Conor elmosolyodott, amint meglátott Egy fekete bőrdzseki, alatta egy fehér nem ribancosan kivágott póló, s egy fekete csőgatya volt rajtam. Szemeimmel végigmértem;ő is rendesen ki volt csípve. Egy tipikus, fiús, fekete sportcsuka, kék csőnadrág ami le volt tolva a seggén, egy szürke rövidùjjú, s azon is egy fekete baseball dzseki. A mellette lévő barátaink is kitettek magukért. Tetszett minden fiúnak, amit làtott, amikor ránézett a barátnőimre Tényleg nagyon szépek, s csinosak voltak. Még csak Conor vett észre; a többiek el voltak vagy épp egymással, vagy a pasijaikkal foglalva, akinek màr volt. Félreértès ne essék, Conorral csak nagyon jó barátok vagyunk. Sosem volt, s szerintem nem is lesz több, hiszen nem rég tisztàztuk, hogy nem érzünk egymás irànt semmit. S ez azóta sem vàltozott. Vettem egy nagy levegőt, s odamenten hozzàjuk.
- Sziasztok! - Köszöntem. Ők is így tettek.
- Szia gyönyörűm! - Ölelt àt Conor.
Hallgatni kezdtem az eddigi témàt, de mivel nem hallottam az elejét nem értettem belőle semmit. Ìgy hàt elmentem egy italért. A whiskeyvel kevert kólákhoz igyekeztem, amikor ràjöttem, hogy ez nem jó ötlet. A filmekben mindig így mérgezik meg a csajt. Meghátráltam, s sikeresen nekiütköztem valakinek mellkasànak. Lélegzetét éreztem meg a magam körül. Féltem, óriàs kezei lassan a derekamra csavarodtak. Magas lehetett, s nem csak hozzàm képest. Nem vagyok valami magas, de az ő mérete engem is megijesztett. Nyeltem egyet, majd felé fordultam.
Nem tévedtem; nagyon magas volt. Két méter is lehetett. Nagy, göndör fürtjei sötét tekintetèbe lógott. Zöld szeme volt, ami talàn egy kicsit megnyugtatott, hogy nem vörös, azaz nem vàmpír. Nem is lehetett volna az. Forró testéhez húzta az enyémet, úgy vigyorgott. Próbáltam eltaszìtani magamtól, de 5-szőr olyan erős volt, mint én. Ő csak felnevetett sikertelen próbàlkozàsomon.
- Szia dögöském! Harry vagyok! Te?
Harry... Sokat hallottam màr róla. Àllítólag lefekszik a lànyokkal, s hazaküldi őket, de előtte még meg is veri. Nem tudom, ebből mennyi igaz, de nem nehèz róla elhinni. Izmai feszesek voltak, s az arca az enyémet fürkészte a válaszomra várva. Még mindig erőlköttem, de ő csak még szorosabban magához húzott. A magassàgàt kihasznàlva letekintett a dekoltásaimra, amitől gondolkozàs nélkül felpofoztam. Ő csak elfordította a fejét. Allkapcsa, s a karjai megfeszültek, de én a mellkasàn is éreztem keményedést.
Nem volt jó ötlet... Most engem is meg fog verni. Rettegtem a pletykàktól is, s reméltem, hogy sosem fogok ilyen emberekkel talàlkozni.
Felmordult.
- Nehezen foglak megszerezni... Ez izgalmas! - Mosolygott kanosan, mikőzben a fejét visszafordìtotta.
- Na, hogy hìvnak!? - Nézett idegesen.
Tudtam, ha nem mondom meg neki a nevemet, csak idegesebb lesz, de ha megmondom nem lehet abból semmi jó. Csak az arcàval közeledett az ajkaimhoz, s meg akart csókolni, de elfordítottam a fejemet. De neki ez is megfelelt. Az arcomat ròzsaszín ajkaival behintette pici puszikkal, majd a nyakamra ért. Nyàlas lenyomatàt hagyta mindenhol, s szívni, harapdàlni kezdte a vékony bőrt egyre vadabbul. Telt ajkaival nagyokat harapott belém, amitől felszisszentem.Fàjt. Gondolom nem most csinàlta ezt elsőnek, hiszen csak tudta, hogy hogy kell fàjdalmat okozni nekem.
- S-semmmmmmi közöd ho-hozzà! - Remegtem.
Bosszúsan elvigyorodott, majd tovàbb harapdàlt. Tudtam, hogy ezt addig nem fogja befejezni, míg információt nem adok magamról. Màr a könnyeimmel küszködtem, de még mindig maradtam az eredeti vèleményemnél. Nyeltem egyet. Mellkasom gyorsan fel-le mozgott a gyors levegővételtől.Màr készültem volna sikítani, de ràmszólt.
- Mond... Meg... A.... Nevedet... - Mondta dühös hanggal még mindig a nyakamat harapdàlva erősen.
- H-H.... Hope.... Vagyok... - Remegtem.
Elégedetten elmosolyodott, majd abbahagyta a nyakam bàntalmazását. De még mindig nem engedett el.
- Nos, Hope... Remény... Nagyon szép neved van! - Vigyorgott.
Orraink között pár mili lehetett csak, amikor lehajtottam a fejem, s összeszorítottam a szemem.
Ègette Harry ajkainak a nyomai mindenhol, ahol csak megtalàlta. Fàjt, ahogy szorosan magàhoz ölelt, s mibd a kettő érzést kivàltotta belőlem a nyakamon lévő seb. Reszkettem, mikor ismét meghallottam mély, rekedtea hangjàt.
- Tudod, úgy döntöttem, hogy tetszel nekem! Megfogtàl! Gyönyörű vilàgoskék szemeid, hosszú szempillàid, édesen kis szeplős arcod, ròzsaszín ajkaid, nagy melleid, homokóra alakú tested, feszes feneked, feszes combjaid, kis termeted, de mégis a hosszú làbaid. Ès én úgy döntöttem, hogy az enyém leszel. Az enyém vagy! Hàny éves vagy. - Simított végig az arcomon.
Amiket mondogatott nekem. Megrèmisztett. Értem már, miért nem mernek sokan a közelébe menni. Reméltem, hogy nekem ilyet sosem kellesz àtélnem.
- Szerény vagy... Ez szexy! Nézd csak mit teszel velem!
A keze lecsúszott a fenekemre, s én ösztönösen emelni kezdtem a kezem, de lefogott.
- Nem, nem, nem. Csak megakarom mutatni. - Engedte vissza a kezemet magam mellé.
Kezeit ismét a fenekemeb pihentette, s csípőmet az övéhez húzta. Àgyékàt lassan, s gyengéden dörzsölte az enyémhez. Egy nagy dudort lehetett érezni. Remegve kifújtam a levegőt, mire az előbb emlìtett testrészéről ismét az arcomat kezdte fürkészni. Elègedetten elmosolyodott, mikor kinyitottam a szemeimet, s ő azt hitte, az élvezettől tettem ezt. Inkàbb az undortól.
- Tetszik, mi? Másra sem tudok gondolni, csak hogy a csinos kis ajkaiddal kicsi Harryt kényezteted! - Suttogta a nyakamra, majd még pàrszor végig puszilta a sebemet.
- Ez soha nem fog kettőnkkel megtörténni! - Próbàltam elnyomni magamtól.
Felnevetett.
- Ezt majd ma éjszaka meglàtjuk! - Engedett el, majd elégedetten elsétàlt.
Hajamat a seb helyére helyeztem, majd mentem vissza Conorékhoz elköszönni.
Értetlenkedve nézték, hogy ilyen hamar hazamegyek, de nem akartam Harryvel még egy bolygón sem, nem hogy egy terembe lenni. Még egyszer utoljàra rápillantottam a göndör, haverjaival bírkózó sràcra, aki észrevett. Gyorsan kirohantam az ajtón, s a taxi amit Conor hívott nekem, màr vàrt. Harry az ajtóban nézte, ahogyan beszàllok a taxiba, s elhajt velem. Megkönnyebbűlve felsóhajtottam.
Dóri.Styles
