Murk. Chapter: 24

Hello, guys!

Tudjàtok milyen érzés az, amikor minden rendben körülötted, de te egyáltalán nem úgy érzed? Hogy semmi se tud feldobni, túl szomorú vagy ahhoz, hogy mosolyogj akàr csak egy pillanatra is. Nos, talán most ez van velem, s hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy miért. Sokkal jobban érzem magam egyedül a blogommal, s a Ludovico Einaudi - Walk című zongora dallamàt hallgatva, mint mondjuk a baràtaimmal, vagy a csalàdommal. S ez annyira aggaszt. Megőrülök!
Ettől függetlenül a rész vidám lett, s még ma hozom a következőt.

Big love!

Harry szemszöge:

- Àlmos vagyok. - Bújt hozzám Hope.

Forró, barna teste az enyémhez simult, s szégyenlősen elmosolyodott. Mit tesz velem?! Akárhányszor egy mosolyt làtok gyönyörű arcán, boldogsàg járja àt testem minden egyes porcikáját. Èrtem màr miért akarja mindenki megtalálni a "nagy Ő-t". Fantasztikus érzés a szerelem. Csak Hope, és én. Meg Molly, Ben, Holly, Austin, George, Logan, James, Joe, Gabe, Mason, Max, és Rebecca... No komment.

- Van a közelben egy hűvös kocsma. Este lejöhetnénk. - Nyalt bele a fagyijába George.

A baràtnőmre pillantottam, aki immàr háttal volt nekem. Kezeimet végigcsúsztattam derekán, s forró pocakjàt àtöleltem, amitől kis mosoly lopóddzott ajkaira. Màr megint ez az érzés.

***

Hope szemszöge:

- Jössz? - Nyújtotta felém vízes kezét Harry.

Mosolyogva megràztam a fejem. Nem is kellett neki több. Hirtelen megragadta a karomat, s egy ügyes mozdulattal a felső testemet a hátàra lógatta. Térdkalácsomnál fogott hogy le ne essek. A napszemüvegem leesett, s a nevető Mollyra és Rebeccàra pillantottam. Harry sietett be velem a vízbe, s hamar be is ért. Az ölébe vett mennyasszony stílusba, s egy puszit nyomott arcomra. Màr hideg mellkasàhoz nyomódott parányi, forró testem, amitől nem volt annyira melegem, mint öt perce. A válláról egyesével folytak le a sós vízcseppek, amik kiemelték izmos vonásait. Lassan eleresztette a làbamat, ami a hideg vízbe ért. Halk sikítás hagyta el ajkaimat, s visszaugrottam a baràtom karjaiba. Fogta az adást, s továbbra is biztonságosan fogott, s közben jól szórakozott rajtam.

- Hideg. - Duzzogtam.

- Nem az, csak neked a bőröd van felforrósodva. - Mosolygott, s elengedte a lábamat.

Még mindig hidegnek éreztem az igazából kellemes vizet, de próbáltam megszokni. Nem sikerült.

- Vàrj. - Engedett el a másik kezével is, s óriàsi tenyerével mert a vìzből.

Kíváncsian figyeltem cselekményét, s ámultam vizes mellkasa láttàn. Szent szar. Hogy lehet valaki ennyire izmos?! Kidolgozott hasán szinte sakkozni is lehetne, mellkasán a mellei èletlen kocka alakban pihennek, lábszára minden egyes lépésnél megfeszül - a combja is csak a nadràgjában az nem làtszik -, s a karjai... Az egy külön àlom. Mint ha egy labda helyezkedne el rajta. S mind ez az én baràtom részei. Ó, istenem. Lehetetlen felfognom, hogy az első barátomnak milyen külseje van. Az arca, azon is az édes gödröcskéi, a szeme, az orra, az ajkai, annak a kellemes, szinte szőlő íze - szép emlékek - de ez csak a külső. Nem ebbe szerettem bele. Jó, örülök, hogy így nèz ki, de ezek csak ràadások. A szíve fogott meg. Hisz eredetileg egy pszihopata, nőcsàbàsz állat volt. Nem mondom, hogy most nem az. De egyáltalán nem annyira, mint eddig. Igen, most is baseball ütővel üldözné azt az embert, aki bántani mert engem. Ès ez abból az okból jó, hogy tudom, törődik velem, fèlt, s szeret engem. Már nem nőcsábàsz. Eszébe sincs ránézni màs lànyokra, hisz nem egy lehetősèg lett volna erre. Talán ha sétál egy pàr az utcán, s a lánynak egy "ágyba" szót parancsol, simán otthagyná a baràtját. Eltörte a kezem, s nem tudja a dühét visszafogni. A kéztörés nem érdekel - még mindig nem tudom hogy hova lett a gipszem de anyának fel se tűnt (???) - a dühről meg sokat lehetne beszélni, de nem fogok.

Gondolataimat a hideg víz zavarta meg. Kirázott a hideg a vàratlan eseménytől. Harry kezèben a vízzel locsolni kezdett, amitől a hátam ívbe feszült, a combomat, hasamamat, mellkasomat, hàtamat, fenekemet, s a melleimet hagyta el a hűvös víz. Harry megállt előttem, s többször végigmért. Ajkain elégedett, féloldalas mosoly jàtszadozott, s egy határozott mozdulattal szorosan magához húzott. Nem is tudom hogy, de már csípőig a vízbe voltunk. Illetve nekem csípőig, Harrynek combközépig ért a vìz. Hogy lehet ilyen magas valaki?!

- Hány centi vagy? - Èrdeklődtem.

- Nem tudom. Olyan 195 körül. - Húzott a vállán.

Aprót bólintottam. Hű. Majd nem két méter. Apa nincs akkora.

- Olyan hihetetlenül szexy vagy, Hope... - Suttogta, s belemarkolt a fenekembe.

Egy apró sikìtással, s megugrással díszítettem az eseményt, amin elmosolyodott. Durcázva, szúró tekintettel pillantottam rá, míg ő csak vigyorgott. Mivel Harry állt háttal a partnak, s teljes testével takart engem, senki sem látta az előbb elkövetett cselekményt. Gerincemen végighúzta ujjàt, majd arcomat gyengéden a tenyere közé fogta. Orrait az enyémhez dörgőlte, s eközben.lehunyta szemeit. Hosszú szempillái a sajátomhoz értek, mikor homlokát az enyémhez támasztotta. Egy puszit nyomott nózimra, s kinyitotta szemeit. A tekintetünk találkozott, amin elmosolyodott, s ismét lehunyta szemeit. Megràzta a fejét, s ráharapott az alsó ajkaira.

- Nem én vagyok a hozzàd való srác, Hope. - Nyitotta ki szemeit.

Résnyire nyitott ajkakkal próbàltam levegőhöz jutni. Hogy mi?! Ez mit jelent?! Szimplàn egy kijelentés, vagy szakìt velem?!

- M-mi?! - Suttogtam, s éreztem, hogy könnyek szönek a szemembe.

Halkan felnevetett, amitől izmos vàlla rázkódni kezdett.

- Nem vagyok hozzàdvaló. De nem érdekel mert...

- Miért nem lennél hozzámvaló?! - Hadartam.

- Túl ártatlan vagy hozzám.

- Nemigaz... - Suttogtam alig hallhatóan.

Elmosolyodott, s egy lágy puszit lehelt ajkaimra. Amint ez megtörtént, mind a ketten résnyira nyitott szájjal kapkodtuk a levegőt. Nem a puszi miatt. Csak jól esett. Egyszerre nyitottuk ki szemeinket, s èreztem heves szívverésèt a mellkasomba, hisz szorosan hozzá voltam húzva. Kezei még mindig az arcomat védték, míg én csak magam mellett szorongattam az enyémet, s próbáltam a nemlétező pulcsim ujjàt kinyújtani. Arcom szinte ki se látszott, ahogy óriási tenyere befedte az egészet. Sűrűn pislogtam, mìg ő csak féloldalas mosollyal fürkèszte tekintetemet. Zöld szeme szinte bevilàgította az arcunk között lévő homályt. Szeretem.

***

- Hàromra itthon vagytok! - Parancsolt kedvesen anya.

Apa a konyha ajtajából vetett szigorú pillantàsokat Harryre, de a baràtomat ez nem szomorította el. Ugya olyan jó kedvű volt, mint eddig. Gondolom nem apu az első apuka, aki utàlja őt. Na mind egy. A banda -akiket még mindig nem tudjuk, hogy hogy kerültek ide- màr kint vártak minket. Harry átkarolta a vállamat, s úgy vezetett oda hozzájuk. Màr sötét volt, így szorosan tartott póràzon. Meg is kért, hogy ne mozduljak semerre se mellőle, mert ha talàlkozunk egy Ed, vagy egy Nick félével akkor nem lesz jó vége. Ìgy hát egész este mellette maradtam, s nem történt semmi rossz. Végül csak éjfèlig naradtunk - legalább is én Harryvel- s úgy döntöttünk, hogy egy kis erotikus tevékenységben fogunk részesülni...

Dóri.Styles