Murk. Chapter: 22

Hello, guys!

Ma még kint lesz a 23. fejezet, ha minden igaz. Szóval remélem meg vagytok elégedve a részek gyorsasàgàval!
Annyit még, hogy nekem szinte a kedvenc zenémmé vált - a One Direction utàn- Ludovico Einauid - Walk című szerzeménye. Arra alszok el, arra blogolok, arra olvasok, azt hallgatom suliba menet, s vissza is. Ha szomorú vagyok, ha sírni akarok, ha gondolkozásra van szükségem, s ha Rà gondolok...

Have a nice day, big love, jó olvasást! Xx

Harry szemszöge:

Hope mellkasàn èbredtem. Szorosan öleltem magamhoz a parànyi testét, ami a tegnap esti cselekménytől ki volt fáradva. Fejem a bal melle felett, bàr az arcom félig meddig mellén pihent. Elmosolyodtam, s jobban bújtam a szépsèges baràtnőmhöz. De akàrmennyire is csàbított, hogy visszaaludjak, nem tudtam. Túlsàgosan boldog vagyok a lány mellett, aki megmutatta nekem, hogy az élet nem a lepedőgyűrésről szól. Ez annál sokkal több, s bár Hopeval màr volt erotikus kapcsolatunk, ezt én szerelemből tettem, nem csupàn puszta élvezetből. Talàn màr nem akarok egy lányt sem úgy hazavinni, hogy csak élvezkedjek vele. Ez undorìtó. Hogy voltam képes lányokat bevinni az erre a célra lèvő házamba?! Fúj màr! Ès ràadásul hogy én màr... Igen..., már apa vagyok. Más fél éve történt, és... született egy fiam. Egy hónapba egyszer làtom, de az annyàval nem tartom a kapcsolatot, bàr többször is keresett azzal a céllal, hogy a fiúnkat, Davet nekem akarja adni, mert tovàbb akar mások ágyába aludni. De nemet mondtam. Ha ezt Hope megtudná, biztos, hogy elhagyna. De... Èn azt nem élném túl. Öngyilkos lennék, hisz ő az èletem értelme. Lehetetlen nélküle lèteznem. Soha nem akarok elmenni mellőle.

Kikeltem az àgyból, s a baràtnőm fürdőszobàjàba igyekeztem. Meggyitottam a zuhanyt, s lehúztam magamról a boxeremet. Beàlltam a kabinba, s engedtem, hogy a forró víz belepje a testem minden egyes porcikáját. Jólesően beszippantottam a levegőt, s a szàmomra fenntartott csokolàdé illatú Axe tusfűrdőért nyúltam. A tubus egy kis tartalmàt tenyerembe nyomtam, s egész testemet beborítottam a finom illatú mosakodó szerrel, majd lemostam magamról. A kék színben pompàzó törülközőmért nyúltam, s megtöröltem vele vizes hajamat, ami szinte egyből száraz lett. Csipőm körè csavartam, s visszamentem a szobába. Hope édesen szuszogott, akàr csak tíz perccel ezelőtt. A fekete boxeremért nyúltam, s magamra húztam. Egy puszit nyomtam a nyugodt baràtnőm ajkaira, s igyekeztem le Mrs. Jepsenhez. A lépcsőn lefele férfi hangokat hallottam meg a konyhàból kiszűrődni. Ráncolt szemöldökkel siettem le, de amint megláttam a férfit, elmosolyodtam. Barna haja kuszán állt össze vissza, s kék szemeket tudhatott magànak. Gödröcskés mosolya eltűnt, amint megpillantott az ajtóban magabiztosan állni. Szigorú tekintettel figyelt, míg én csak mosolyogtam. Ugyan azok a vonásai voltak, mint Hopenak...

- Jó reggelt! Üdv! - Indultam meg.

- Jó reggelt, Harry! - Mosolygott kedvesen Mrs Jepsen.

- Üdv, Harry Styles vagyok! Hope baràtja. - Nyújtottam kezet Mr. Jepsennek.

- Üdv, Harry. Hope apukája vagyok, John. - Àllt fel, s elfogadta a kézrázást.

Bàr hangja fagyos, s szigorú volt, magabiztosan ültem le egy székre, s otthonosan hátradőltem. Ujjaimmal az asztalon zongoráztam, s úgy hallgattam a serpenyő sistergését.

- Hány éves vagy, Harry? - Èrdeklődött Mr. Jepsen.

- Február elsején leszek 21. - Bólintottam még mindig mosolyogva.

- A családod?

- Anyukámat Annenak hívjàk, és van egy húgom és egy nővérem. Lux és Gemma.

- Mióta vagy együtt Hopeval?

- Nem tudom. Olyan két hete körülbelül.

- Védekeztek? - Emelte feljebb a hangjàt.

A mosoly lefagyott az arcomról, s kitágult szemekkel néztem Johnra. Mrs Jepsen elejtette a kezében lèvő fakanalat, s bambán bámult maga elè. Ez nekem kínosabb, mint nekik.

- Biztosíthatom, uram, hogy még semmi olyan nem történt, amiért védekeznünk kellene. - Ráncoltam a szemöldököm.

- Jó reggelt. - Már a hangja hallattán is elmosolyodtam.

Mr. Jepsen felállt, s sietősen megölelte, bàr csak unottan ölelt vissza. John egy "Jó reggelt, kicsim!"-mel fogadta, s egy puszit nyomott a feje búbjára. Hope unta az egészet, azért is tudtam, mert elengedte az apjàt, s felèm közeledett. Fekete, V nyakú pólóm tökéletesen állt rajta, ahogy a barna boxerem is, ami fogalmam sincs, hogy hogy került hozzà. Ràmosolyodtam, s ő is viszonozta a kedves gesztust. Felálltam a helyemről, s hagytam, hogy kezeit a nyakam kóré fonnya. Utána tettem ezt meg én is, csak a derekán. Èdes csókkal köszöntöttem, s nem érdekelt, hogy John minket néz. Szemeink lehunyva pihentek, s élveztük egymás társasàgát.

- Jó reggelt. - Hangja olyan kislányos volt, s olyan cuki.

- Jó reggelt szerelmem. - Mosolyogtam, s egy puszit leheltem ajkaira.

Fejét csupasz mellkasomon pihentette, míg én beleszippantottam haja mámorìtó illatàba, s jólesően kifújtam.

- Hogy aludtál? - Mosolyogtam.

- Jól. - Dünnyögte, s szégyenlősen felpillantott ràm. - Tökéletesen.

Most ő kezdeményezte a csókot, amit meg is kapott. Lábujjhegyre kellett állnia, amitől kènytelen voltam belemosolyogni szenvedélyes csókunkba.

- Kész a reggeli! - Szakìtott félbe minket Mrs Jepsen, s amint meglátta, hogy eltávolodunk egymástól, bocsánatkérően vetette pillantásait Hopera, s rám. Elmosolyodtam, s az épp leülő baràtnőmre pillantottam, s én is leültem mellé. Kezeinket az asztal alatt összekulcsoltuk, s mivel ő balkezes, tökéletesen tudtuk enni az ínycsiklandozónak kinèző sonkás, hagymás rántottát. Hope egy kicsit szedett magànak, s én megvártam, míg a többiek is megteszik ezt. Utoljára szedtem ki magamnak a serpenyőben maradt rántottát, ami pont elég volt számomra. Egy darabot a villámra szúrtam, s jólesően a számba helyeztem. Ajkaimat megnyaltam utána, s alaposan összerágtam az isteni falatokat. Ugyan ezt addig, míg el nem fogyott.

- Hope, lassan kezdhetsz csomagolni. - Törte meg a csendet Mr. Jepsen.

Èrtetlenkedve -s tele szàjjal- pillantottam a barátnőmre, aki magabiztos volt. Elmosolyodott, de továbbra is kerülte a tekintetem.

- Nem mondta anya? - Helyezett a szájába egy darab tojàst.

- Mit? - Ráncolta a szemöldökèt John.

- Idén sem megyek. - Dünnyögte tele szájjal.

Mrs Jepsen óvatosan bólintott, míg John idegesen helyezte le a villáját az üres tányérra. Hope mosolyogva állta az apja tekintetét, amin kénytelen voltam én is mosolyogni. Az asztal alatt hüvelyk ujjammal megsimogattam kézfejét, amitől a kezünkre, majd továbbra is jókedvűen nézett rám. Ràkacsintottam észrevetlenül, amitől elpirult, s visszafordult az apjához.

- Megint Ellievel leszel? - Förmedt rá John.

- Valószìnű. - Bólintott magabiztosan, amitől Mr Jepsen begőzőzölt.

- Hope! Nem érdekel! Hàrom éve itt karácsonyozol, ráadásul nélkülünk! Idén akkor is jössz Los Angelesbe, akàr tetszik, akár nem!- Kiabàlta.

Hope halkan felnevetett, ebből gondoltam, hogy követelménye van. Sunyin pillantott az apjàra, míg az annya csak mosolygott.

- Rendben. Megyek, ha Harry is velünk jöhet. - Pillantott az apjára.

Mind a két szülő rámnézett, de közel sem egyformàn. Mrs. Jepsen bíztatóan mosolygott, mìg Mr. Jepsen fenyegetően nèzett. Hope gyengèden megszorìtotta a kezemet, mire én sóhajtottam, s rápillantottam. Szívesen mondanék igent, de John szívesen dobna ki a repülőgèpből. Egy "Kérlek"-et olvastam le a barátnőm szájàról, s aprót bólintottam. Hope elmosolyodott, ezzel megvillogtatta hófehér fogait, s gödröcskéit, majd az ölembe ugrott, s szenvedèlyes csókot nyomott ajkaimra. Közben Bella lèpett be, s àlmosan az anyukája ölèbe sietett, de mikor meglàtta Johnt, átült az ő ölébe, hiszen kettő hónapja nem làtta.

Dóri.Styles