Murk. Chapter: 28

Hello, guys!

Hàt... Èletemben elsőnek megszerettem egy tanárt, erre elmegy. Sosem gondoltam volna, hogy ilyet teszek, de meg is sirattam. Ma amikor mentem az oviba a hugomért, láttam kijönni. Megint elsírtam magam. De remélem nem vette észre az egészet. Szóval.nézzetek hülyének, de sokat jelentett nekem, hisz hozzà jártam lelkészhez.
Továbbá az elkövetkezendő bő 13 részt nem hiszem, hogy fogjàtok kedvelni, mármint nem mint az íràst, ha nem... Majd meglàtjàtok.
Annyit még, hogy sajnálom, nagyon béna rész lett, s kissé rövid.

Have a nice day! Xx

Az ölemben feküdt, s az általa biztosìtott könyvet olvastam. Jó mókànak találta a könyv borìtójàt lökdösni, ezzel megnehezítve az olvasást. Amit a könyvet illeti. Sokszor elpirultam, vagy éppen felkuncogtam, amit Harry nagy vigyorral fogadott. Hisz ő màr olvasta.

Anyáék ma hajnalban érkeztek. Bella aludni ment, anya a konyhàban varázsolt, közben a rádiót hallgatta. A palacsinta illatának mámora betöltötte az egész házat, nagyon éhes voltam már. Az ölemben fekvő idióta hamar észrevette, mivel a hasam mellett feküdt. Göndör tincsei elterültek combomon, szemei továbbra is a kezemben lévő olvasmányt figyelte. Ujjaival ismét megbökte, csak akkor fejezte be, mikor látta, hogy őt figyelem. Széles vigyor terült szét arcán, fejemmel közelìtettem felé, s hosszú csókot préseltem ajkaira.

- Mondták már neked, hogy szeretlek? - Kérdeztem visszaemlékezvén a könyv első részére.

Harry ajkairól lefagyott a mosoly, de nem komolyodott el. Egy pillanatra abbahagyta a jàtékot, s rám szegezte bizonytalan tekintetét, de hamar visszatért az eredeti cselekményébe. Aprót bólintott. Túl kíváncsívà tett. Egy könyvjelzőt betéve a pontos oldalra, ahol jártam, tettem le magam mellé, a baràtomra figyeltem.

- Ki? - Mosolyogtam óvatosan. 

- Biztos akarod tudni? - Suttogta, s megértettem.

Szavai hallatán magam elé bámultam pislogás nélkül. Na ne! Ezt miért nem mondták?! Harry viszonozta?! Mi lett belőle?! Harry időközben felült, s átkarolva a derekamat húzta magához még mindig lefagyott testemet. De... Harrynek ő ugyan olyan alávetett volt, mint bárki màs, nem?! Vagy több is volt a testi elégìtésen kívűl?! Miért nem mondták el?!

- Harry

- Nincs semmi baj, Hope. Màr régen volt, és semmi sem lett belőle, mint azt làtod. Akkor lett vége mindennek, bár nem tudom, mit mondott neked Molly.

***

- Sziasztok, segìthetek valamibe? - Mosolygott egy eladónő mellénk lépve.

Hosszú, barna haja tökéletesen állt neki, ahogy a V alakban kivágott, sötétzöld pólója is. Mély dekoltásàt nem használta fel, a pólójàban maradt. Barna, szinte màr fekete szemeivel cikázott tekintete hol rám, hol Harryre. Szájfénnyel kent ajkai mögött ràgót ràgcsált, narancsos lehelete az orromat ütötte. Egyszerű csőfarmert viselt, ami szintén tökéletesen àllt neki. Nagyon szép volt.

- Nem, köszönjük  - Felelte Harry egyszerüen, s nyugtatott a tudat, hogy egy csöppnyi vágyakozást sem véltem felfedezni rekedtes hangjában.

- Rendben - Bólintott, s egy buborékot fújva elment.

A bal melle felett szerepelő kitűző szerint Anastasia a neve. Szép név, szép lányhoz. Persze.

Végül sikerült megtalálnunk a megfelelő cipőt Harry lábára, hisz az övét Egér reggel szétràgta.

Harry kinyitotta nekem a bmw-je kocsijàt. Egy köszönömöt kapott tőlem, s be is zárta mögöttem az ajtót. Mosolyogva figyeltem, ahogy átkocog a kocsi másik oldalàra, s beült mellém a vezető ülésbe. Rámkacsintott, miután beindította a nem kis hanggal jàró járművet, a ràdiót egy kicsit feljebb vette, s már indultunk is vissza hozzánk.

- Megjö... ttünk... - Ráncoltam a szemöldököm, ugyan is Anastasia ült a kanapénkon, s anyàval beszélgetett. - Ő... Szia.

- Óh, Hope. Ana bekopogott és visszaadta a pénztárcádat, hisz otthagytad a boltba. Ő meg volt olyan kedves, hogy visszahozta neked. Még szerencse. Mindened benne volt. Khm... Beszélhetnénk? - Anya hangja a végére elkomolyodott.

Lehúztam a cipőmet, adtam egy puszit Harry arcàra, s siettem be anya utàn a szobámba, ahol alaposan körbe nézett. Talán túl alaposan. Végigsimított az éjjeli szekrényemen, a könyves polcomon, a könyvek gerincén, az ágyam szélénél, s az íróasztalomon. Ràncolt szemöldökkel pillantott rám, de fogalmam sincs, hogy mi baja lehet. De nem nagyon érdekelt, hisz az extra helyes baràtom egy szép lánnyal üldögél lent a nappaliba, s nagyon érdekel, hogy mit csinálhatnak.

- Kicsim - Kezdte anya, amint benézett az àgyam alá. - Találtam a pénztárcàdba óvszert... De a szobàdba nem. Ugye elmondanád, ha bàrmi olyan lenne, amiről tudnom kéne? - Hangjában némi bizonytalanságot véltem felfedezni.

- Anya! - Keredekedd el a szemem, hangom némi felháborodással volt terhes. - Azt Harry adta, hogy ha esetleg őm... Èrted... Ès csak azért kell, hogy ha esetleg nála ne lenne. Másodszor, mit keresgélsz a szobámba?! Èn sem nézem, hogy te miket tartasz a te szobádban! Akkor neked sincs jogod hozzá! Harmadszor igen, valószínűleg te lennél az első, akinek elmondanám... - A végére elpirultam.

- Sajnálom, csak féltem, hogy nem mondanàd el, ha bàrmi is történne. Harryvel komoly a kapcsolatod, talàn túlságosan is, hisz még egy hónapja sem vagytok együtt. De már együtt karácsonyoztatok, együtt alszotok, és szinte minden egyes percben együtt vagytok, holott neked még ez az első kapcsolatod. Meglepő, Hope, nem kicsit. De bármi is történne veletek, szeretnék róla tudni. - S pont végszóra kinyilt az ajtó.

- Elnézést, minden rendben? - Harry óvatosan felvonta a szemöldökét.

- Vigyázz a lànyomra, érted? - Anya hangja szigorú, de még is kedves volt, Harry összekulcsolta az ujjainkat.

- Hölgyem. Biztosíthatom, hogy Hopeot az életemnél is jobban szeretem. Nem engedném, hogy bàrmi baja is legyen, és nem azért, mert az az én lelkemen száradna. Sosem bánthatják, hisz nagyon nagyon szeretem, és...Megvédem. Bármitől, vagy bárkitől.

Mosolyogva kapkodtam a tekintetem az életemben a két legfontosabb személy között. Anya mindig is érzékeny volt, de a mostani könnyei kellemes meglepetésként èrtek. Harry a szokásosnál is komolyabb volt, ezzel bizonyítva, hogy amiket mondott nem rég, az szent, s sérthetetlen.

Anya karon ragadta a baràtomat, húzni kezdte. Harry értetlen tekintettel pillantott rám, míg én felkuncogtam Harry szerencsétlenkedésén. Alig bírt tempót tartani anyuval, ami szintén megmosolyogtatott. Lehúzta a lépcsőn, át a nappalin, egészen az előszobáig. A nappaliban elhelyezkedő fotelre huppanva figyeltem az eseményeket, ahogy anya a kis kosárkához lépked, amibe pár kulcsot tartunk. Kivett belőle kettő kulcsot. Egyet a kiskapunkhoz, egyet a bejárati ajtóhoz, s a barátom hatalmas tenyerébe nyomta. Harry illedelmesen megköszönte, megölelték egymást, egy egy arcrapuszi, s persze egy köszöntés anyàtól; Üdv a csalàdban, Harry! Mosolyogva figyelte az immár többi kulcsai között helyezkedő újakat, s elégedett pillantásokat vetett rájuk.

- Azt hittem, egy ilyen fiút, mint te, nem hat meg az, hogy a barátnője szülei bizalmat szavaztak neki, és ezt az érzést kulcsokkal fejezték ki  - Mosolyogtam.

- Apukád meggyúzna, ha ezt megtudnà. Csak anyud szavazott nekem bizalmat, esetleg még Bella. Nem hat meg, csak még sosem kaptam "bizalom kulcsokat". - Húzott az ölébe, s szenvedélyes csókkal fejezte ki az irántam érzett vonzódàsàt.

Dóri.Styles