rendőr lefogott. Sírva ordibáltam utána, mire ő megkönnyezett. Egy negyven éves körüli nő feketében valoszínű, hogy gyászol. Gondolom ő lehetett az áldozat anyja, s sírt.

- Harry! - Haraptam meg az egyik őrt, s a másikat ágyékon rúgtam, ezzel elérve, hogy egy pillanatra elengedjenek.

Elég volt nekem az a négy másodperc, s Harry utàn kezdtem rohanni, akit már a járőr kocsi felé vezettek. Próbált volna kiszabadulni, de még három ember ráment. Zokogtam, mikor beültették, s rázárták az ajtót. Az ablakhoz siettem, s a tenyereimmel támasztottam, mire Harry eleresztett pár könnycseppet, s az óriási mancsait az én apró tenyeremre helyezte. A vékony üveg nem akadájozott semmit. Mind a ketten zokogtunk, mikor az őrök lefogtak, s elhúztak a kocsitól. Derekamat húzták vissza, s Harry ordibálta, hogy "Engedjék el!" .Nem sok kellett, hogy berúgja az ajtót. A kocsi motorja beindult, mire én a földre rogytam, s úgy figyeltem, hogy ezt tàtogja: "Az életemnél is jobban..." s egy könnycsepp folyt le töketes arcán. A kocsi elindult, ment az utcán, közben Harryvel egy pillanatra sem vettük le egymásról a szemünket, míg egy kanyar érkezett, s elvitték. Ez nem lehet igaz! Elvitték!!!

- Hope! Hope! - Ordibált Molly, miközben értetlenkedve nèzett.

A könnyeim patakokban folytak, s nem tudtam magamhoz térni. Harryt akarom... Minden egyes másodpercet ki akarok vele élvezni, s boldoggá tenni. Mindent megtenni ezért, hogy telt, rózsaszín ajkain mosoly jàtszadozzon. Ès ha igaz lesz?! Ha elviszik én... Èn esküszöm, hogy utána megyek. Az öngyilkosság rossz ötlet, mert azzal csak neki, s a szeretteimnek okoznék fájdalmat.

*Csatt*

Egy pofon zökkentett ki gondolataimból, amit Mollytól kaptam. Pislogtam párat -mert eddig alig tettem-, s az előttem álló angyalra néztem.

- Hope! Mi az? Bocsi a pofon miatt, de muszáj voltam... - Pirult el.

Megráztam a fejem, s tovább indultam. Molly értetlenkedve nézte, ahogyan beszállok a taxiba, s pakolom be a cuccaimat. Meddig lehettem ledermedve?! Meddig állhattam ott, s szegény angyalomat kínos helyzetbe hoztam mások előtt?! Az emberek megbámultak. De miért?! Kövér, vékony, szép, csúnya, magas, alacsony, sír, nevet, miért számít ez az embereknek?! Hogy jönnek ide ezek a kérdések?! Miért beszélek magamban, s miért nem kapok választ a kérdéseimre?!

***

- Biztos, hogy nem gond. - Mosolygott, miközben kitettem a hàzuk előtt, ami egy kastényra hasonlított.

- Majd bepótoljuk. Biztos nem kéred vissza a pénzt? Rengeteget költöttél rám, Molly.

Elmosolyodott. Ajkain huncut vigyor játszott.

- Ez az őrangyalok dolga. - Kacsintott, s bement.

Àllam a padlót súrolta. HOGY MI VAN?! Honnan... Honnan tudja?! Vagy tényleg az?! De most mi?! Vagy... Most mi van?! Mit motyoghattam a kis elkélzelésem alatt?!

***

Az esti bulit elhalasztottuk, mert anyának valami családi vacsorája lesz, ès volt olyan kedves, hogy csak ma szólt. Nem bánom, hogy vettünk legalalább koktélruhákat, s estélyiket. De koktélruhànál döntöttem. Vajszínű volt. Mellrészét gyönyök ékesìtették, ahogy az alatta lévő belevarrt "övet" is. Szoknya része testhez simulö volt. Ehhez feltettem egy kis halványfekete szemfestéket. Szempilláimat spirállal meghosszabbítottam, s hajamat begöndörítettem. A szokásos fekete telttalpú magassarkúm pihent lábamon, s egy elegánsabb fekete bőrdzsekit tudhatok magamon, amit szintén a mai vásárlásba szerzett be nekem Molly nem kevés pénzért. Nem mondom, hogy nem volt egy picit is csinos. Mert szerintem hazudnék.

Anya szólt, s siettem le egy vajszínű táskával, amibe pàr fontos dolgot pakoltam bele. Anyànak egy Audija van, ami egy nő számára... Hogy is fogalmazzak... Erős. Egy ilyen kocsi a Harry félékhez való, s nem egy olyan törékeny nőnek, mint anya. Apáé a kocsi, de mi használjuk, hiszen apa két hónaponta jár haza Los Angelesből, hisz ott dolgozik màr kilenc éve. De ennek ellenére anyukámmal együtt vannak, s nem is fontolgatják, hogy elváljanak. Bella, s az én szívem is megszakadna, nem hogy a szüleimé. Nehezen bírják a távolsàgot, de ők kivételek, s a kapcsolatuk csam erősebb lett, nem ellenkezőleg.

Bell is aranyosan kicsípve. Kis kislányos ruha, édesen göndör haj, s kis balettcipő. Meg lehet zabálni, ahogy Conor anyukája mondaná. Mivel ő, és anyukám munkatársak, ezért ők is ott lesznek a mai est folyamán, s mi is visszük őket. Conor így kedvesen - s csak barátilag - felajánlotta, hogy ő lesz a kísérőm, ha màr neki is muszáj mennie. Hallotta ő is, hogy mi volt Harryvel.

- Sziasztok! - Ült be Conor mamàja anya mellé, míg Conor mellèm.

Most jött a zavarba hozó dicsérgetés, amit Mrs Mahone mindig túlzásba visz.

- Jajj, Istenem! Hope! Annyira megnőttél, és olyan kis csinoska vagy! Ès Bellàt meg lehet zabálni! Fantasztikusan néztek ki! - Mosolygott.

Conor pofija égett. Imádja az anyukáját, de minden anya kínos tud lenni.
Nevettem, ahogy Conor zavarba jön.

Egy ritka nagy épülethez érkeztünk. Szálloda volt, hiszen anya szállodákban aszisztens. Conor kinyitotta nekem a kocsi ajtaját, s figyelmesen kisegített. Nagyon elegáns volt. Ritkán làtni nyakkendőt a nyakában, hisz ő is a sportosabbak közé tartozik. Csupán szokatlan volt.

Àtkarolta a derekamat, s úgy indultunk fel a 30 emeletes épülethez. A tetején lesz az ünnepség. A lift megérkezett. Megterített asztalok fogadtak minket, s azok kör alakúak voltak. A díszítès lila-fehér volt, s néhol pàr lufi helyezkedett el a hosszú, selymes baldahín féleségű ékesítések között. Az egész egy nagy terem volt, aminek a jobb, s bal oldala üvegből készült, így gyönyörű kilàtás tárult Londonra. Előttünk, a terem másik oldalába egy férfi, s női mosdó kapott helyet. Oda biztos nem fogunk ülni. Amik voltak falak, fehérek voltak, s négy oszlop helyezkedett el néhol az asztalok között. A mennyezet tartása volt a szerepe. Esküvő szerűségű volt az egész.

***

- Hope! - Szólalt meg kétsègbeesetten Conor. - Az ott nem Harry?!

- Hogy mi?!

Dóri.Styles