Murk. Chapter: 27

Hello, guys!

Közeledünk az első "évad" végéhez, ami az ötvenedik résznél lesz várhatóan. Na jó, az még azért messze van, de jó minnél hamarabb tudni mindenről, nem?

Have a nice day!

A bandával sétáltunk az út közbe eső Moa-ék háza felé. Gyér fény szűrődött ki minden ablakból, sokan kinéztek, vagy épp behúzták a függönyüket, amint meghallották nem épp kis zajjal járó társaságunkat. Harryvel, Mollyval, s Bennel mi sétáltunk leghátul, mind a ketten a párjaink kezét fogtuk. A járda szélessége lehetővé tette számunkra, hogy gond nélkül elférjen négy ember is egymás mellett. A két fiú a járda két szélén, míg mi Mollyval belül beszélgettünk. Harry nem tudta titkolni a csajos dumánkról való érzéseit, unott fejjel sétált. Ben meg... ő horkolt. Csak akkor ébredt fel, mikor a barátnője direkt nekivezette egy fának, a földre esett. Jót nevettünk szerencsétlenségén, ő csak àlmosan dörzsölgette a szemét.

***

Harry elengedte a kezem, átadott Mollynak, hogy ne veszítsen szem elől, míg ők a kidobó sráccal beszélnek. Ezek szerint mindegyik fiú jóba volt vele, hisz gond nélkül, egy mosollyal az arcán félrelépett, ezzel beengedve minket. Harry persze egyből rövidre vette a póràzt, ujjatit szorosan kulcsolta a sajátommal össze. Óriási tenyere mögül ki se látszott az enyém; Harry keze teljesen elborította. Apró ujjaim alig tudták megérinteni a barátom kézfejét, aki éppenséggel feszült állkapccsal sétál mellettem a hosszú, félhomályos folyosón. Elmosolyodtam, megszorítottam kezét, amennyire csak bírtam, de nem vetett felém se egy pillantást, se egy elvárt mosolyt. Jessie kuncogása jól hallatszott a folyosón, tudtam jól, hogy Harryről suttognak előttünk, hisz többször is hàtra fordultak, s kuncogni kezdtek. De Harryt ez nem húzta fel. Normál esetben simán vette volna a lányok pillantásait, de túlságosan lekötötte valami. Útközben rákérdeztem, de a válasz az volt, mint minden gyereknek, amikor megkérdezik, hogy mi volt a suliban.

Megálltam, Harry követte a példámat. Ráncolt szemöldökkel pillantott rám, míg nem toltam volna gyengéden a falnak. Lábujjhegyre állva nyomtam egy hosszú, emlékezetes puszit telt ajkaira. Időközben lemaradtunk a többiektől, így nem zavart meg semmi olyan, mint a hàzunknál. Harry felvonta a szemöldökét, s nagyra nyílt szemekkel pillantott ràm. Szempilláim rebegtek az érzéstől, libabőrössé varázsolta testemet. Eltávolodtam kicsit Harrytől, hogy pillantásokat vehessek gyönyörű, smaragzöld szemeire, ami még mindig meglepődöttséggel volt terhes.

- Ez mi volt? - Mosolygott, miközben kezei megállapodtak a fenekem felett.

- Elmondod mi bajo... - Kezdtem, de közbe vágtak.

- Harry! Gyertek már! - Ismeretlen alakot véltem felfedezni a folyosó végén.

Ajkaim szélét rágcsálva néztem, ahogy Harry ujjait az enyémre kulcsolja, s ismét feszülten elindult velem az előbb említett helyre. Az egyenlőre ismeretlen személy már nem állt ott. Àtverekedtük magunkat a nagy, izzadt tömegen. Időközben Harryt elvesztettem, s a helyiség sarkába talált meg, amiért kaptam egy leszidást, de végül sikerült eljutnunk egy másik, sokkal rövidebb folyosóig, aminek a jobb oldalán egy VIP nyíl volt. A folyosó végén balra fordultunk, ott Harry csúsztatott némi pénzt egy testőrnek, s màr be is léptünk az ezek szerint VIP rèszleghez.

Előttünk, a szoba végébe egy hosszú pult volt, előtte bàr székekkel. Egy szőke, felzselézett hajú srác mosoyogva intett Harrynek, aki kicsit kisebb mosollyal, de visszaintett. Továbbá az ajtótól jobb oldalt volt sok asztal, amiket piros kanapék vettek körül. Az ajtó bal oldalán pedig a táncparket, amin nem kevés ember hagyta ott a talpnyomait. Harry elengedte a kezemet, s a derekamat ölelve vitt egy ismeretlen férfi csapathoz. Páran ismerősök voltak, ők jelöltek be a közösségi oldalon, amiket visszautasítottam.

- Sziasztok. - Köszönt egy barna hajú srác, enyhén szeleburdi vigyorral.

- Hope, ők itt a munkatársaim. Az a hülye ott Louis. - Mutatott az egyre szorosabban ölelő barátom az előbb megszólalt srácra.

- Szóval Hope. - Mosolygott kedvesen egy fekete, enyhén emós hajú srác, nagy, barna szemekkel. - Gideon vagyok, és jó végre tudni a nevedet. Tudod Harry nem árult el sem...

- Jól van, elég lesz! - Szakította félbe Harry. - Örültök? Most mennénk a többiekhez, ha nem baj. - Lenézően pillantott végig a társaságon.

Harry végül egyesével bemutatta nekem a srácokat, akik fülig érő vigyorral pillantottak hol ràm, hol Harryre.

Harry szemszöge:

Hope leült mellém, de mikor láttam, hogy egy asztalnál ülő srác izgatott pillantásokat vet Hope kebleire, vagy éppen fenekére, egyből az ölembe vettem a lányt, s hosszadalmas csókot hagytam rózsaszín ajkain. Ezzel persze Tristanék ujjongani kezdtek, s pár vakút is éreztem szemeimbe villanni, de elértem vele, hogy mindenki tudtára adjam, hogy a lány, aki az ölembe ül, s éppen csókcsatát vívok vele, az enyém. Vagy is majd nem mindenki. Ugyan is egy ujjabb fiúcsapat lépett be a helyiségbe, s a barátnőmhöz minnél közelebb lévő helyre leültek. Vettem egy nagy levegőt, s Hope kedvéért próbáltam nem foglalkozni velük. De nem volt könnyű azal a tudattal nyugodtnak lenni, hogy a barátnődet minden egyes srác stíröli.

- Megyünk. - Jelentettem ki, mire mindenki ráncolt szemöldökkel pillantott rám.

***

Hope szemszöge:

Forró, óriás kezeket éreztem meg combjaimon táncolgatni. Ruhám szegélyét gondosan körberajzolta, enyhén csikizte. Forró lélegzete nyakamat izgatta, miközben fenekemnél egyre kényelmetlenebb dudort éreztem meg. Nyöszörögtem, az ismerős érzés átjárta testem minden egyes porcikáját. Harry mocskos dolgokat súgott a fülembe, s tudtam, bár nem láttam, hogy mosolyog, amikor csuklójára fontam apró kezeimet, akàr csak egy bilincs, amikor csipkés bugyim szegélyét piszkálgatta. Ujjai végigsimítottak gerincemen, a vékony ruha lehetővé tette, hogy érezzem is. Egy egyszerű mozdulattal -direkt lassan- lehúzta a cipzárt, s lehámozta felső testemről a ruhámat. Ajkai nyakam minden egyes pontját atjárta, égető, nyálas nyomokat hagyva maga után. Felnevetett, mikor látta, hogy kezeimmel nem tudtam hova kapaszkodni, így megmarkoltam a jobb kezét, ami éppen szabad volt, de lehámozta magáról. Térdhajlatom alá benyúlva emelt fel, míg másik keze hátamat ölelte. A combjára támasztott, ezzel egyik kezét szabaddá téve, lehúzta rólam a fekete anyagot, a földön landolt. Gyengéden visszahelyezett a hatalmas francia ágy közepére, s egy puszit nyomva a homlokomra széthúzott lábaim közé állt.

- Nincs itt a macim.- Suttogtam szomorúan, mire Harry visszafolytott egy nevetést.

Aprót bólintott, s levette magáról a fekete blézerét. Mosolyogva figyeltem ahogy szorosan a fejem mellé helyezte, s ott is hagyta. Erősen áradozott belőle Harry illatának mámora, amit alaposan beszippantottam, próbáltam annyi ideig a tüdőmben tartani, ameddig csak tudtam. Csak akkor vettem észre, hogy lehunytam szemeimet, mikor Harry megkért rá, hogy nyissam ki. Halk kuncogása vízhangzott a szobában, mikor a szekrényében kutakodott, egy fekete tangát vett ki belőle. Egyből felismertem, de úgy döntöttem, szó nélkül hagyom, s a szokáos pirulást választom. Egy sötétkék boxerrel sétált vissza, átnyújtotta nekem. Ismét betérdelt lábaim közé, míg kezeit a fejem két oldalàn támasztotta. A takarót rámterítette, s tudtam, hogy arra vár, hogy vegyem át. Ìgy tettem. Lehúztam magamról a pink franciabugyimat, ami a földön landolt csak úgy, mint a fekete ruhám. Harry csak az arcomat figyelte, tudtam, hogy bármelyik pillanatban leránthatná rólam a takarót, de nem tette. Megtehette volna, de nem akarta. Bármelyik pillanatban megerőszakolhatna, de nem teszi. Hogy miért nem? Nem tudom. Talán azért, mert nem akar elveszíteni? Vagy megvárja a megfelelő pillanatot? Nem hiszem, hogy várna rá, hisz teljesen meztelenül fekszek immár alatta, hisz időközben a melltartómat is levettem magamról, ami a többi ruha sorsára jutott.

- Most nincs rajtad semmi? - Suttogta.

Megráztam a fejem, s mielőtt még felvehettem volna Harry boxerét, kezeket éreztem meg csuklóimon. Kitágult szemekkel pillantottam a barátomra, lélegzetem szabálytalan volt, talán màr túlságosan. Harry keze a takaró alatt elengedte a csuklómat, s végigsimított mezítelen hátamon, ami enyhén ívbe feszült. Keze kicsit talán több ideig időzött el fenekemen, végül tovább siklott térdhajlatomhoz. Lassan emelte azt meg, s tudtam, hogy nemsokára térdemmel a csípőjét fogom érinteni. Ìgy is lett. A takaró közben köztünk maradt, tekintetünk egymásról egy pillanatra sem távolodott el. Kezeimmel a pólója sarkát morzsoltam kèt ujjam között, ezzel engedélyt kérve, hadd távolítsam el a fehér anyagot. Ìgy már félmeztelenül helyezkedett el felettem, s bár fogalmam sincs, hogy mikor történt ez, lerúgdosta magáról a nadrágját is. Felsóhajtott, s a boxerèrt nyúlt, amit a takaró alatt adott rám, majd fekete V nyakú pólóját is.

- Majd legközelebb. - Nyomott egy puszit a homlokomra, s mellém dőlve, a karjaiba vonva aludtunk el mind a ketten.

Dóri.Styles