Murk. Chapter: 36

Hello, guys!


Te jó istenem...
7 díj.
Majd nem 19E megtekintés.
Rengeteg hozzászólás. Úristen. Imádlak titeket, és nagyon nagyon szépen köszönöm! Remélem így fog tovább menni.
Na jó. Soha, de soha életemben nem írtam ennél borzalmasabb részt. Nagyon gagyi lett, egy fogjuk rá, hogy egy "elmegy" rész után. Ígérem a következő jobb lesz valamennyivel. Vagy is remélem.

Have a nice day!Xxx

Feje mellkasomon, közben szorosan, de még is óvatosan ölelt. Haja szétterült melleimen, miközben mind a ketten próbáltunk levegőhöz jutni, amire körülbelül öt perc múlva került sor az én esetemben. Harry sokkal jobban hozzá van szokva mind ehhez, mint bárki más, akit ismerek. Mindenesetre nem gondoltam volna, hogy viszonylag sikerülni fog neki érzékileg ágyba bújni egy lánnyal, nem pedig élvezetből. Szeretem!

- Minden ok? - Pillantott fel rám, csukott szemekkel bólintottam.

Egy puszit nyomott a bal mellem felé, majd fekvő támasz helyzetbe felém került. Gyengéden simogatta meg az arcomat, és csak akkor tudtam meg, hogy mit csinál, amikor ismét fájdalmat éreztem meg Ott. Felszisszentem, mikor Harry teljesen kihúzódott belőlem, bocsánatkérően pillantott rám. Kellemetlen, és szokatlan érzés volt, mint ha egy teher autó felbikázott volna, utána meg egyszerűen elmenne.

***

- Hope - Rekedtes nyögés szaladt ki torkából.

Nem foglalkoztam tiltakozásával, kezemet lassan simítottam végig finoman kidolgozott testén, s tovább csókolgattam az állkapcsát, ami néha a tiltakozásra megfeszült. Fészkelődtem alatta, mikor ágyékát kissé agresszíven az enyémhez nyomta, s önelégülten elvigyorogtam, mikor ajkai az enyémekhez tévedtek, majd benyúlt mögém a melltartóm kapcsát keresve, de végül egyszerűen letépte, így már csak két vékony anyag választott el minket egymástól. Harry egyre jobban felém kerekedett, míg én csúsztam alá, de megállt, s felsegített maga elé, hogy a szemembe tudjon nézni. Bűntudatot lehetett leolvasni csinos pofijáról, no meg egy kis rózsaszín pírt egy kis megbánással mixelve. Lesütött szemekkel megrázta a fejét.

- Nincs nálam óvszer, Hope - Sóhajtott.

Körülbelül három-négy percet bámultunk mind a ketten magunk elé, közben folyamatosan próbáltunk levegőhöz jutni, hisz nem volt könnyű a földön heverő ruhadarabokat az előbb említett helyre juttatni. Végül én törtem meg a csendet, miután egy hosszú csókkal ajándékoztam meg.

- Bízom benned - Suttogtam alig hallhatóan, csodálkoztam, hogy meghallotta.

Sötét volt, még is láttam tágra nyílt szemeit, de hamar megnyugodott. Tekintetével követte, mikor lejjebb csúsztam, így teljesen alatta lehettem ismét. Kínjában felnevetett, majd leszállt rólam, míg lesegítette a francia bugyimat, és végig húzta a fenekemen, combomon, lábszáramon, lábfejemen, végül a földön landolt, egy fél perc múlva a boxere is csatlakozott hozzá.

***

Igen, mindenki kérdezi, hogy egy védekezés nélküli szeretkezés után, miért csodálkozik az ember, ha rá egy hétre össze-vissza hányja magát, és rosszul érzi magát. Hát, igen. Mindenesetre fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Harryvel öt napja nem találkoztam, csak telefonon beszéltem vele, de neki is feltűnt, hogy fáradtabb és nyúzottabb a hangom, mint szokott lenni. Persze, a szokásos kifogások: elfáradtam, nem aludtam jól, allergia (nem is vagyok allergiás), vagy egyszerűen csak nincs jó kedvem. Ezekkel próbálkoztam be, és ha minden igaz, el is hitte. Harry nem az eszéről híres. 

- Hope! Jobban vagy? Tudsz segíteni? - Anya hangját hallottam meg felkiabálni a konyhából.

Bólintottam, bár tudtam, hogy nem látja. Hajamat az ujjaimmal próbáltam fésülni, de végül a csuklómon lévő hajgumimmal összefogtam. Fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet, és próbáltam nem elesni, mikor kikeltem az ágyból, és az csak ráadás volt, hogy elestem a lépcsőn, szóval lett szerintem egy nagy folt a fenekemen, aminek Harry nem nagyon fog örülni. 

Anya bátorításképp rám mosolygott, majd a kezembe nyomta a kiskést, hogy pucoljam meg a krumplit. Kedvesen vissza mosolyogtam rá, majd a tálcára pillantottam, amin a krumplik voltak, aztán elé is álltam. Kezembe vettem egy darabot, majd bele kezdtem, de hamar le kellett tennem, ugyan is ismét rám jött a hányinger. Kirontottam a konyhából, pont, mikor a barátomat láttam meg az előszobában lehúzni a cipőjét, de nem tudtam vele foglalkozni, sem a kérdő pillantásaival, csak a mosdóba rohantam, a lépteit hallottam meg magam után, miközben folyamatosan a nevemet emlegette.

- Hope! Mi a baj? - Anya szaladt utánam, de megnyugodott, mikor meglátta a hajamat fogó Harryt, miközben a hátamat simogatta. 

Megráztam a fejem, miközben anya kijelentette, hogy elmegy gyógyszerért. Megkönnyebbültem, mikor már a kanapén ültünk Harryvel szemben, és egyikünk sem szólalt meg. Mind a ketten lesütött szemmel gondolkoztunk, és tudtam jól, hogy neki is az jár az eszébe, mint nekem. Időnként felpipiskéltem pilláim alól, de szinte pislogás nélkül ült. Semmi mást. Egy fél óra múlva szólalt meg.

- Bakker.