Murk. Chapter: 14

Hello, guys!
Remélem gyors voltam. Persze, hogy az voltam. Na mind egy. Szóval köszönöm mind a 14 feliratkozót, és remélem, nagyon nagyon remélem, hogy ennél lesz sokkal több is, hisz három (!) blogot már abba hagytam, nem véletlenül. Na mind egy. Have a nice day, big love, jó olvasást!Xx

Hope szemszöge:

-Harry! Hagy öltözzek fel legalább! - Próbáltam kibújni a karjából. - Úgy nézhetek ki mint valami zombi!

- Ne butáskodj, bébi! Dögösen áll a "most szexeltem" haj! - Kacsintott.

- Nem nevezném szexnek... - Forgattam meg a szemeimet, s leugrottam karjaiból.

- Rendben, de két perc múlva visszajövök érted, akármibe is vagy. - Kacsintott, s kiment.

Kíváncsivá tett. Vajon kinek akar bemutatni? Újabb barátok  A családjának, az exeinek? Fontos számára  Hogy viselkedjek? Nagyon gáz, ha elrontom? Hiába, nem kapok választ. Gyorsan kivettem egy sötétkék inget, egy pántos fehér pólót, egy fekete csőgatyát, s a melltartómat, de bugyit elfelejtettem hozni. Kivettem Harry szekrényéből egy gesztenye barna boxert, s besiettem a fürdőbe. Átöltöztem  megmostam a fogamat, s rakoncátlan fürtjeimen a fésűt többször is áthúztam. Lehetetlen volt elviselhetővé tenni, így ló farokba fogtam a hullámos, szőkés-barna tincseket.

- Kész vagy? - Nyitott be Harry, s mielőtt bármit is mondhattam volna, egyik kezével benyúlt térd hajlatom alá, másikkal hátamat fogta, s felvett az ölèbe.

- Tegyél le, bicegni tudok. Amúgy is nehéz vagyok. - Durcáztam.

- Lehetsz úgy... Negyven kiló. És fő a biztonság! - Nyitotta ki könyökével az ajtót, s levitt a lépcsőn.

Remegve kaptam a fejemet három személyre, akik szélesen mosolyogtak rám. Egy fiatal, feketés hajú lánynak ugyan olyan kis gödröcskék jelentek meg az arcán, mint Harrynek vannak. Ugyan így az idősebb hölgy is. Nagyon szépek, s csinosak voltak. Harry családja lehetett. Ugyan azok az arcvonások, s szem formák. Illatuk a lépcső aljáig érződött, s Harryre emlékeztetett.

- Nyugi! - Suttogta a barátom, s mielőtt letett volna, egy puszit nyomott az arcomra.

- Szia! Anne vagyok, Harry anyukája! - Nyújtotta felém kedvesen a kezét az idősebb nő.

- Üdv! Hope Jepsen vagyok, Harry baràtnője! - Fogadtam el a kéz rázást egy mosollyal.

Még az érintése, s bőre felülete is ugyan az. Hogy lehetséges ez?! Soha senkivel sem találkoztam, aki ennyire hasonlít a hozzátartozóira. Egészen idáig.

- Szia, Hope! Gemma vagyok, ennek a tökfejnek a nővére! - Ölelt át a szépséges, fiatalabb lány.

Én csak köszöntem neki, hisz a nevemet tudja, s az előbb hallotta is. Nem tévedtem; az illat is úgy az. Hihetetlen.

Leültünk a kanapéra, s beszélgetni kezdtünk. Kérdezték, hogy hol ismerkedtünk meg, s mindennapi kapcsolatokkal kapcsolatos dolgokról érdeklődtek. Harry hozott nekem müzlit reggelire, amit egy puszival fogadtam. Gemma, és Miss Cox szinte olvadoztak. Ha látták valaha is Harryt lánnyal, akkor csak is az ágyban.

***

- Hányas lábad van? - Mosolygott kedvesen Justin.

- Teljesen mind egy, mert nem játszok. - Mosolyogtam. - Nem tudok bowlingozni.

- De hogy nem! Majd én segítek! - Kacsintott Harry. - Hányas lábad van?

- Nem akarok játszani, és megmondani sem fogom.

Dacoskodásomat Harry ideges tekintettel fogadta. Irányításmániás  Hozzászokott, hogy a lányok engedelmesednek neki. Vagy is az Alávetettei. Erről jut eszembe. Harry tett már nyakörvet nőre? Vagy rá tettek már?

Hirtelen felemelt, s lehúzta rólam a cipőmet. Sikítozva kiabáltam, hogy tegyen le, de késő volt ezt a nevetéséből állapítottam meg. Pír jelent meg az arcomon, s visszatett a cipőmbe. Bekötötte, s rám nézett. Még mindig jól szórakozott.

- Egy 45-ös, és egy 34-es cipőt még. - Nézett a pult mögött álló, szőke nőre

Nagyon szép volt, bár talán kicsit túl sok volt a smink. Fekete, csillogós, kivágott póló "takarta" felső testét, alul fehér szűk cső nadrág. Egyenes haja volt, bár a póthaj is közrejátszott. Szinte fekete szemei voltak már, s Harryt méregette. Harry cső farmere közepén megállt tekintete, s elégedetten elmosolyodott. Elkapott a féltékenység, bár a barátom nem vette észre a nő közeledését. Harry mindig is szerette a nőket, s ők is szerették ezt a szamarat. De mért pont engem választott? Több ezer lányt meghódíthatna, s nem feltétlenül csak ribancokat. Normális, gyönyörű langyok százai is sorban állnának, ha csók standot nyitna. De neki mért pont én kellek?

- Köszi! - Vette el az angyalom a pultról a cipőnket.

Odamentünk a többiekhez, akik már felvették narancs sárga-kék cipőjüket. Ellie Conor ölében ült, s falták szenvedélyesen egymást. És még ők nyávognak, ha Harryvel nyilvánosan "cserélünk nyálat".

- Le ne nyeljétek egymást! - Kacsintottam, mire elpirulva abbahagyták.

Felnevettünk, s Anne elvett egy piros golyót a tartóból. A pálya szélére lépkedett, s ügyesen elgurította.

- Ó, igen bébi! Erről van szó! Tízből tíz! - Ugrándozott, s felnevettünk.

Moa következett. Kicsit ügyetlen volt, hisz ötöt gurított le. De ennek is örült. Pozitív hozzáállása van sok mindenhez.

- Na így kell ezt csinálni! - Állt fel Conot, megfogott egy zöld labdát, s a pálya elé állt.

Nagyon koncentrált, hisz nem vette észre, mikor Justin a háta mögé oson, s megijeszti. Conor elejti a golyót, ami csiga tempóban gurult végig a hosszú pályán. Nevetni kezdtünk. Harry jött.
Egy fekete labdát vesz a kezébe, rám kacsint, s nekifutásból gurítja végig szélsebesen a golyót. Izgatottan várja, hogy hányat talál el, mint ha nem lenne elég magabiztos. Tudta, hogy mind a tízet eltalálja, s rajta kívül még mindenki gondolta. Felnevetett, mikor dicsőséget aratott. Egy kört ír le csípőjével, s közben magasban a keze, úgy ujjong. Sok lány figyelte, sikítozott, s tapsolt neki. Csak ráncolt szemöldökkel néztem magam elé. Nem esett jól, amit hallottam, hiszen Harry csak a barátom, s rajtam kívül senki sem érintette meg gyengéd szívét úgy, mint én. Vagy még is, csak titkolja előttem? Vajon minden lánynak azt mondja, hogy senkit sem szeretett még ennyire, mint őt? Vajon csak nekem mondta eddig? Ismét olyan kérdésekkel fárasztom magam, amire nem kapok kérdést... Vagy még is?

- Te jössz, szépségem! - Állt elém egy világoskék labdával, s vigyorgott.

Megráztam a fejemet. Nem akartam, s most nem csak azért, mert nem tudtam. Túlságosan lefoglaltak a gondolataim, s semmi kedvem most a többiek nevetését hallgatni, ami rólam szól.

- Mi a baj? - Guggolt le felvont szemöldökkel, s aggódó tekintettel elém.

Kerültem gyönyörű szép szemeit, mert ha belenézek, minden kitör belőlem. A féltékenység, aggódás, s a kérdések, amiket még soha senkivel nem beszéltem meg. Amiktől rettegve kelek fel, s amik egész életemen át kísérteni fognak, ha csak nem beszélek azzal a személlyel.

- Hope! Téged kérdeztelek. Mi a baj? - Helyezte mutató ujját állam alá, s gyengéden felemelte buksimat.

Kényszerítette, hogy szemébe nézzek. Nagyot nyeltem, s nem bírtam tovább. Kitört belőlem a sírás, s Harry ölébe vetettem magam. Nem értett semmit, de nem is akartam, hogy értsem. Csak simogatta a hátamat, s odaadta Jessnek a labdát, hogy gurítson helyettem.

- Nem szeretnéd elmondani... Nem baj... - Nyomott egy puszit vállamra. - De bármikor elakarod, meghallgatlak.

- B-beszélnem kell.. M-Molll-Mollyval. - Szipogtam.

Kezdte érteni, mi a bajom, de nem hozta fel. Hálás voltam ezért neki. Aprót bólintott, s a zsebéből elővette az iPhone-ját, közben egy pillanatra sem engedtük el egymást.

- Molly. Hope beszélni akar veled... Most... Ráérsz?... Oké... A pláza előtt találkozunk... Kint várunk... Helló. - Nyomta ki, s aggódva engem nézett.

Fejemet mellkasába fúrtam, úgy hallgattam heves szívverését, ami talán egy kicsit megnyugtatott. Harry ezek után hogy fog bízni bennem? Hogy fogok tudni a szemébe nézni, s hogy fogok egyáltalán találkozni vele? Nekem adta mindenét, s én egy kételkedéssel elveszítettem az egészet. Harry nekem adta törékeny szívét  s én alaposan földhöz vágtam.

***

- Vigyázz magadra, ne menny semmilyen kocsmába, és bármi baj van, az legyen az első, hogy hívsz! - Hangja lágy, de parancsoló volt.

Bólintottam, s át akartam ölelni, de elhúzódott. Résnyire nyitott szájjal engedtem plusz még el pár könnycseppet.

- Ne sírj. Meg akarlak csókolni, nem ölelni. - Helyezte kezeit derekamra, s szenvedélyesen csókot lopott tőlem. - Szeretlek, s ne legyél sokáig. Hívj, ha végeztetek. - Bökte meg orrával gyengéden az enyémet.

Egy utolsó lágy puszit lehelt ajkaimra, s elengedtük egymást. Kezeink egymás után nyúltak, mikor elszakítottuk őket egymástól, s pár könnycsepp csordult le arcomon. Molly a kezembe karolt, úgy mentünk el, de közben Harryt néztem, aki még mindig ott állt, s.... Sírt?!

Molly szín patikus volt, amikor megpillantottam még a strandon. Nem tudom, hogy Harry beszélt-e neki, hogy mit akarok tőle, de sejti. Mosolygós arcára rávilágított a hold sugara, s szempillái árnyékban voltak. Kis alap sminket viselt, ami kihangsúlyozta zöld szemeit. Fekete haja vállán pihent, s oldal frufruja tökéletesen állt neki. Egy fekete bőr dzseki óvta a hidegtől, csak úgy, mint engem. Koptatott farmerje lábához simult, s zárt magassarkúja fekete volt. Egyszerűen gyönyörű.

- Harryről akarsz beszélni. - Mosolygott.

Igen, hiszen tudta jól, hogy ha más bajom lenne, egyik barátnőmet kérdezném. Ez számára sértés lehet. Ebbe nem gondoltam bele. Ég az arcom, s aprót bólintok.

Csend uralkodik. Csak a távolból lehetett hallani pár embernek az ordibálását, aki nem kevés alkoholt ihatott. De a csend nem volt kínos. Tudta jól, hogy nehezemre fog esni beszélnem erről, s megérti. Nem fog semmit erőltetni, s nem is akar.

Beléptünk a StarBucksba. Imádom ezt a kávézót, s dolgozni sem rossz itt. Elég sokan voltak, így leültünk, s vártunk.

- Harry szeret téged. - Hirtelen szólalt meg.

Magam elé bámulva gondolkozok. Gondoltam, hogy egyből a lényegre fog törni, de hogy ennyire, azt nem.

- M-miből gondolod? - Dadogtam a könnyeimmel küszködve.

Elmosolyodott. Arcáról lehetett látni, hogy kis butuskának tart. De valami nem tetszett neki. Ez kezd sejtelmes, s titokzatos lenni.

- Régen szerettem Harryt, de neki csak élvezetre kellettem. Úgy voltam vele, hogy jó, legalább magamban érezhetem. De "elhagyott". Megtetszett neki egy másik lány dekoltázsa, s nem álltam az útjába. Magam alatt voltam, s akkor mutatott be Holly Bennek. Ben előttem Hollyval volt együtt. Holly ugyan olyan volt Bennek, mint én Harrynek. De utána Bennel egymásba szerettünk, s a legjobb barátnőm - Holly - féltékeny lett. Összevesztünk. Hollynak nem volt azzal baja, hogy Bennel szexeltem, de az fájt neki, hogy szerelmesek vagyunk. Hollyval sosem csinálta azt, amit velem. Ben velem szeretkezett, Hollyval meg keményen szexelt. De egy idő után beletörődött, s megismerte Austint, akivel most boldog. Harry velem sosem csinálta azt, amit veled. Hogy miért?! Mert engem nem szeretett. Egy kicsit sem. Alig találkoztunk nap közben, szinte csak éjszaka, de volt olyan, amikor hazaküldött. Vagy is hazavitt. A lényeg... Nekem te pont olyan voltál, mint Hollynak én. Harry rengeteget mesélt rólad, és Benék folyton veled cukkolták. Féltékeny lettem. Bennel is összevesztem, s szinte majd nem depressziós lettem. De amikor elmentünk a strandra, s Harry bemutatott, elszállt minden haragom. Nem tudtam haragudni rád, Hope. Nem tudom miért. Talán ártatlan kis külsőd miatt, vagy nem tudom. De Harry odaadta neked az igazából törékeny szívét, amit még senkinek sem tett meg... - Csordult le egy könnycsepp az arcán.

Nagyot nyeltem, s letöröltem könnyeimet. Csak egy kérdés forgott a fejemben:

- Sz-sz..Szereted még...Harryt? - Suttogtam dadogva.

Elmosolyodott. Arcáról semmit sem lehetett leszedni. Ó, bár csak én is ilyen magabiztos lennék én is, s tudnám leplezni az érzéseimet. Bárcsak tudtam volna ezt, mielőtt összejövök Harryvel. Bár nem változtatott volna meg semmit.

- Nem, Hope. Én Bent szeretem. - Hangja nyugodt.

Résnyire tátott szájjal meredek előre. Gyönyörű zöld szemeit könnyek öntötték el, s elengedte őket. Szóval Harry nem csak ribancokkal volt együtt. Itt van, egy bűbájos, kedves, s aranyos lány, s otthagyta. Miért kellek akkor én neki?! Miért én?!

- Mert te egy lányhoz sem hasonlítottál, akivel eddig volt együtt. - Mosolygott.

Mindenki belelát az elmémbe?! Mindenki számára ennyire kiismerhető vagyok?! Azt is látja  hogy aggódok érte, s őszintén sajnálom?!

- B-Bocsánat... - Szipogtam.

Felnevetett.

- Még is miért kérsz bocsánatot?

- Hogy... Gondolom fájt neked, amikor... Harryvel a strandon voltunk...

Elmosolyodott

-Hány lánnyal feküdt màr le? Alávetettei voltak már? Tettek màr rá nyakörvet, vagy tett màr valakire? Ütött már lányt? Volt olyan, hogy egyszerre két lánnyal, vagy több lánnyal egyszerre? - Zúdítottam a kérdéseket, hisz minél hamarabb túl akartam ezeken lenni.

- 29, nem voltak, nem tett senkire, s rá se tettek, a többi nem. - Mosolygott. - És akkor... Most szakítani készülsz vele?

Dóri.Styles