Murk. Chapter: 5

Halihó! Remélem eddig meg vagytok elégedve velem, vagyis a Murkkal! Nagyon köszönöm az eddigi véleményeteket róla, és a feliratkozókat is! És úgy döntöttem, hogy nem erőltetem az egészet, nem kérem, hogy iratkozzatok fel, hogy írjatok hozzá véleményt! Majd írtok, ha akartok!:) Have a nice day, jó olvasást! Xx

Próbáltam sikítani, de nem jártam sikerrel. Az ajkaimat befogó kezet össze-vissza harapdáltam, de csak nekem lett undorom tőle. A rablóm csak nevetett, majd valahova ráncigálni kezdett.

Mire észbe kaptam Conorékat nem láttam magam mellett; elmentek öltözni.

- Fejezd már be a kéz harapdálást, nem érsz vele semmit! - Nevetett, amint egy hosszú folyosón végigvezetett.

Egy sötét szoba ajtaját kinyitotta, majd ment még velem tovább, míg rá nem jöttem, hogy az a szoba egy folyosó, ami egyenesen ki vezet a nagy épületből. Màr nem volt ajtó, ami elválasztott volna a friss levegőtől. Sietni kezdett, miközben én a sarkammal próbáltam lassítani, persze sikertelenül.

- Engedj el! - Dünnyögtem alig érthetően, mikor letapasztotta ajkaimról nagy tenyerét.

Felnevetett, úgy húzott egy nagy, fekete járműig.

- Harry! - Sikítottam, hisz nem tudtam mást csinálni.

Könnyes szemekkel próbáltam menekülni, míg ő kinyitotta a nagy kocsit. Beültetett, majd ràmzárta az ajtót, míg ő a vezető ülés oldalára futott.

Elővettem a telefonom, majd vissza is tettem, mert Harryt pillantottam meg a folyosó végén, ahol mi is végigjöttünk. Az ablakot kezdtem erősen csapkodni, hogy észrevegyen, amit meg is tett. Hihetetlen gyorsan futni kezdett, de közben beült mellém az üldözött személy. Harryt hamar megpillantottam a kocsi külső oldalán. Szép, világoszöld szemével ölni tudott volna, de a testével is. Állkapcsa, s izmai megfeszültek, úgy próbálta kirángatni az ajtót a helyéről.

- Harry! - Sikítottam sírva, mikor az elrabolóm beindította a kocsit.

- Csukd be a szemed, Hope! - Utasított Harry, s felpattant a motorháztetőre.

- Harry...

- Bízz bennem, nem bántani akarlak! - Emelte fel a hangját.

Bólintottam, majd lehunytam a szemeimet, közben elindultunk a kocsival. Felsikítottam, majd üveg törést hallottam. Harry kérésére nem nyitottam ki a szemem, miközben kezeket éreztem meg a karjaimon, amik kihúztak a helyemről.

- Jól vagy?! - Kezdett el vizsgálgatni.

- Kinyithatod a szemedet.

Suttogva beszélt  Bólintottam, majd úgy tettem. Végignéztem az előttem álló, nálam jóval magasabb gyönyörű emberen. Tekintete tele volt aggodalommal, miközben mind a ketten sűrűn kapkodtuk a levegőt. Ujj perecei véresek voltak, s egy-két kisebb szilánk állt benne.

- Biztos?! Nem bántott, vagy nem talált el szilánk?! - Mérte végig a kezeimet.

- Jól... Vagyok... - Szipogtam.

Az utolsó kigördülő könnycseppemet is letöröltem, majd csak azt veszem észre, hogy Harry karjaiban pihenek.

- Annyira f-féltem.- Kezdtem el megint sírni.

- Figyelj... Itt a kocsi kulcs. Menny, s ülj be! Mindjárt megyek én is. A csomagtartóban van egy pléd, azt vedd ki, s terítsd magadra.- Szorította meg a kezem, majd átnyújtotta a bmw-je kulcsát.

Picit bólintottam, majd megkerülve az épületet a parkolóhoz igyekeztem. Egyből kiszúrtam a nagy, félelmetes járgányt. Elővettem a kulcsot, majd kinyitottam a csomagtartót. Egy kék, selymes pléd hevert benne, amit kivettem, majd az anyós üléshez igyekeztem, miután lezártam a csomagtartót. Beültem, majd Harry kérésére betakartam magam a puha anyaggal. Megkönnyebűlten felsóhajtottam. Bekapcsoltam a rádiót. A We The Kingstől a She Takes Me High ment. Tudom, nem épp egy mai stílusú zene, de tök aranyos. Ez a kedvenc számom. Halkan énekelni kezdtem, mikor eszembe jutott, hogy le kéne zárni a kocsit. Ezt meg is tettem.

Harry bizonyára most verekedhet az illetővel. Nem akartam, hogy ezt tegye, de ha odamegyek hozzá, kitudja, hogy engem nem fog-e megverni. Bármi is fog történni velük, az én hibám lesz. Ezt nem hagyhatom!

Kiszálltam a kocsiból, becsuktam, majd futni kezdtem a nem rég elhagyott helyszínre. Szívem dobogását méterekre lehetett volna hallani. Nagyon féltem. Hiába mentett meg Harry, még ugyan úgy félek tőle, mint eddig.

Harryék a folyosón voltak. Harry volt felül, s erősen ütötte az alatta lévő embert. Ha odamegyek, Harry még idegesebb lesz, ha nem, holnap már a rendőrségen leszek kihallgatáson. Harry már volt vajon börtönbe?! Nem nehéz róla elhinni.

- Harry! Szállj le róla! Meg fogod ölni! - Szóltam rá szinte sikítva.

Mint ha meg se hallotta volna. Remegve közeledtem feléjük, s próbáltam Harryt leszedni róla. Lassan ràmnézett. Izmai szinte szétszakítottàk fehér pólóját, így hàt levettem róla a kezemet.

- Te meg mit képzelsz magadról?! Csak úgy elszöksz előlem?! És nem megmondtam, hogy maradj a kocsiba?! - Állt fel, majd mély hangjával közeledni kezdett felém.

Tekintete szinte égette a bőrömet. Ideges, s dühös volt. Félek, hogy amitől tartottam, be fog következni. Most meg fog engem is verni?!

Amint elért, szorosan nekinyomott a falnak. Rettegtem. Remegve kifújtam a levegőt, s összeszorítottam szemeimet, amiből nem kellett sok, hogy könnycseppek àrasszàk el. Karjaimat óriási tenyerével körbeölelte, majd a fejem két oldalára nyomta.

- Eszméletlen rajtad a ruha. De jobban tetszenél, ha én lennék rajtad! - Kacsintott nevetve, majd àgyékàt az enyémhez dörzsölte.

Ismét nagy dudort lehetett rajta érezni. Mellkasát az enyémnek nyomta, majd nyakamat apró, nyálas puszikkal hintette be. Megnyugodtam kicsit, amikor nem éreztem bárhol is fájdalmat, azaz nem akart bántani. Az ajkait felvezette az államra, onnan meg hirtelen az ajkaimat támadta le. Mozgatni kezdte rajta, de nem csókoltam vissza.
 - Elmegyünk moziba!

Összekulcsolta a kezét az enyémmel, úgy indultunk el a hosszú folyosón. Utoljára visszanéztem a szenvedő emberre. Odamentem volna neki legalább az edző teremig bemenni, de Harry visszafogott. Ujj perecei már "csak" véresek voltak, s nem álltak benne szilánkok. Akármi is történt, van még egy ok, hogy féljek tőle...


Dóri.Styles