Awards: fourth

Nagyon szépen köszönöm ismét a díjat: http://newlife-inlondon.blogspot.hu/2013/06/dij-6.html

Küld tovább 12 embernek, akinek olvasod, és szereted a blogját!

1: http://ezmostkomoly.blogspot.hu/

2: http://timefanfic.blogspot.hu/

3: http://mindigszeeretnifoglak.blogspot.hu/

4:http://reallyanotherworld.blogspot.hu/

5: http://irresistibleandunforgettable.blogspot.hu/

6:http://www.yolowithzayn.blogspot.hu/

7: http://nevermind-this-time.blogspot.ro/

8: http://without-you-fall.blogspot.hu/

Ő... Ennyinek tudok, hisz most nem nagyon olvasok sok blogot. Sajnálom! Xx

Murk. Chapter: 33

Hello, guys!

Lassacskán elérkezik a nagy pillanat, amit sokan -főleg a perverzebb nép- vártok. Olyan nagyon max 10 rész, de amúgy szerintem olyan 5-6. Továbbá ti szeretitek?? Én imádom. Nagyon sokat szoktam hallgatni, vagy ha épp olyan blogrész írok, ha értitek. Szóval most egy ideig ennek a zenének a megszállotja leszek, ne lepődjetek meg, ha a blogjaimba is lesz. Amúgy nagyon blogoltam, és kiszakítottam az "a" billentyűt, és a "w" túl érzékeny lett. Kaptam is a bátyámtól rendesen. Elmentem a suliba a bizonyítványért (strandra mentünk amikor volt az évzáró, haha), és a matek tanár csúnyán átvert. Azt mondta, hogy négyes leszek a tantárgyából, erre hármas van beírva. Szép, nem de?! Továbbá irodalom, fizika, és töriből is hármas lettem, és angolból jeles, számtekből kitűnő, a többiből négyes, azt hiszem. Na mindegy, nem húzom tovább az időt. Have a nice day!Xxx

(U.I.: Sajnálom, rövid lett)

Csak akkor vettem észre, hogy mennyire határtalanul hiányzott, mikor olyannyira közel volt hozzám, mint amikor az ágyban tevékenykedünk. Fejem izmos mellkasán pihent, amire azóta került pár tetoválás, akár csak a kezére. Felsóhajtottam, gyötört a bűntudat, hogy akkor hogy itt hagytam öt hónapra, s nem hívtam, nem jeleztem, talán abba sem volt biztos, hogy élek. Interneten sem tudott hozzám férni, hisz nem tettem magam elérhetővé számára, mindenhonnan vagy letiltottam, vagy nem válaszoltam temérdek üzenetére.

- Tudod... - Törte meg a csendet, s megszakította gondolataimat.

Nem mondott többet, pedig akart. Nem bízott bennem, hogy bármibe is beavasson, vagy egyszerűen nem tudta kinyögni azt a pár szót, aminek a kezdete annyira felkeltette a figyelmemet.

- Mielőtt megismerkedtünk, sosem gondoltam, hogy hogy lehet sírni egy lány után. Úgy voltam vele, hogy én sosem fogok, azt sem tudtam, hogy milyen nyálas dög az, aki sajnál egy lányt...

Nem vártam, hogy folytassa. Nem akartam, ha ő sem. Elmondta, s tudtam, hogy mire gondolt. Világossá tette, hogy az utóbbi időben rengeteget sírt, s mindenki előtt titkolhatta. Talán Annenak mondta el, vagy ilyesmi. Hisz Harrynek nem hiszem, hogy van valami olyasmi barátja, akivel ezeket meg tudná beszélni, vagy legalább is nem kaptam róla információt. De mindenkinek kell lennie legjobb barátjának, még a Harry fajtáknak is. Nem hiszem, hogy Harrynek a bandában van egy olyan haverja, akivel a szerelmi gondjait meg tudná beszélni, a férfi egója pedig nem engedné, hogy lányokkal beszéljen.

- Kivel beszélted meg ezeket? - Kérdeztem.

Pár másodpercig hallgatott, majd fürkészni kezdett. Amikor csak kíváncsiságot olvasott le az arcomról, válaszolt.

- Louisval.

Felkaptam a fejem, s akaratom ellenére is vigyorogni kezdtem. De lassacskán lefagyott a mosoly az arcomról. Harry még sosem beszélt nekem erről a srácról. Talán Edféle lenne? Nem hiszem, hisz Harry nem barátkozna olyanokkal, mint Ed.

***

- Hülye Harry! - Huppantam le a síró Molly mellé, majd átkaroltam a vállát. 

Ben Mollyval, Harre (megint) velem összeveszett. Szóval egy hete vagyok itthon, minden jól ment, míg fel nem bukkant Ana, és el nem kezdte mesélni, hogy Harry milyen fantasztikus az ágyban. Később kiderült, hogy Ana kétszer elment Harryhez, és lefeküdtek. De elvileg nem Harry szobájában, ha nem a fiú másik házában, ahova viszi a lányokat. Nem jártam ott, de nem is akartam. Amúgy találkoztam Louval. Aranyos, vicces, és bohókás gyerek.

- Hülye Ben! Amúgy szakítottatok? - Hangja halk volt.

Aprót bólintottam, s egy "Megállj!"-t parancsoltam a könnyeimnek. 

Tegnap este eléggé kisírtam magam ahhoz, hogy a mai napot kibírjam, főleg azért, mert este hét van. Hozzá tartozik, hogy Anne és Ellie felvetette az ötletet, hogy mennyünk el egy buliba, mi meg persze bele egyeztünk, szóval ideje volt készülődni. Felsiettem a szobámba, miután Mollyt karon fogtam. Eddig mindig ő vigasztalt, fura volt a csere. Mindegy. Kihalásztam egy fehér, testre feszülős ruhát, amit Mollynak adtam, magamnak pedig szintén testre simuló, matt fekete jutott. Szempilláimat spirállal meghosszabbítottam, rózsaszín szájfényt kentem ajkaimra, s egy egy kicsi alapozót simítottam szét arcomon. Pont akkor érkeztek a lányok, amikor készen lettünk, szóval indulhattunk is.

- Szia! - Lépett mellém egy magas, barna, mandulaszemű, helyes fiú. - Táncolunk?

Habozás nélkül bólintottam, s hagytam, hogy a kezemnél fogva a világító táncparkettre vigyen. Hátat fordítottam neki, s bár kicsit furcsálltam eleinte, hogy kezeit a csípőmön tartja, de később hagytam neki. A nem kevés alkohol, amit elfogyasztottam, hagyta, hogy sokan felkérjenek táncolni a mai est folyamán, de rejtélyes módon mind eltűnt. Egy újabb jelentkezővel besétáltunk ismét a parkettre, és csak egy pillanatra fordultam el, míg megpörgetett, de mire visszafordultam nem volt ott. Ugyan ez Mollyval is. De nem tűnhetett el elég fiú, mindig jöttek újak. De ők is eltűntek. Nem értettük, de végül úgy döntöttünk, hogy megkeressük Elliet és Annet. Átvágtam a tömegen, s kerestem a két idióta lányt, de megpillantottam Bent, és Harryt, miközben Mollyt nézik, hogy hogyan táncol egy sráccal. Egyértelmű volt, hogy Harry a szemeivel engem keresett, Ben megindult, mikor Molly egy pillanatra elfordult, s kirántotta onnan a srácot, majd szépen, elegánsan kivitte, s csak a nyüszítésből tudtam megállapítani, hogy mit csinálnak. Harry továbbra is dühös szempárral keresett, de több volt tekintetében az aggodalom, mint az idegesség. Ben jött vissza véres kezekkel, amit hamar a farmerébe kent. A nevemet mondta, az ajkaiból ki tudtam formázni, majd mind a ketten megfordultak, hát ha mögöttük vagyok, de nem. Ben vett elsőnek észre, majd megbökte Harryt, s felém mutatott.

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 32

Hello, guys!

Nagyon szépen köszönöm az eddigi véleményeteket a blogomról, nagyon nagyon jól esnek. Továbbá itt egy blog, nekem nagyon tetszik. Nialles : You can't fly whitout you fall.
Továbbá biztos hallottak a bloggerek arról, hogy meg fog szűnni az, hogy amikor belépsz a bloggerbe, ott vannak a blogok frissítései, amire fel vagy iratkozva. Ezért minden olvasómat kérek, hogy kövessenek Bloglovin-on, hisz csak akkor fogod majd látni, hogy új fejezet érkezett. Ez mind a kettő blogomra vonatkozik. Itt van: http://www.bloglovin.com/dorothy14

Have a nice day!Xxx


Hope szemszöge:

Meglepődtem, mikor Harry eleget tett a kérésemnek, s nem sietett Mason megverésére. Egy percig. Utána visszafoghatatlanul püfölni kezdte a fiút. Szóval. Úgy kezdődött, hogy Harry meg akart csókolni, de megtagadtam kérelmét. Ezért is fogta meg Masont az ingénél, s húzni kezdte a vészkijárat felé. Próbáltam megállítani, de ellökött, s sikeresen bevertem a fejem, bár nem nagyon fájt. Könnyes szemekkel néztem, ahogy Harry Masont a falnak vágja, ami...ami beszakadt. Ebből is tudhattam, hogy a falak nem téglából készültek, hisz szerintem Harrynek sincs annyi ereje, hogy beverjen egy téglából épült épületet. Mindegy.

- Harry! Most azonnal állj le! - Kiabált rá Molly, miután felsegített.

Lekonyult ajkakkal figyeltem, ahogy Austin, Ben, és James megragadja Harry vállát, s próbálják elhúzni őt. Értetlenkedve pillantottam az ajtóban mosolygó Nickre, aki úgy tűnt, büszke arra, hogy Harry megveri a barátomat. Széttárt karokkal vártam, hogy tegyen valamit, de nem csinált semmit, csak nevetett, mikor Harry bele térdelt Mason gyomrába, aki felnyüszített a kemény veréstől. Nick valami olyasmit motyogott, hogy megérdemli a kis tetű, majd elégedetten elsétált. Nick tényleg jó barát, bár eleinte enyhén szólva rám volt izgulva, bár nem annyira, mint Ed. Ő megérdemelte, hogy már ne járjon többet a földön. De kételkedek benne, hogy egyáltalán jutott valahova. Majd meg kellesz nézni a sírhelyét; kíváncsi vagyok rá.

- A rohadt életbe, te szemét! Megérdemled, hogy megpusztulj itt helyben! - Harry hangja fagyos, fenyegető volt.

Résnyire nyitott ajkakkal próbáltam levegőhöz jutni; nem sikerült. A vér láttán igazából elég érzékeny típus vagyok; nem egyszer ájultam már el. Körülöttem minden homályosodni kezdett. Harry fekete tekintetéből szürke lett, nagy, izmos teste a szokásosnál is sötétebben szerepelt Mason fölött, aki arcára el volt kenve a vér. Aggódva néztem Mollyra; szárnya nőtt, s aranyban pompázott az egész lány. Fénylő tekintete aggodalommal, félelemmel volt terhes, amit még nem tapasztaltam tőle. Mindig is maga biztos volt, akármiről legyen szó. Felém topogott az angyal, s akármennyire is próbáltam, már nem láttam többet.

*

Értetlenkedve pillantottam körül. Szemeim párásak, enyhén könnyesek voltak. Meg kellett dörzsölnöm, hogy visszanyerjem éles látásomat a homályos helyett. A helyszín ismeretlen volt, de az illat össze téveszthetetlen. Pisztácia illat. Mollyé. Emlékszem, amikor először jártam itt, vagy akár csak a lány közelébe vagyok. Mindig érzem, hogy ha közelebb vagyok tőle egy méternél. Szeretem a pisztáciát. Anya nem vesz nekem, mert megőrülök tőle. Így is elég őrült vagyok. A pisztácia lányt angyalnak képzeltem, Harryt meg ördögnek. De nem szarvacskákkal, és piros-feketében, vagy épp köpennyel. Ha nem szív nélkül, s semmit mondó tekintet nélkül. Misztikusan. De csak Mollyt ismertem fel, mint angyal, Harryt csak simán Harrynek képzeltem, mint eddig is. Testemet próbáltam megemelni; nem sikerült. Egy öv vissza tartott. Egy védő öv. "And after all, You're my wonderwall!" Majd nem. Mindegy. Végigsimogattam hatalmas alkarján; szőre csikizte a kezemet. Ujjaimat végighúztam széles válla vonalain, megcsikiztem nyaka és az álla találkozását. Ajkaimmal egy lágy, óvatos puszit nyomtam az előbb említett testrészre, s csak akkor vettem észre a bal szeme körüli lila monoklit. Kitágult szemekkel mértem körbe a nagy foltot, gyorsan -de óvatosan- hámoztam le magamról kezeit. Talpamat a hideg talajra préseltem; enyhén megszédültem még az ájulástól. Szipogva siettem le a nappaliba, ahol az egész bagázs ott volt.

- Mi történt Harryvel?! - Hangom szigorú volt.

Mindenki hallgatott, majd egyesével Austinra pillantottak aggódó tekintettel. Kezeim ökölbe szorultak, állkapcsom megfeszült. Holly és Rebecca kitágult szemekkel figyelték megfeszült testrészeimet, míg Molly csak elégedetten mosolygott. Nem bírtam tovább, oda léptem Austinhoz, s a jobb kezemet meglendítve, erős rózsaszín foltot hagytam arcán. Orrcimpái kitágultak, miközben élesen beszívta orrán a levegőt. Nem tudom, hogy nézhettem ki előtte, de most biztos vagyok benne, hogy sokkal sápadtabb vagyok, mint valaha. Ujjaimat lassan kiengedtem a szorításból, remegni kezdtek. Segítség kérően néztem körbe, de késő volt. A nagy ütéstől a földön landoltam, a fejemet immár másodjára vertem be, most éppen az üveg asztal sarkába. Felszisszentem, mikor hozzá értem a vérző területhez, Austin ismét bele rúgott a hasamba. Felvinnyogtam az érzésen, amit legutoljára Masontől kaptam, hangos, siető lépteket hallottam meg a lépcső felől. Mielőtt oda nézhettem volna újabb ütést kaptam a gyomromba. Már kaptam volna az újat, de csak annyit vettem észre, hogy Austin nincs előttem. Egy pislogásomba telt, míg Harry rá nem ugorhatott volna. Letöröltem a homlokomra folyó vért, miközben néztem a mai napon immár ezt is másodjára, ahogy Harry valakit majd nem halálra ver. Ajkaimba harapva hallgattam Harry erős káromkodását, amit nem szeretnék leírni, hisz olyan csúnya volt. A többiek kiabáltak, vagy épp a fiúk szerették volna leszedni Austinról, de nem sikerült nekik.

- Harry, állj le! - Hangom erélyesebb volt, mint azt szerettem volna.

Fagyos tekintetét rám emelte, száját alkarjába törölte. Belerúgva szállt le az enyhén szólva véres srácról, majd óvatos léptekkel közeledett felém. Nagyot nyeltem, s tudtam, ha most hátra lépek, eltávolodok tőle, vagy nem viszonozom gesztusát, örökre elveszítem, de megijedtem. 

New blog

Hello, guys!

A napokban úgy döntöttem, hogy kezdek egy új blogot. Ez ilyen "Punk Harry"-s lesz. Ha érdekel valakit nézzetek be.
Link: http://unforgettable-fanfiction.blogspot.hu/

Továbbá köszönöm szépen a hozzászólásokat! Nagyon nagyon jól esnek, talán még nem volt ilyen sikeres blogom nagyon. A díjaknak is nagyon nagyon szoktam örülni. Hálásan köszönök mindent! Ja, és még a feliratkozók. Hű. Nincsenek annyira nagyon sokan, de azért 29. Nekem nagyon tetszik.

Have a nice day!Xxx

Awards: third

Köszönöm szépen a díjat! : http://newlife-inlondon.blogspot.hu/?m=1

1.feladat

Mit szólnak ahhoz a barátaid, hogy te írsz?
Semmit. Vagy nem tudják, nem érdekli őket, vagy nem Directionerek. De nem a barátaimnak írom a blogot.
Szereted ezt csinálni?
Igen, nagyon. Ki tudok vele kapcsolódni, és le tudom írni az érzéseimet.
Hogy történt az, amikor elszántad magad, hogy na most akkor én csinálok egy blogot és kirakom az ötletem dolog?
Emlékszem arra a blogra, amit életemben elsőnek nyitottam meg (nem rég volt az utolsó rész). Megtetszett, és úgy döntöttem, hogy én is írni akarok.
Miért kezdtél el írni?
Elsőnek csak kíváncsiságból, később érzelmek miatt, most meg érzelmek, és hobbi miatt.
Mi a véleményed a fanficekről? ( Csak őszintén)
Semmi. Mi lenne?(:

2.feladat

- Van testvéred?
- Ha bárki lehetnél egy napig, ki lennél? Miért?
- Honnan szeded a blogodhoz az ihletet?
- Ha lenne egy delfined, milyen nevet adnál neki?
- Szeretsz úszni?
3.feladat
1: http://without-you-fall.blogspot.hu/
2: http://stolemyheart1dlovestorywithnessa.blogspot.hu/ 
3: http://shawty-macy-dorothy.blogspot.hu/
4: http://destinybindsus.blogspot.hu/
5: http://xharrystylesfanfictionx.blogspot.hu/

Awards: second

Nagyon szépen köszönöm a díjat! : onedirectionandbess.blogspot.hu/2013/06/negyedik-dijam.html

1.Mindenkinek 11 dolgot kell írni a magáról.!
2.Válaszolni kell a kérdésekre!
3.11 kérdést kell feltenni!
4.11 embernek kell küldeni! (vissza nem lehet)

1. feladat:

1: Imádom a salátát, és szeretek rágózni.
2: Nem tudok elaludni a macim nélkül.
3: Nagyon szeretek olvasni, a jelenlegi kedvenc könyvem a Shiver trilológia.
4: A legjobb barátnőmet Vikinek hívják.
5: Van egy lány, akinek nagyon nagyon sokat adok a véleményére. Csak facebookon ismerem, de mindig megmond mindent.
6: Egy kicsit szeretem Justin Biebert, jobban Conor Maynardot, és tőle is jobban Austin Mahone-t.
7: Három takaróval szoktam aludni, de csak "védőfalnak" használnak.
8: Egy horror filmet megnézek simán, de ha megnézem, éjszaka nem alszok.
9: Mindig is nagyon szerettem Palvin Barbit.
10: Szeretem a Little Mixet.
11: Àprilis 14-én volt, hogy egy éve Directioner lettem, ezért a 14-es a szerencse számom.

2. feladat:

1:Félsz a magasságban?
Egyáltalán nem. Szeretek a magasban lenni.
2:Ha meglátnád az 1D-t az utcán feléd sétálni, mit tennél?
Valószínű, hogy keresnék egy tükröt, megfésülködnék, képeket kérnék, aláírást is, megkérném őket, hogy csókoljanak meg, majd sunyiba követném őket, míg valamelyikük nem kérdezi meg, hogy nem megyek-e hozzá.
3:Ez az egy blogod van?
Nem, tegnap kezdtem el egy másikat.
4:Ha nem akkor mennyi?
A Murkkal együtt kettő.
5:Kedvenc magyar énekes?
Nincs olyan.
6:Kedvenc külföldi énekes?
Adele, Carly Rea Jepsen, Conor Maynard, Justin Bieber, és Austin Mahone.
7:Vannak álmaid?
Van, nem is egy.
8:Ha igen felsorolsz párat?
London, 1D. A többi nem ide tartozik.(:
9:Mióta blogolsz?
Ő... Fogalmam sincs. Olyan három-kettő hónapja.
10:Egyedül írod ezt a blogot?
Alone.
11:Ha nem kivel?

-
3. feladat:

1: Mióta vagy Directioner?
2: Ki a példaképed?
3: Szeretsz olvasni?
4: Ha igen, melyik a kedvenc könyved?
5: Hány blogot olvasol most?
6: Kedvebc színésznő?
7: Kedvenc színész?
8: Kedvenc film?
9: Jól tudsz rajzolni?
10: Van valamilyen állatod?
11: Miért kezdtél blogolni?

4. feladat:

1: http://simple-case-fanfiction.blogspot.hu/?m=1
2: http://www.yolowithzayn.blogspot.hu/?m=1
3: http://foreverwithyou-harry.blogspot.hu/search?updated-max=2013-03-23T02:12:00-07:00&max-results=7&start=14&by-date=false&m=1
4: http://difficultlovestory.blogspot.hu/?m=1
5: http://bogyesz-darkgloomsecrecstmysteries.blogspot.hu/?m=1

Murk. Chapter: 31

Hello, guys!

Remélem gyors voltam. Sajnálom, ez sem lett valami fényes rész, s nem is valami hosszú.
Ő...úgy döntöttem, hogy új blogot nyitok. Itt az új blogom:
www.unforgettable-fanfiction.blogspot.hu

Have a nice day!Xxx

Harry szemszöge:

Duzzogva néztem körbe a sötétkék szobán. A sarokba egy gitár, az ágy előtt egy íróasztal, bal oldalon egy szekrény, amellett az ajtó, ah asztalom mellett pedig egy TV. Minden szokásos megvolt, még is hiányzott a lány az életembe, vagy legalább is mellőlem. Ugyan is a gesztenye barna boxerem összehajtva pihent az ágy végében,  a fekete pólómmal együtt, s Hope ruhái is eltűntek. Reménykedtem benne, hogy csak lent van a nappaliba, de illúzióm befuccsolt, mikor csak Dragont találtam kényelmesen üldögélni a fotelban. Csalódottan pillantottam a konyhába, ahol se egy üzenet, se semmi nem várt. Elment, s van egy olyan érzésem, hogy jó ideig nem fogom őt látni...

***

Molly szemszöge:

- Harry! Ez már beteges! - Röhögte el magát Austin, majd vállon bökte a barátját.

A fekete hajú csaj elpirult Hazza ölében, majd "ártatlanul" körbe nézett. Talán túl feltűnő volt mindenki számára, hogy egy szál melltartóban, s egy rövid nadrágban teszi magát ide-oda.

Szemeimmel Hopeot kerestem, hisz ma kiírta az internetes oldalára, hogy itt lesz, ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy ma este ide jöjjünk. Bár öt hónapja nem látta Harry Hopeot, mindenki tudja, hogy teljesen odáig meg vissza van a lányért. Bár volt nem is egy egyéjszakás kalandja, minden lányban Hopeot kereste, bár nem mondta. Titkolta mindenki elől, de amióta Hopeval találkozott, szörnyen hazudik. Kár, hogy szétmentek. Talán a mai találkozàssal ezt vissza tudjuk állítani, már ha Hope itt lesz.

- Szerintem egy ribanc vagy - Feleltem kő keményen, mire mindenki kikerekedett szemekkel pilantott rám.

Harry gyilkolt a tekintetével, hisz ezzel elszúrtam egy viszonylag jó éjszakáját. Ben alig bírta visszafogni a nevetését, Nick unottan rágcsálta a rágóját, a lány meg úgy tett, mint ha nem hallotta volna, de arckifejezésén tisztán látszott, hogy most flegmázni próbált.

Nem bírtam a mosolyomban a gúnyt eltakarni, amikor az ajtóhoz kaptam a fejem. Szőke tincsei alatt kék írísze szinte világított. Fekete, hosszú szempillái keresztezték mandula alakú szemét, s még csak smink sem volt rajta. Rózsaszín ajkai halvány mosolyt ejtett a mellette álló fiúra, aki... aki megcsókolta, s összekulcsolta ujjaikat. Kitágult szemekkel pillantottam a párra, majd Harryre is, aki továbbra is dühös tekintettel fűrkészett.

- Mi a baj, Molly?! Úgy nézel ki, mint aki szellemet lát. - Kortyolt bele az italába Holly.

- El kell mennünk innen! - Jelentettem ki feszülten.

Èrtetlen tekinteteket kaptam. Ben kapcsolt elsőnek, majd feltűnést nem keltve fordította a fejét az ajtó irányába, majd Holly, s Nick. Hát, az utóbbinak nem kellett sok, hogy elkiáltsa magát, hisz nagyon jóba lettek az utóbbi időbe Hopeval. Kikísérte a szakítás után Los Angelesbe az apjàhoz, s hónaponta látogatta is. Akármennyire is szerettem volna Nickkel tartani, nem engedte. Azt állította, hogy Hope nem akarja, s mi el is hittük neki. Nick nem hazudós.

- Igen! Mennyünk! - Feszült meg Ben.

- Előtte még táncoljunk - Vigyorgott a fekete csaj Harryre, aki határozottan bólintott.

Ijedten néztem Hollyra, aki végül Rebeccával együtt behívott a mosdóba, s a fiúk is elkísértek egy ideig. Nick lefoglalja Hopeot, Hollyval nézem Harryéket, Rebecca és Ben szól, ha Hope Harryék irányába tart, a többiek meg csak mellékszereplők.

Nick szemszöge:

- Hope! - Szólítottam meg a lányt, mire ijedten fordult meg.

Egyből megnyugodott engem látván, szorosan ölelt át. Benre kacsintottam, ezzel jelezve, hogy minden rendben lesz remélhetőleg, majd mosolyogva figyeltem az immár előttem álló lányt.

- Ő ki? - Utaltam a pultnál ülő srácra, aki nem kevés lányt bámult meg.

Hope lesütötte a fejét hallván, hogy a fiú egy lány után fütyült, majd utána ment. Nem sejtettem jót vele kapcsolatban. Hogy Hopenak miért kell folyton idiótákat kifognia?!

***

Molly szemszöge:

A tervünk nem épp úgy sikerült, mint ahogy azt terveztük. Ugyan is Harry észrevette, hogy követjük őt, s ezt nem hagyta szó nélkül. A fekete csaj persze azt hitte, hogy féltékenyek vagyunk,  holott erről szó sincs. Mind egy.

- Harry! - Könyörögtem. - Ha megint boldog akarsz lenni, akkor most azonnal hagy itt ezt a kurvát, és vislelkedj normálisan!

Harry ráncolt szemöldökkel pillantott rám. Nem értette, hogy mitől szöktek könnyek a szemeimbe, ami a fényektől jól látszódott, ugyan is csillogott. A csaj körbe nézett a nagy helyiségben, s szélesen elvigyorodott, amikor meglátta a pultnál ülő szép lányt. Mondanom sem kell; egyből Harry ajkaira tapadt, amint Hope ide nézett. Mosolyogva közeledett felém, de lefagyott a mosoly az arcáról, amint megpillantotta a nem épp normális szamarat. De hamar összekapta magát, s széles -és őszinte- mosollyal kezdett futni felém.

- Hope!

- Molly! - Vigyorgott, majd amint elért hozzám, szorosan vontuk egymást a karjainkba.

Harry eltolta magàtól a lànyt, s megragadta a csuklóját, úgy nézett résnyire nyitott ajkakkal rám. Mivel Hope háttal volt neki, nem láthatta a csalódottságot, s a meglepettséget Göndörke arcán, amit általában sajnálattal nézek, de most kifejezetten élveztem a látvànyt.

- Sz... Sz-szia. Hope? - Pislogott kettőt Harry.

Hope ajkaira harapva fordult meg, majd lassan Harryre pillantott. Az előbb emlìtett fiú kitágult szemekkel pillantott rá, s csak akkor vettem észre a zúzódásokat az arcán. Alsó, rózsaszín ajkai enyhén felrepedezve; szájfénnyel próbálta eltakarni. Jobb szeme alatti arca egy picit fel volt dagadva, s halvány lila folt látszódott rajta, amikor a fények megvilàgították azt. Az alapozó ezt nem tudta teljesen lefedni. Tökéletes szemöldökében egy mély karcolás bújt el, s nyakán egy hosszú karmolás díszlett. Könyökén seb pihent, vállán egy zöld-kék folt. Régebbi sebek is ékesítették apró testét, szóval akármi is történt, nem ez volt az első alkalom.

- Mi történt?... - Harry hangja alig hallható volt, miközben közelebb lépett hozzá, s hüvelyk ujját végig simìotta alsó ajkain.

Hope valami olyasmit motyogott, hogy megcsúszott a medence szélén, miközben Harry megsimogatta alkarját, s felkarjàt. Haját oldalra seperte, hogy tisztán lássa a sebeket, karmolásokat, s egy kisebb jelölést, ami semmi sem volt Harry nyomához képest. Többszőr végigmérte a lányt, aki hátrált egy fél lépést, de Harry visszahúzta. A füléhez hajolt, miközben a haját visszaseperte, ezzel a vállára omlott.

- Ki volt az? - Suttogta a fülébe.

- Senki - Hope nagyot nyelt. - Elestem, és bele estem a gyerek medencébe.

Harry elhúzódott tőle, magas alakja Hope felé tornyosult. Magasságát kihasználva gond nélkül nézett körbe a nagy termen; pillantàsa megakadt a pultnál ülő Nicken, aki egy enyhén szólva részeg sráccal ült szemben, farkas szemet néztek. Ekkor már mind rájöttünk; ő Hope új barátja, Los Angelesi -szépen le volt barnulva-, s ő verte meg. Ő volt az. De ha reálisan akarok gondolkozni, most Harry még a szart is ki fogja verni belőle.

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 30

Hello, guys!

Sajnálom a kimaradást elsősorban, de nincs rá kifogásom. Egyszerűen lefoglalt az édes semmit tevés. Ő... Egy hèten szerintem kétszer lesz rész, mégpedig azért, mert itt a nyár, és nem akarom az egészet úgy tölteni, hogy a telefonomat nyomkodva blogolok.
Itt a nyár! (márakinek, tudja kire vonatkozik!Xx) Töltsetek minnél több időt a barátaitokkal! Most olvastam bele egy könyvbe - fogalmam sincs mi a könyv címe, de valami ismeretlen volt - és arról szólt, hogy milyen hamar felnövünk, stb...
Annyit még: Sajnálom! Azt hiszem soha életemben nem írtam még ilyen borzalmas részt!

Have a nice day!Xxx

Na jó. Èletem legrosszabb napja volt a tegnapi nap. Tegnap előtt Harryvel elmentünk korcsolyázni, anya odaadta neki a kulcsot, erre mit csinált tegnap?! Remek! Ès az, hogy végül Nick vállán sírtam... Rémisztő volt. De valamiért, s én sem tudom miért, kezdem úgy érezni, hogy félreismertem. Aranyos, s igazából helyes srác. Együtt beszéltük ki Harryt, s segített szelektálni, ami a szobámat illeti. Mindent kidobtam, ami csak vele kapcsolatos.

- Azt hiszem ennyi - Sóhajtottam, s átöleltem Nick izmos derekàt.

Mellkasán pihentettem fejemet, a szívverése hasonlìtott Harryére. Könnyezni kezdtem az ismerős hangok hallatán, s az csak ráadás volt, hogy a hajamat kezdte simogatni, mikor észrevette, hogy sírok, ezzel elàztatva szürke, testre simulós pólóját. Szép szavakkal próbált nyugtatni; sikertelen volt. Semmi sem tudott volna most felvidítani, még Mollynak sem sikerült ma délelőtt. Nick gyengéden eltolt magától, felvette a földön heverő dobozt, majd a fejével intve jelezte, hogy induljunk. Egy utolsó pillantást vetettem szörnyű külsőmre, majd egy pulcsit magamra húzva indultam a már kocsiban várakozó Nick után. Bekapcsoltam az övemet, ami egy kattanással jelezte, hogy biztonságban vagyok, Nick beindította a fűtést, amiért igen hálás voltam neki, ugyan is minusz három fok volt, s enyhén havazott. Csak út közbe vettem észre, hogy Harry pulcsija van rajtam, ami a mosástól az én mértem lett. Anya nem egy háziasszony. Mind egy. Tétován pillantottam a mellettem ülő srácra, aki szó nélkül hagyta a dolgot, s én is úgy döntöttem, hogy inkább megfagyok. Amint a pulcsi lekerült rólam, megérkeztünk. A kiskapun belül Dragon ugatott, de amint meglátott, majd hogy nem átugrotta a kerítést. Halvány mosolyt varázsolt sápadt arcomra, indultunk. A kapu nyitva volt, pedig Harry nem tudta, hogy jövünk. Àtfésültem kezemmel a hajam, majd Dragon megsimogatása után bekopogtam akaratom ellenére az ajtón, majd benyitottam. A kanapén feküdt. Kisírt szemei fel voltak dagadva, s a szokásosnál is feszültebben nézett ki. A Marley meg én-t nézte, a kanapé körül mindenhol papír zsebkendők heverésztek. Szipogott, mielőtt még meglepődhetett volna, hogy az ajtóban állok egy làdàval, egy pulcsival, s Nickkel. Nos, az utóbbira gyilkos pillantásokat vetett, míg rám könyörgőeket, hogy bocsássak meg neki. Hihetetlen milyen gyorsan tudja a szemkontaktust váltani különböző érzelmekkel együtt.

- Hope... - Àllt fel enyhén bizonytalanul, felém közeledett.

Autómatikusan hátráltam egy lépést, s az oldalamon lévő sebhez kaptam a kezem. Harry könnyeket eresztett el egyre sűrűbben, s nem foglalkozva azzal, hogy teljes szìvemből rettegek tőle, próbált közeledni felém. Alsó ajkaim remegtek, a nagy, lila folt a derekamon égette a bőrömet.

- Hope! Kérlek! Nem akartam. - Zokogta.

- À-áthoztam pár... holmidat, ami a... a tiéd és... nálam volt - Szipogtam.

Szemhélyait lehunyta, ezzel eltakarva gyönyörű, írìszét, amibe legalább száz árnyalata pompázott a zöldnek. De amint kinyitotta, csalódott voltam, ugyan is nem rám pillantott, ha nem az ártatlan Nickre. Féltem, hogy felteszi azt a kérdést, ami az elejétől fogva bántja a szívét. Hogy egyszer csak nekiugrik, én meg tanúskodhatok Nick halála miatt, vagy esetleg a fiú miattam. De nem tette. Nem kérdezett semmit, nem lendítette az öklét egyikünkre sem. Csak bólintott, majd felvette a dobozt a parkettáról, s felvitte az emeleten. Pár másodperc múlva visszajött, s Nickkel beszélt valamit,  hozzáteszem, hogy higgadtan. Majd rám néztek egy emberként.

- Ha bármi van, hívj, Hope! Akármi is legyen. - Bólintott szigorúan Nick, majd Harryvel kezet fogott, s elment.

Kitágult szemekkel figyeltem, ahogy Harry kulcsra zárja az ajtót. Könnyezve igyekeztem az ablakhoz, s verni kezdtem azt; sikertelenül. Nick kocsija már nem volt itt. Bár már nem volt semmi reményem a kijutásra, még sem fordultam meg, hogy Harryvel találjam magam szemben. Letöröltem a könnyeimet, majd felültem az ablak párkányába, úgy néztem a nagy szemekben szitáló havat.

***

Harry szemszöge:

Két órája csak ott ül, sír, gondolkozik, vagy éppen szipog. Kezdett idegesíteni, hogy egy árva szót nem szól hozzám. A pulzusom az egekben, ahogy a szívveréseim is. Nem akartam bántani. De... Nem is tudom mi történt. Csak beszélgettünk, szó esett Anaról, majd egy nagy homály következett, s csak arra emlékszem, hogy bőgött a földön, a nem kicsit vérző oldalát fogva, majd hazajöttem. Igen, otthagytam, és ha Nick nem arra járt volna, s nem hallja meg a nyitott ablakon keresztül a lány síràsàt, talán ott helyben... Mind egy. Kórházba kellett vinnie, de én nem mentem utánuk. Nem érdekelt az egész, akkor még. Ha most ezért szètmegyünk, én nem tudom mit csinálok magammal. Végül is van elég éles kés a konyhába, ez nem lenne gond.

- Ő... - Ültem le vele szembe, mire jobban összehúzódott.

Könnyekkel terhes szemekkel pillantott rám, ajkai résnyire nyitva voltak. A csendbe lehetett hallani, ahogy az apró tüdejét teleszívja levegővel, s kiengedi azt. Félt tőlem. Ez egyértelmű.

- Mész zuhanyozni? - Suttogtam alig hallhatóan.

Pár pillanatig a tekintetét az enyémbe fúrta, majd megrázta a fejét. Aprót bólintottam, leszàlltam a párkànyról, s a kezemet tétovàn felé nyújtottam, de ötszőr meggondoltam, s magam mellé eresztettem. A kanapéra pillantott, a TV-re, a dohànyzó asztalra, s egyszerűen csak maga elé. Mindenhova, csak rám nem. Ezen miért nem csodálkozom?!

***

Sajnálkozóan pillantottam az ágy másik végében reszkető lányra.  Háttal volt nekem, ezzel elérve, hogy azt higgye, otthon van, nem történt semmi, nem rúgtam bele a bordájába, s sosem találkozott velem. Az elejétől fogva félt tőlem, csak az néha homályossá vált ez a borzalmas érzés. Megértem őt. Sokan félnek tőlem, s ő is közéjük tartozik. Habár az elején nem számìtott, hisz úgy voltam vele, hogy őt is hazaviszem, jól megdöngetem, majd simán elhagyom, de nem így lett.

- Mikor szerettél belém? - Szólalt meg suttogva, mint ha csak olvasott volna a gondolataimba.

Aznap szerettem bele, mikor Ed meg akarta erőszakolni, s amikor kirángattam a kocsiból, szorosan megölelt, s sírt. Akkor, abban a pillanatban ott határtalanul beleszerettem az illatàba, szívverésébe, síràsába, bizonytalanságába, s mindenébe. Már abban a pillanatban tudtam, hogy lesz valami köztünk, s nem csupán testi kapcsolat. Hogy nem csak fog, s köröm nyomokat fogunk egymás bőrén hagyni, ha nem apróbb csókokat, puszikat. Ìgy lett. De elszúrtam. Mindjárt huszon egy éves vagyok, s az első barátnőm azért fog velem szakítani, mert megvertem. Mindig is undorodtam a magam fajtáktól, akik kezet mertek emelni egy lányra. De "csak" Hopeot vertem meg, őt is a tudatom alatt, hisz nem kevés mennyiségű alkoholt fogyasztottam a tegnap est folyamán.

- A-Amikor e... elmentél Conorékkal... A-Az edző terembe, és... és Ed el akart vinni... - A hangom csukladozott. - Te?

Pár másodlercig hallgatott, gondoltam gondolkozik, de amikor felém fordult, rájöttem, hogy erőt gyűjtött magán.

- Amikor reggel lementem, és ott voltál... Utána segítettél anyának, addig felmentem átöltözni,  és... amikor alád kerültem, a szíved helyére rajzolgattam. Csodálkoztam, hogy milyen gyorsan ver,  de akkor még nem szerettél. Akkor. - Magam is meglepődtem, hogy milyen bátran néz a szemembe.

- ... Ès mikor múlt el? - Hangom nem hallható volt, csodálkoztam, hogy meghallotta.

Általában ő a bizonytalan mindenbe, míg én vagyok a magabiztos. Nem volt olyan, hogy ez fordítva lett volna. Hát, ennek is itt volt az ideje.

- Az az idő még nem jött el - Hunyta le a szemeit, mint ha csak arra várt volna, hogy bárcsak eltűnhetne.

Belűl mosolyogtam, a szemeim könnyezni kezdtek. Felsóhajtottam, s mellé kúsztam. Ajkaimat az övéhez közelítettem, de a fejèt elfordította, s hátat fordított nekem, ezzel megtagadva kérelmemet. Könnyeim a nyakára pottyantak, de nem hatotta meg, csak lekapcsolta az olvasó lámpát, bebugyolálta magát, s szemhélyait lecsukva takarta el íríszét, amibe legalább háromszáz színbe pompázott a kék. Sunnyogva próbáltam átölelni, de amikor elhúzódott tőlem, bebújtattam a takaróba magam mellé kezeimet.

Az éjszaka lepörgött előttem az elmúlt három hét. Hihetetlen, hogy mi minden történt azóta. Elsősorban a felejthetetlen találkozásunk, az első randi, a második, majd a harmadik is. Los Angeles, karácsony, Ed, Nick, Ana, a bulik, ahova vittem, a srácok a műhelybe, s szinte minden. Hosszú útba kezdtem bele Hopeval, s remélem, hogy nem most lesz vège az utazásnak, még ha most nagyon is úgy tűnik.

Dóri.Styles

Murk. Chapter: 29

Murk csoport:

https://www.facebook.com/groups/138377323022035/

18+! Xxx

- Harry! - Sikítottam, hisz pont elesni készültem.

Aggódva siklott könnyedén mellém, de amint làtta, hogy semmi bajom, felnevetett. Mondanom sem kell, hogy estére hogy be fog lilulni a fenekem. Még szerencse hogy a korcsolya legalàbb kényelmes, vagy nagy nehezen, de fel tudok benne àllni, akàr csak most. Az idióta baràtom továbbra is nevet. Megragadta a kezem, s maga utàn kezdett húzni. Lazán siklott háttal a tömegnek, így engem figyelhetett. Hol a jobb, hol a bal làbán volt a hangsúlly, amit kitàgult szemekkel figyeltem. Hogy a fenébe lehet egyàltalàn úgy korcsolyázni, hogy nem esel el?! Nem hogy háttal. Lehetetlen! Ez nem lehet igaz! Erre ő itt a tökéletes arcával, fekete csőfarmerével, fehér, testre simuló pólójával, szürke, mellkasig felcibzározott pulcsijával, és fekete sapijával semmi megerőltetés nélkül csúszkál, ráadásul hátra felé. Pff.

- Elnézést! - Szólalt meg egy vékony hang, amint sikerült belènk ütköznie.

Harry értem nyúlt, hisz ezúttal nem tudtam felállni, ugyan is szépen bevertem a lábam. Anastasia szélesen vigyorogva pillantlott rám, én értetlenül fürkésztem, de nem kellett sok, hogy rájöjjek, tudta, hogy itt leszünk. Legalább is abban biztos volt, hogy Harry itt lesz.

- Szia! - Köszöntem hidegen.

- Sziasztok! - Mosolygott, és... és két puszival köszöntötte Harryt.

Az előbb említett személy ráncolt szemöldökkel nézett az idepofátlankodó lànyra, aki kerülte mind kettőnk tekintetét. Harryét azért, mert tudta, hogy mi a reakciója, én pedig ölni tudtam volna a tekintetemmel.

- Hope, jobb lenne, ha kicsit kiülnél. A nadrágodon keresztül látszik, hogy csúnyán feldagadt a làbad. Orvoshoz sem ártana elmenned, vagyis elbicegned, hisz fő a biztonsàg! Ott egy baràtnőm, majd ő elkísér. - Mutatott a lelátóra.

Egy kedvesen mosolygó, sötét hajú lány üldögélt ott egy hot-doggal a kezében. A barátomra néztem, aki a telefonjával volt elfoglalva, majd Miss Pofátlanra, aki szélesen mosolygott. Aprót bólintottam, majd kibicegtem a pálya szélére, ahol már Kedveske várt. Segített leülni egy padra, ahol lehúztam a korimat. A kezemet a vállára helyezte, majd lassacskán az ajtó felè kezdtünk indulni. De mielőtt még kiléphettem volna erős kezeket éreztem vállamon. Mosolyogva pillantottam hàtra, s hagytam, hogy magàhoz húzva, szenvedélyesen bélyegezze meg ajkaimat. Nyelve beutalást kért ajkaim közé, amit már csak időhúzás miatt meg is adtam neki. Pilláim rebegtek az érzés miatt, ami az egész testemet forróvá, s izgatottá varázsolta. Egy idő után lehunytuk a szemünket, s azért sem akartuk abbahagyni. Keze derekamat védő övként ölelte, míg nekem lazán àtdobva a vállàn, de nem sokáig maradt ott, felvándorolt a hajamba. Gyengéden meghúztam a puha tincseket, ezzel rekedtes nyöszörgést kiváltba belőle, ami az ajkaimba landolt, s szinte jólesően lenyeltem. Rózsaszín ajkai tovàbbra is a sajàtommal játszadozott, mikor kezei csiga tempóban táncoltak le a fenekemre, s békésen megpihent ott. Gyengéden rájátszott, megszorította. Többszőr belemosolygott továbbra is folyó csókunkba, ami már minimum tíz perce zajlott, hisz orraink lehetőséget adtak arra, hogy ez akár a végtelenségig is zajhlasson.

- Te vagy a drogom, Hope - Suttogta, mikor homlokát az enyémnek támasztotta.

Elpirulva hagytam csukva továbbra is szemhélyaimat, amik takaróként szolgáltak kék íriszemre, fekete pupillámra, de ahogy ismerem Harryt, az ő smaragzöld szemei is takaràsban vannak. Testem a sajátjának simult; a mellkasomban éreztem heves szívverését, ami gyors csatát vívott az enyémmel. A dobhàrtyámat kellemesen sértette a veszekedés, ami a körülöttünk lévő zajokat elnyomta, legalább is eltompìtotta.

- Mennyünk - Kacsintott, s mennyasszony módra az ölébe kapott, úgy indult velem ki a nagy épületből.

***

Szégyenlősen álltam Harry előtt. Nem gondoltam volna, hogy még mindig benyitna a fürdőmbe, hisz már nem olyan, mint akkor volt. Vagy is nem teljesen. Hisz velem is szokott szemtelenkedni, rám is szokott perverz megjegyzéseket tenni, ami nála azt jelenti, hogy bókolt. De akkor is. Jó, lehet hogy még rajtam van a fekete, csipkés, szűk, fenèkre feszülős bugyim, a hozzá illő melltartóval, de kellemetlen érzés, ha tudod, hogy megbámulnak. Legalább ne ilyen egyértelműen tenné! Bár Harry megmondja, ha egy lánynak jó a feneke, vagy bármi ilyesmi a lány szemébe, akár kérdezte, akár nem. De szerencsére amikor mellette vagyok nem bámul lányokat, s nem csak azért, mert a barátnője vagyok. Apa is szokta mondani, hogy ha egy fiú egy lány társaságában beszél hangosan egy lány melleiről, az pofátlan, és egy seggfej, hisz a társaságban szereplő lány kellemetlenül érezheti magát, vagy szégyelli a testét, hogy neki nincs olyan feneke, vagy mély keble. Ezek szerint Anne jól megnevelte Harryt, hisz ő is egy nő. Ráadásul milyen gyönyörű nő. Harryre visszatérve. Kaján vigyorral mért végig, majd elrugaszkodott az ajtótól, s magabiztosan felém kezdett sétálni, talán túl magabiztosan. Egy fél méterre tőlem megállt, s egy mozdulattal levette magáról fehér pólóját, ami az én ruháim mellé kerültek. Èszre sem vettem, hogy a kidolgozott teste alján, az àgyéka felett a jól látszódó V alakot néztem, míg a rekedtes nevetése nem töltötte be az amúgy csendes szobát. Lekerült róla a nadrág is, majd rámkacsintva lépett a lehető legközelebb hozzám, de előtte elvette a kezemben tartott törülközőt, s a földre ejtette. Az arcomat hatalmas tenyere közé fogta, s szenvedélyes csókokat préselt ajkaimra, ezzel elterelve a figyelmemet. Mind kettőnk szemei csukva élvezkedtek, de az enyémet kinyitottam, mikor Harry kezei csúsztak le a nyakamra, vállamra, hátamra, s kicsatolták a melltartóm pántjait.

- Harry - Hangom a szokásosnál is véknyabban csengett.

- Hadd làssam - Suttogta szexyn a fülembe, s lassan lehúzta a melltartóm pántját, majd a melltartómat is.

Reflexből a karommal takarni készültem melleimet, mikor Harry ellépett tőlem, hogy megcsodàlhasson, de elkapta a kezemet, s magam mellé helyezte. Alsó ajkaimba harapva próbáltam nem szégyellni magam, de nem sikerült, ugyan is Harry égető tekintete mellett nehéz lett volna másra gondolni. Talàn énekelhetnék. " Because maybe, you're gonna be the once that save me"

- Hope. Gyönyörű vagy, a tested, és az arcod is. Nagyok a melleid, csinos a feneked, homokóra alakú tested van. Ezer és egy làny irigyelne, ha meglátna így. Semmi szégyellni valód nincs.

"And after all, you're my wonderwall!"

Megforgatta a szemeit látván, hogy nem figyelek, majd eltávolìtotta magáról fehér boxerét, ezzel teljesen felfedve tökéletes testét. Annyira gyönyörű! Mint egy angyal! De amint elveszel sötét tekintetében, rájössz, hogy még sem az. Nem angyal. Egyáltalán nem az. Soha sem volt, soha se lesz. Hisz már rossz dolgokon töri a fejét. Ezt abból is tudom, hogy nagy vigyorral húzza le rólam a bugyimat, miközben annyira magához húz, hogy melleim izmos mellkasának nyomódnak. Az ismeretlen érzés kellemes csalódást kelt bennem. Hisz nem gondoltam volna, hogy már az az égbe repìt, hogy immár teljesen meztelenül simul egymásnak a testünk. Olyan az illatom, mint neki. Olyan férfias, mint a parfümje, amiből kaptam 5 mili mintát tőle, amivel befújtam minden áldott nap magam vele. Karácsonykor észre is vette. À! Ègek! Èg az arcom a kínos emlékek alapján. Az csak ráadás, hogy mezìtelen fenekemet markolgatja, közben a nyakamat kényezteti. Jujj, szerencsére anyáék nincsenek itthon. De égő lenne ha betoppannának! Bàr Harry csak nevetne rajta, az biztos. Apropó, Harry. A zuhany kabinhoz lépett, s megnyitotta pont jóra a vizet, majd ismét felém lépkedett. Felkapott az ölébe, bevitt, majd bezárta az átlàtszó, elég tiszta üveg falat, ami arra szolgál, hogy ne árasszuk el a szobát vízzel. Sötét van. Harry lekapcsolta a lámpát, csak a szobámból hozta be az éjjeli szekrényemen lévő olvasó lámpát, ami alig szolgál fénnyel, csak ég. De még is láttam a félhomályban Harry csillogó szemeit, ami szinte lefagyasztott. Lebénított, s ezzel Harry karjaiba esve próbáltam levegőhöz jutni. De nehezemre esett, hisz a barátom talpra állított, s fürkészni kezdett. Jobban voltam. Kicsit. Hisz Harry a tusfürdőért nyúlt, s a kakaóvajas tusfürdő egy kis tartalmát a tenyerébe nyomta, s összedörzsöte azokat. Megfordított, majd olyan szorosan magához húzott, hogy éreztem fenekemnél növekvő erekcióját. Kezei felkaromat bekente az illatos mosakodó szerrel, majd a nyakamat, hasamat, combjaimat. Majd megint nyomott egy kicsit a kezeibe, melleimet találták meg. Markolászni, masszírozni kezdte az érzékeny testrészeimet, ami nyöszörgéseket váltott ki belőlem. Fejemet Harry vállára hajtottam, aki harapdálni, szívni kezdte a nyakamon lévő érzékeny bőrt, majd egy pillanatra abbahagyta, míg kezei végigtáncoltak a hasamon. Ujjai egyből megtalálták a csiklómat, amivel élvezettel kezdett játszadozni, majd a "bejáratomhoz" sietett. Párszor megdörzsölte, majd a mutató ujját felvezette a szűk felületbe, s tapasztaltan munkálkodni kezdett vele. Àgyékomat kicsit megemeltem, ezzel Harryt megnevettetve, s tudattam vele, hogy tetszik, amit csinál. De hamar abba hagyta. Maga felé fordìtott, s a hideg falnak nyomott. Felnyögtem, Harry lehajolt elém. Térdeimet felhúzta a vállára, míg a sípcsontom hátán lógott. Kiváncsian vártam, mit fog tenni, mint ha nem tudnám. De tudtam, nagyon is jól. Nem várt, nyelvével a csiklómat pöckölte, nyaldosta, ajkaival szívta, harapdàlta. Kezeimmel beletúrtam göndör hajába, úgy emeltem meg csípőmet, amin ismét felnevetett. Valami olyasmit morgott, hogy jó az illatom, majd nyelvével belém hatolt, s elkapta a combjaimat, mielőtt még összezárhattam volna még azokat. Fejemet hátra hajtva élveztem, ahogy Harry gondosan kidolgoz nyelvével minden olyan pontot, amit csak ki lehet, ezzel elérve, hogy a csúcson legyek.

- Harry - Nyöszörögtem.

- Èlvezz nekem ide, baby! Biztonságban vagy! - Suttogta, de még is tisztán hallottam a zuhany alatt.

Harry hajába jobban beletúrva próbáltam engedelmeskedni kérésének, és meg is lett. Zihálva szàlltam le Harry nyakából, aki ismét magasabb lett, mint én, egy puszit nyomott az arcomra.

- Ügyes kislány.

Murk. Chapter: 28

Hello, guys!

Hàt... Èletemben elsőnek megszerettem egy tanárt, erre elmegy. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet teszek, de meg is sirattam. Ma amikor mentem az oviba a hugomért, láttam kijönni. Megint elsírtam magam. De remélem nem vette észre az egészet. Szóval.nézzetek hülyének, de sokat jelentett nekem, hisz hozzà jártam lelkészhez.
Továbbá az elkövetkezendő bő 13 részt nem hiszem, hogy fogjàtok kedvelni, mármint nem mint az íràst, ha nem... Majd meglàtjàtok.
Annyit még, hogy sajnálom, nagyon béna rész lett, s kissé rövid.

Have a nice day! Xx

Az ölemben feküdt, s az általa biztosìtott könyvet olvastam. Jó mókànak találta a könyv borìtójàt lökdösni, ezzel megnehezítve az olvasást. Amit a könyvet illeti. Sokszor elpirultam, vagy éppen felkuncogtam, amit Harry nagy vigyorral fogadott. Hisz ő màr olvasta.

Anyáék ma hajnalban érkeztek. Bella aludni ment, anya a konyhàban varázsolt, közben a rádiót hallgatta. A palacsinta illatának mámora betöltötte az egész házat, nagyon éhes voltam már. Az ölemben fekvő idióta hamar észrevette, mivel a hasam mellett feküdt. Göndör tincsei elterültek combomon, szemei továbbra is a kezemben lévő olvasmányt figyelte. Ujjaival ismét megbökte, csak akkor fejezte be, mikor látta, hogy őt figyelem. Széles vigyor terült szét arcán, fejemmel közelìtettem felé, s hosszú csókot préseltem ajkaira.

- Mondták már neked, hogy szeretlek? - Kérdeztem visszaemlékezvén a könyv első részére.

Harry ajkairól lefagyott a mosoly, de nem komolyodott el. Egy pillanatra abbahagyta a jàtékot, s rám szegezte bizonytalan tekintetét, de hamar visszatért az eredeti cselekményébe. Aprót bólintott. Túl kíváncsívà tett. Egy könyvjelzőt betéve a pontos oldalra, ahol jártam, tettem le magam mellé, a baràtomra figyeltem.

- Ki? - Mosolyogtam óvatosan. 

- Biztos akarod tudni? - Suttogta, s megértettem.

Szavai hallatán magam elé bámultam pislogás nélkül. Na ne! Ezt miért nem mondták?! Harry viszonozta?! Mi lett belőle?! Harry időközben felült, s átkarolva a derekamat húzta magához még mindig lefagyott testemet. De... Harrynek ő ugyan olyan alávetett volt, mint bárki màs, nem?! Vagy több is volt a testi elégìtésen kívűl?! Miért nem mondták el?!

- Harry

- Nincs semmi baj, Hope. Màr régen volt, és semmi sem lett belőle, mint azt làtod. Akkor lett vége mindennek, bár nem tudom, mit mondott neked Molly.

***

- Sziasztok, segìthetek valamibe? - Mosolygott egy eladónő mellénk lépve.

Hosszú, barna haja tökéletesen állt neki, ahogy a V alakban kivágott, sötétzöld pólója is. Mély dekoltásàt nem használta fel, a pólójàban maradt. Barna, szinte màr fekete szemeivel cikázott tekintete hol rám, hol Harryre. Szájfénnyel kent ajkai mögött ràgót ràgcsált, narancsos lehelete az orromat ütötte. Egyszerű csőfarmert viselt, ami szintén tökéletesen àllt neki. Nagyon szép volt.

- Nem, köszönjük  - Felelte Harry egyszerüen, s nyugtatott a tudat, hogy egy csöppnyi vágyakozást sem véltem felfedezni rekedtes hangjában.

- Rendben - Bólintott, s egy buborékot fújva elment.

A bal melle felett szerepelő kitűző szerint Anastasia a neve. Szép név, szép lányhoz. Persze.

Végül sikerült megtalálnunk a megfelelő cipőt Harry lábára, hisz az övét Egér reggel szétràgta.

Harry kinyitotta nekem a bmw-je kocsijàt. Egy köszönömöt kapott tőlem, s be is zárta mögöttem az ajtót. Mosolyogva figyeltem, ahogy átkocog a kocsi másik oldalàra, s beült mellém a vezető ülésbe. Rámkacsintott, miután beindította a nem kis hanggal jàró járművet, a ràdiót egy kicsit feljebb vette, s már indultunk is vissza hozzánk.

- Megjö... ttünk... - Ráncoltam a szemöldököm, ugyan is Anastasia ült a kanapénkon, s anyàval beszélgetett. - Ő... Szia.

- Óh, Hope. Ana bekopogott és visszaadta a pénztárcádat, hisz otthagytad a boltba. Ő meg volt olyan kedves, hogy visszahozta neked. Még szerencse. Mindened benne volt. Khm... Beszélhetnénk? - Anya hangja a végére elkomolyodott.

Lehúztam a cipőmet, adtam egy puszit Harry arcàra, s siettem be anya utàn a szobámba, ahol alaposan körbe nézett. Talán túl alaposan. Végigsimított az éjjeli szekrényemen, a könyves polcomon, a könyvek gerincén, az ágyam szélénél, s az íróasztalomon. Ràncolt szemöldökkel pillantott rám, de fogalmam sincs, hogy mi baja lehet. De nem nagyon érdekelt, hisz az extra helyes baràtom egy szép lánnyal üldögél lent a nappaliba, s nagyon érdekel, hogy mit csinálhatnak.

- Kicsim - Kezdte anya, amint benézett az àgyam alá. - Találtam a pénztárcàdba óvszert... De a szobàdba nem. Ugye elmondanád, ha bàrmi olyan lenne, amiről tudnom kéne? - Hangjában némi bizonytalanságot véltem felfedezni.

- Anya! - Keredekedd el a szemem, hangom némi felháborodással volt terhes. - Azt Harry adta, hogy ha esetleg őm... Èrted... Ès csak azért kell, hogy ha esetleg nála ne lenne. Másodszor, mit keresgélsz a szobámba?! Èn sem nézem, hogy te miket tartasz a te szobádban! Akkor neked sincs jogod hozzá! Harmadszor igen, valószínűleg te lennél az első, akinek elmondanám... - A végére elpirultam.

- Sajnálom, csak féltem, hogy nem mondanàd el, ha bàrmi is történne. Harryvel komoly a kapcsolatod, talàn túlságosan is, hisz még egy hónapja sem vagytok együtt. De már együtt karácsonyoztatok, együtt alszotok, és szinte minden egyes percben együtt vagytok, holott neked még ez az első kapcsolatod. Meglepő, Hope, nem kicsit. De bármi is történne veletek, szeretnék róla tudni. - S pont végszóra kinyilt az ajtó.

- Elnézést, minden rendben? - Harry óvatosan felvonta a szemöldökét.

- Vigyázz a lànyomra, érted? - Anya hangja szigorú, de még is kedves volt, Harry összekulcsolta az ujjainkat.

- Hölgyem. Biztosíthatom, hogy Hopeot az életemnél is jobban szeretem. Nem engedném, hogy bàrmi baja is legyen, és nem azért, mert az az én lelkemen száradna. Sosem bánthatják, hisz nagyon nagyon szeretem, és...Megvédem. Bármitől, vagy bárkitől.

Mosolyogva kapkodtam a tekintetem az életemben a két legfontosabb személy között. Anya mindig is érzékeny volt, de a mostani könnyei kellemes meglepetésként èrtek. Harry a szokásosnál is komolyabb volt, ezzel bizonyítva, hogy amiket mondott nem rég, az szent, s sérthetetlen.

Anya karon ragadta a baràtomat, húzni kezdte. Harry értetlen tekintettel pillantott rám, míg én felkuncogtam Harry szerencsétlenkedésén. Alig bírt tempót tartani anyuval, ami szintén megmosolyogtatott. Lehúzta a lépcsőn, át a nappalin, egészen az előszobáig. A nappaliban elhelyezkedő fotelre huppanva figyeltem az eseményeket, ahogy anya a kis kosárkához lépked, amibe pár kulcsot tartunk. Kivett belőle kettő kulcsot. Egyet a kiskapunkhoz, egyet a bejárati ajtóhoz, s a barátom hatalmas tenyerébe nyomta. Harry illedelmesen megköszönte, megölelték egymást, egy egy arcrapuszi, s persze egy köszöntés anyàtól; Üdv a csalàdban, Harry! Mosolyogva figyelte az immár többi kulcsai között helyezkedő újakat, s elégedett pillantásokat vetett rájuk.

- Azt hittem, egy ilyen fiút, mint te, nem hat meg az, hogy a barátnője szülei bizalmat szavaztak neki, és ezt az érzést kulcsokkal fejezték ki  - Mosolyogtam.

- Apukád meggyúzna, ha ezt megtudnà. Csak anyud szavazott nekem bizalmat, esetleg még Bella. Nem hat meg, csak még sosem kaptam "bizalom kulcsokat". - Húzott az ölébe, s szenvedélyes csókkal fejezte ki az irántam érzett vonzódàsàt.

Dóri.Styles